Jézus nyomában
Az evangélium nem beszél arról, hogy Jézus hogyan kerülte ki a letartóztatást. János csak röviden jegyzi meg: „a zsidók meg akarták ölni”. De amikor Galileába megérkezett, megint éppen szombati napon gyógyít meg egy beteget. „Egy alkalommal ismét betért egy zsinagógába. Volt ott egy béna kezű ember. Figyelték, vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy vádat emelhessenek ellene. ? felszólította a béna kezű embert: Állj ide középre! Aztán megkérdezte őket: Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni, vagy veszni hagyni? Azok hallgattak. Erre keményszívűségükön elszomorodva végignézett rajtuk, majd az emberhez fordult: Nyújtsd ki a kezedet! Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze. A farizeusok erre kimentek és a Heródes-pártiakkal együtt tanakodni kezdtek, hogyan okozhatnák Jézus vesztét.” (Mk 3,1-6.)
De Jézus nem zavartatta magát: „Egy leprás jött hozzá, térdre borult előtte és úgy kérlelte: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem! Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette és ezt mondta: Akarom, tisztulj meg! Azonnal elhagyta a lepra.” (Mt 8,2-3.)
A törvény előírása szerint, ahogyan ezt Mózes harmadik könyve részletesen tartalmazza (Lev 14,1-32), ha egy leprás meggyógyult, azt a papok egyikének hitelesítenie kellett. Ezért Jézus elküldi a meggyógyított embert Jeruzsálembe: „Menj, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld föl az áldozatot, amelyet Mózes rendelt, bizonyságul” (Mt 8,4).
A hatás nem maradt el. Egy farizeusokból és a főtanács hivatalnokaiból álló bizottság jött Galileába, hogy Jézus tetteit kinyomozzák. A jogi helyzet szerintük a következő volt: Jézus csodái, pl. a béna meggyógyítása, való tények, de törvényszegései is, mint a szombati kalásztépés, tények. Ez a Názáreti hamis próféta, mert lehetetlen, hogy Isten együttműködjék egy törvényszegővel, tehát csodatételei nem mások, mint az ördög szemfényvesztése. „A Jeruzsálemből jött írástudók így nyilatkoztak róla: Belzebub szállta meg és a gonosz lelkek fejedelmének segítségével űzi ki a gonosz lelkeket” (Mk 3,22).
Az ördögök fejedelmének a nevét különféle változatokban olvashatjuk, mert írásmódja vitatott. A latin Vulgata, nyilvánvalóan a 2Kir 1,22-től függően Belzebubnak írja, ami annyit jelent: „a legyek ura”. Ez a filiszteus Ekron városának a Baálja. Az Újszövetség görög szövegében a „Belzebub” név áll, s úgy szerepel, mint az ördög tulajdonneve. A szó jelentését, mivel a korai zsidó irodalomban nem fordul elő, nehéz meghatározni. De ez nem is fontos, mert Jézus esetében a farizeusok megállapítása azt jelentette: szövetségben áll az ördöggel! Ezért „az írástudók és a farizeusok alattomban figyelték, hogy ellessenek valamit, aminek alapján vádat emelhetnek ellene” (Lk 11,54). János azt mondja a béna meggyógyításának elbeszélése végén: „A zsidók üldözték Jézust, mert szombaton gyógyított” (5,16). Ez az „üldözték” nem akármilyen ellenségeskedés, hanem bűnügyi nyomozás súlyával történt.
Az Ószövetségnek megvoltak a pontos büntetései a hamis próféták, a tévtanító prédikátorok és a törvényszegők ellen. Ahogyan a történelmi helyzet változott, ezek a büntetések is igazodtak a megváltozott körülményekhez, és a Misnában meg a Talmudban írásba foglalták azokat. Ha ennek a büntetőjogi háttérnek ismeretében látjuk a Jézus ellen folyó nyomozást, akkor az evangéliumban leírt ellentét még feszültebbnek látszik:
* „Ha fellép körödben egy próféta… jelet vagy csodát mutat, és a jel vagy a csoda megtörténik… és azt mondja: Más isteneket kell követnünk…, ne hallgass ennek a prófétának a szavára. Neki viszont meg kell halnia!” (MTörv 13,1-6; vö. Sanh. 7, 7, 11; b. Sanh. 90 a.)
* „Aki megszegi a szombati törvényt, az a Törvényt veti meg” (Szám 15,30 sk.; vö. a Sabbat fejezettel). „Aki gúnyolódva beszél a Tóra ellen, azt ki kell irtani a nép közül” (SNm 15, 30 sk.).
* „Ha valaki nyilvánosan kimondja Isten nevét, az káromkodik. Meg kell halnia!” (Sanh. 56a Bar.; vö. Lev 24,16).
* „Ha azt hallod valamelyik városról, hogy semmirekellő emberek félrevezették a lakóit… keresd, nyomozd, kérdezz utána gondosan” (MTörv 13,13-15).
* „Ha igaznak bizonyul, a város lakóit átokkal kell sújtanod” (MTörv 13,16; vö. Tos. Sanh. 11, 7).
* „Minden zsidónak joga van rá és kötelessége, hogy a tévtanítót csellel tőrbe csalja, próbára tegye és leleplezze” (vö. Sanh. 6, 8; b Sanh. 43a).
* „A hamis próféta fölött a Szinedriumnak kell ítélkeznie, és Jeruzsálemben kell kivégezni” (Tos. Sanh. 11, 7; vö. MTörv 17,13).
* „Egy pillanatig se légy irgalommal iránta! … Nem! Meg kell őt ölnöd”! (MTörv 13,9-10. vö. Sanh. 6, 8; b. Sanh. 43a Bar.)
* „Ha valakire rábizonyították a káromkodást, azt meg kell kövezni. Miután megköveztétek, holttestét kössétek fel egy kereszt alakú faágra” (Sanh. 6, 4; vö. MTörv 21,22).
* „Éjszakára ne hagyjátok a holttestet a fán függeni” (MTörv 21,23. vö. Sanh. 6, 4).
S most lássuk az eseményeket sorjában e büntet? törvények ismeretében. Jézus tisztában van helyzetének komolyságával, s a tanítványok is érzik a hátukban a nyomozó kémek gyilkos pillantásait. Vajon letartóztatják a Mestert? Vagy átokkal fogják sújtani Kafarnaumot, az egész várost? Jézus rokonsága kétségbeesett mentő akcióhoz folyamodik. Elkezdik azt híresztelni róla, hogy nem beszámítható. Márk szó szerint le is írja: „Azt mondták róla, hogy elvesztette az eszét” (Mk 3,21).
Hogy Jézus helyzete mennyire nehézzé vált, ezt a tanítványai körében megnyilvánuló elfordulás is mutatja: „Sok tanítványa visszahúzódott tőle, és már nem járt vele többé” (Jn 6,66). Jézus azonban nem ismer megalkuvást. „Így szólt a tizenkettőhöz: Csak nem akartok ti is elmenni? Simon Péter válaszolt neki: Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje”! (Jn 6,67-69.) Ismét Péter az, aki a többiek nevében megszólal, és kimondja az ünnepélyes hitvallást Jézus messiási küldetése mellett. A cím, amivel megtiszteli Jézust, hogy „te vagy az Isten Szentje”, nem a szokásos messiási cím, ezt eddig csak a gonosz lelkek mondták Jézusnak. Az a megszállott, akit a kafarnaumi zsinagógában szabadított meg Jézus, így kiáltott: „Hagyj minket! Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy megsemmisíts minket. Tudom ki vagy: az Isten Szentje!” (Mk 1,24.)
A jajkiáltás, amit Jézus Kafarnaumra mond, azt engedi sejtenünk, hogy saját városa is elfordult tőle: „És te Kafarnaum? Vajon az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz! Mert ha Szodomában történtek volna a csodák, amelyek benned történtek, a mai napig állna. Ezért mondom nektek: Szodomának és Gomorának könnyebb sorsa lesz az ítélet napján, mint neked!” (Mt 11,23-24.)
Názáret, a szülővárosa is nyílt ellenállást tanúsít, pedig a fogadtatás barátságos volt. Jézus szokása szerint szombaton bement a zsinagógába az istentiszteletre. A zsinagóga elöljárója felkéri, hogy beszéljen a felolvasott prófétai szövegről. Lukács így beszéli el – de nagyon figyelnünk kell minden szóra! -: „A szolga átnyújtotta neki Izaiás próféta könyvét. Jézus szétbontotta a tekercset, és éppen azon a helyen akadt meg a szeme, ahol ez van írva: Az Úr Lelke rajtam, mert fölkent engem. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak meg a látást; hogy felszabadítsam az elnyomottakat és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje…” (Lk 4,17-19). Majd így folytatja az evangélista: „Jézus összetekerte az írást, átadta a szolgának és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött” (4,20).
Egész különleges ajándék számunkra, hogy éppen a mi napjainkban találtak meg egy ilyen tekercset Izaiás szövegével a Jézus előtti évszázadból. Ez a híres kumráni tekercs, a Holt-tenger melletti egyes számú barlangból. S nemcsak arra van módunk, hogy kritikailag vizsgálat alá vegyük a szöveget, amelyet Jézus maga is olvasott 2000 éve, hanem saját szemünkkel láthatjuk, hogy milyen volt az a tekercs, amit Jézus ott a názáreti zsinagógában a kezében tartott!!! Jó az ilyen tényeket emlékezetben tartani.
Jézus beszédének hatását Lukács így jellemzi: „Mind elámultak a fölséges szavakon, amelyek Jézus ajkáról fakadtak” (4,22). A rá-következő megbeszélésen azonban hamarosan ellentétbe kerülnek Jézussal, mert a názáretiek megdöbbenve kérdezgették: „Hát nem az ács ez”ő, ami azt jelenti: Hiszen semmivel sem tanult többet nálunk! A vita végét Lukács egy pillanatfelvétel drámaiságával mutatja be: „Felugrottak, kiűzték a városon kívülre. Fölvitték arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és elment” (4,29-30).
A zsinagógában jelenlévők felháborodtak azon, hogy Jézus az üdvösség hordozójaként mutatkozik be, amikor magára alkalmazza Izaiás szavait. Ez a hallgatók számára káromkodás volt, s a törvény szerint megkövezés járt érte. A Talmud leírása szerint az istenkáromlót 3-4 méteres magasságból hanyatt kellett letaszítani, mégpedig az első tanúnak.
„Ha mindjárt meghal, az első tanú megtette a kötelességét; ha nem halt meg, a második tanú fogjon egy követ, és dobja a bűnös szívére. Ha meghal, a második tanú megtette a kötelességét. Ha ekkor sem hal meg, akkor kövezze meg a bűnöst egész Izrael” (Sanh. 6, 4).
Hol lehetett a régi Názáretben ez a hegy, ahová felhurcolták Jézust? Az evangélista egy támpontot ad, amikor azt mondja, hogy annak a hegynek a peremére vitték, amelyen a városuk épült. Ez pedig nem lehet más, csak a mai Nebi Szain, amelynek magaslatai nyugatról, északról és keletről körülveszik azt a forrás körüli területet, amelyen a régi Názáret épült. S ha ezeken a helyeken nem is volt meredek szakadék, azért voltak olyan lejtők, amelyeken a törvény szerint végre lehetett hajtani a megkövezést. Ezeken a lejtőkön még ma is úgy ülnek ott a házak, mint a fecskefészkek.
Kharitón, Chariton (Kr. u. 1-2. század fordulója) görög író.
Maga mondja, hogy Aphrodisziaszból származik (a mai Denizli közelében, Törökországban), s hogy egy rétor írnoka volt, egyebekben életét teljes homály fedi. Korát is csak művének papiruszon előkerült töredékei alapján lehetett viszonylagos pontossággal meghatározni. Neve alatt maradt fenn a Ta peri Khairean kai Kallirrhoén (Khaireasz és Kallirrhoé története) című szerelmi regény 8 fejezetben, de talán a Khioné-regénynek is ő a szerzője. A regény cselekménye a Kr. e. IV. században játszódik, s a történelmi szereplők és események színre vitele a Ninosz-regényt idézik. Középpontban a szokványosan idealizált szerelmespár különböző kalandjai állnak, hányódásuk Szürakuszaiból Kis-Ázsián át Egyiptomig és Perzsiáig. A végén természetesen boldogan egymásra találnak és hazatérnek. A viszonylag sok papirusztöredékből ítélve a regény népszerű lehetett, ránk csupán egyetlen teljes kézirata maradt.
Forrás: hu.wikipedia.org; www.felfedezesek.hu; Képek: Google;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu;
Cím: XII ker. Jézus nyomában – Az üldözött Jézus
Tel: 0036705322177
E-mail: [email protected]
Web: www.hirmagazin.eu
