forrás: Kossuth Rádió/Oxigén

A szakember szerint 200 évvel ezelőtti adatok alapján dámszarvas is előfordult a Börzsönyben. Csontanyagot és velőt találtak ásatásokon, illetve helynevek is utalnak valamikori jelenlétére.

Most főként gímszarvas él a területen. A legutóbbi jégkorszak óta folyamatosan tartózkodik itt, jelenleg igen komoly létszámban képviselteti magát – magyarázta Bezeczky Árpád, a Duna-Ipoly Nemzeti Park vad- és természetvédelmi őre egy szarvasbőgéstúrán a műsorban.

A szarvasbőgéssel kapcsolatban kifejtette, ha a hormonokban tobzódó, felbőszült szarvasok megindulnak, a vaddisznókat is elverik bizonyos helyekről, az udvarokba is bemerészkednek.

Szavai szerint a kocsánytalan tölgyesekben van valamennyi makktermés, amit a szarvasok számon tartanak. Eme időszakban ez az egyik legkomolyabb táplálékforrásuk, a többi állattal együtt ekkor készülnek fel a télre. A tehenek jönnek táplálkozni, a bikák pedig őket követik, de ők maguk nem nagyon esznek.

A párzással kapcsolatban elmondta, a minden évben levetett agancs csontból álló képlet, és jelzi az állat különféle képességeit, például hogy milyen kondícióban van. Sok esetben a konfliktusok jelentős részét ezzel meg is oldják a bikák. A természetfilmekben látott küzdelmekre ilyenformán nem lehet számítani.

A bikák úgynevezett bikarudliban, míg a tehenek az előző évi gidákkal, tisztán női rudliban tartózkodnak. A bőgés idején a bikák felkeresik a teheneket, próbálják őket terelgetni és egyben tartani a csapatokat, hogy mindegyikük a legerősebbnek bizonyuló bikáé legyen. Ezt a hímnek minden este be kell bizonyítania riválisainak – magyarázta Bezeczky Árpád.