forrás: MTI
Megtévesztőnek és a közel-keleti „uszítást és a katasztrófát ösztönzőnek” nevezte Benjámín Netanjáhú izraeli miniszterelnök Abbász New York-i beszédét, és visszautasította azt a vádat, hogy Izrael Jeruzsálemben a Mecsetek terén megpróbálhatja felrúgni a status quót.
A kormány és az ellenzék jobboldali pártjainak számos politikusa ítélte el a palesztin elnök felszólalását, de Jichák Hercog, a parlamenti ellenzék és a szociáldemokrata Munkapárt vezetője mind Abbászt, mind Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnököt támadta a felszólalás nyomán. „Abbász apartheidet hangoztató szavai torzítanak és mindkét oldalon a szélsőségeseket erősítik” – mondta Hercog. „Abbász és Netanjahu döntésektől félő vezetők, jelszavakat harsognak, egymást vádolják, minket pedig nehéz helyzetbe és bizonytalan jövőbe sodornak” – tette hozzá az ellenzéki vezető.
A Háárec című lap elemzője, Barak Ravid szerint Abbász „bombát telepített” kijelentésével, de egyelőre nem világos – írja a cikkében -, hogy azonnal vagy későbbre időzített robbanószerkezetről van-e szó, vagy esetleg csak egy „bűzbombáról”, amelynek hatása gyorsan elszáll. A miniszterelnöki hivatal Ravid szerint azért nem reagált az Abbász-beszéd érdemi részére, mert még nem ismerte fel a kijelentés jelentőségét, s csak fenyegetésnek tekinti, mivel a palesztin elnök nem nevezte meg a szerződés felmondásának konkrét időpontját és lépéseit. Ennek szerinte az az oka, hogy Abbász előbb felméri kijelentésének hatását, és aszerint „hatástalanítja vagy robbantja bombáját”.
Nem világos, hogy a Netanjahu-kormány mit válaszol az egyoldalú lépésre, de Ravid úgy véli, hogy a palesztin kérdésben nem rendelkezik kidolgozott stratégiával, csak a status quót, az eddigi állapotokat próbálja mindenáron megőrizni, noha ez Abbász szerint nem tartható tovább.
A Jediót Ahronót című újság elemzői úgy látják, hogy Abbász ugyan elhelyezte a jó előre beígért „bombát” az asztalon, de még nem hajtotta végre fenyegetését, nem robbantotta fel. A jövő mégsem tűnik biztatónak, mert időpontokat ugyan nem adott meg, de azt ígérte, hogy fokozatosan felszámolja az Izraellel folytatott egyeztetéseket, Izraelt megszálló államnak deklarálja, Ciszjordániában pedig – végső esetben – felszámolja a Palesztin Hatóságot, aminek következtében a területen izraeli katonai kormányzást kellene bevezetni.
A lap szerint Abbász eredetileg keményebben szeretett volna fellépni, de az utóbbi hetekben komoly nyomást gyakoroltak rá a konfliktus megoldásra létrehozott kvartett (az EU, az ENSZ, Oroszország és az Egyesült Államok) diplomatái, hogy mérsékelje hangvételét. Cserébe azt ígérték, hogy Izraelnél megpróbálják elérni a telepesek terjeszkedésének leállítását és gesztusként még néhány palesztin fogoly szabadon engedését is.
Abbász hazai népszerűsége az ENSZ-ben elért szimbolikus sikerek nyomán eddig rendre megugrott: legutóbb a palesztin államiság státusának emelésével javult a megítélése, most pedig a palesztin zászló ünnepélyes New York-i felvonása nyomán javulhat. A lap szerint ezért nem kívánt a rá nehezedő nyomás ellenére sem lemondani az oslói megállapodás felmondásával való fenyegetésről, de időpont megadása nélkül egyelőre csupán jelképesen tette meg.
Támogatásának növelésével Abbász nyert néhány hetet a belpolitikai küzdőtéren, de ha ezalatt nem tud visszatérni a tárgyalóasztalhoz számára elfogadható feltételek mellett, akkor fokozatosan fel fogja bontani az Izraellel kötött megállapodásokat – vélte a lap. Ezeknek a lépéseknek az elkészítését egy bizottság már meg is kezdte Rámalláhban.
Mahmúd Abbász a lapkommentár szerint eleinte csökkentheti vagy megszüntetheti a biztonsági együttműködést Izraellel (akár annak árán is, hogy ez a radikális palesztin Hamász erősödését s ezzel saját hatalmának veszélyét okozza), majd felmondhatja a gazdasági megállapodásokat, köztük a vízellátásról vagy az áramszolgáltatásról szólókat. Végső kártyaként pedig beválthatja legnagyobb fenyegetését, a Palesztin Hatóság feloszlatását is – írta elemzésében a Jediót Ahronót.
