Ismét az ufó-hívők és a szkeptikusok vitáinak fókuszába került a szupertitkos kísérleti telep, az 51-es körzet egy új tanúvallomás nyomán.
A magát Mr. Emerynek nevező nyilatkozó aki saját állítása szerint az amerikai űrkutatási szervezet, a NASA volt munkatársa – valószínűsíthetően asztrobiológusa –, nem kevesebbet állít, minthogy a külvilágtól hermetikusan elzárt nevadai katonai kísérleti telepen, az 51-es körzetben földönkívüliek maradványait őrzik.
Viszont korántsem ő az első, aki ezt állítja. Az „Area 51-nek”‘ 2013-ig egyébként még a létezését is letagadták az amerikai kormányzati szervek, de ekkor a CIA egy titkosítás alól feloldott dokumentumban hivatalosan is elismerte, hogy létezik az agyonhallgatott bázis. Philip J. Corso alezredes, az amerikai katonai hírszerzésnek az úgynevezett roswelli incidens kivizsgálásával megbízott tisztje a halála előtt közjegyző előtt tett nyilatkozatában ugyanazt állította mint „Mr. Emery”, vagyis hogy földönkívüliek maradványait őrzik az 51-es körzetben.
Sci-fi-szerű beszámoló, amit senki sem tud ellenőrizni
Mr. Emery – akinek bizonyosan nem ez a valós neve – állítása szerint a NASA volt alkalmazottjaként szerzett tudomást az 51-es körzet legnagyobb titkáról. Emery azt állítja, hogy az 1947 júliusában az új-mexikói Roswell határában lezuhant állítólagos idegen repülőeszköz roncsai között öt földönkívülire bukkantak, akik közül az egyik még életjeleket mutatott.
Az idegenek maradványai később az 51-es körzetbe kerültek, ahol – Emery állítása szerint – alapos vizsgálatnak vetették alá ezeket. Emery azt nyilatkozta, hogy a súlyosan megsérült földönkívüli hat napig maradt életben és rosszul reagált a gyógyszerekre.
A humanoid típusú lény hozzánk hasonló keringési rendszerrel rendelkezett, és a belső szervei is nyolcvan százalékban az emberéhez hasonlítottak. A földönkívüli nem beszélt, de telepatikusan képes volt valamelyeset kommunikálni a környezetével.
A LÉNY ANNAK ELLENÉRE, HOGY HUMANOID VONÁSOKAT MUTATOTT, MÉGSEM VOLT EMBER.
Mr. Emery – Philip J. Corso alezredeshez hasonlóan – azt állítja, hogy a idegen űreszköz maradványainak vizsgálatára a legkiválóbb műszaki szakemberekből és tudósokból álló csoportot hoztak létre az 51-es körzetben, akik az 1960-as 70-es években egész sor forradalmi technológiai felfedezésre jutottak a roncsok vizsgálata alapján.
Emery nem kevesebbet állít, minthogy a roswelli űreszköz tanulmányozásából születtek meg többek között a nagy teljesítményű mikroprocesszorok, az érintőképernyő és számos más modern informatikai – adatátviteli technológia. Sem „Mr.Emery” személyazonossága, sem pedig az általa közöltek nem ellenőrizhetők,
EZÉRT EZ A „TANÚVALLOMÁS” SEM TEKINTHETŐ BIZONYÍTÓ EREJŰNEK.
Philip J. Corso alezredes állítása szerint mindazok, akik az 51-es körzetben bármilyen módon kapcsolatba kerültek a „Roswell projekttel” halálukig tartó titoktartásra lettek kötelezve, aminek betartását a hírszerzés nagyon szigorúan ellenőrizte is.
Ami viszont tény, hogy az 51-es körzettel kapcsolatban mind a mai napig érthetetlenül nagy a titkolózás, amit még a Freedom of Information Act , vagyis az információszabadságáról szóló alkotmányerejű törvényre való hivatkozással sem sikerült áttörnie senkinek, köztük az Egyesült Államok egyik szenátorának sem.
Nincs itt kérem semmi látnivaló- vagy talán mégis?
Az 51-es körzet körül zajló összeesküvéselmélet-szerű találgatások hosszú históriájában 2013. augusztus 17-én robbant a bomba, amikor az amerikai központi hírszerző ügynökség, a CIA évtizedekig tartó hosszú tagadás után egy titkosítás alól feloldott dokumentum közzétételével
HIVATALOSAN IS BEISMERTE, HOGY MÉGISCSAK LÉTEZIK AZ ELTITKOLT „AREA 51″.
Az erről közzétett nyilatkozat azonban nem tért ki sem a körzettel kapcsolatba hozott roswelli ufó-incidensre, sem pedig az ehhez kapcsolódó találgatásokra. Az ufó-hívők már régóta azt állították, hogy az új-mexikói Roswell határában 1947. július 2-án lezuhant és a hivatalos álláspont szerint meteorológiai ballonnak minősített tárgy valójában földönkívüli repülőeszköz volt, amelynek a roncsait, illetve a roncsok között megtalált állítólagos idegenek maradványait mind a mai napig a nevadai szupertitkos katonai bázison őrzik.
A korábbi cáfolatok ellenére már korábban is széles körben ismertté vált, hogy a nevadai sivatagban, a kiszáradt Groom Lake területén egy titkos katonai bázis működik. A környéken élők ezt ugyanis a lezárt utakból és a nap 24 órájában folyamatosan járőröző éber katonai őrszemek jelenlétéből már sokkal korábban kikövetkeztették.
Ami az időközben nyilvánosságra hozott dokumentumokból megállapítható, hogy a Groom Lake körzetében a második világháború idején is működő katonai reptér helyén 1955-ben egy új, szupertitkos bázist létesítettek.
Az 51-es körzet létrehozását elrendelő titkos dokumentumot személyesen az Egyesült Államok akkori elnöke, Dwight D. Eisenower írta alá. A körzet kiépítéséhez a nevadai sivatagban a lakott településektől távol fekvő Groom Lake tó tökéletesen sík kiszáradt medrét és a környékét, mintegy 155 négyzetkilométernyi területet vették igénybe.
Az 51-es körzet teljes területét riasztórendszerrel felszerelt szögesdrótkerítéssel vették körbe, a körzet feletti légteret pedig szigorúan zárt légtérré nyilvánították, amit minden légijárműnek messze el kell kerülnie.
A CIA az 51-es körzet létezését elismerő 2013 nyarán nyilvánosságra hozott nyilatkozata szerint a bázist titkos katonai repülőkísérletek – köztük a Lockheed U-2 „Dragonlady”, a Lockheed SR-71 „Blackbird”, valamint az F-117 „Nighthawk” speciális magassági felderítő és lopakodó gépek – kifejlesztésére, illetve tesztrepüléseire hozták létre.
A CIA magyarázata szerint az 51-es körzettel kapcsolatba hozott
UFÓ-TÖRTÉNETEK HÁTTERÉBEN IS EZEK A KÍSÉRLETI REPÜLÉSEK ÁLLHATTAK.
A mindmáig leggyorsabb, nem rakétahajtású repülőeszköz, a Lockheed SR-71-es, valamint az első lopakodó, az 1977-től kifejlesztett F-117-es Csillagok háborúját idéző futurisztikus formáját sokan nézhették ufónak – legalábbis a CIA szerint.
A hírszerző ügynökség tájékoztatása alapján az F-117-es volt az utolsó itt tesztelt katonai repülőeszköz. Csakhogy, az F-117-est 2007-ben, az SR-71-est pedig még korábban, 1999-ben végleg kivonták a hadrendből, ám ennek ellenére a körzet most is ugyanolyan szupertitkos területnek számít, mint korábban, illetve a hidegháború évtizedeiben.
Elszólta volna magát a légibázis parancsnoka?
A CIA azonban hiába igyekezett eloszlatni az 51-es bázis körüli pletykákat, a környékbeliek által csak Alliens field-ként vagyis „idegenek mezejeként” emlegetett körzet „valódi” funkciójával kapcsolatban továbbra sem szűntek meg a konteó-szerű találgatások, amelyeknek változatlanul az úgynevezett roswelli ufó-incidens áll a középpontjában.
1947. július 2-ának fülledt, forró éjszakáján az új-mexikói Roswell határában egy fényesen világító tárgy csapódott a földbe. A furcsa jelenségnek több szemtanúja volt, köztük William Brazel, az a farmer is, akinek a birtokára zuhant a különös repülő eszköz.
A helyszínre elsőként a város határában állomásozó repülőbázis, az 509. stratégiai bombázóezred járőre érkezett ki.
A KATONÁK A BÁMÉSZKODÓK ELŐL HERMETIKUSAN LEZÁRTÁK A HELYSZÍNT,
a roncsokat pedig összegyűjtötték és teherautókon a bázisra szállították. Pár nappal később, július 8-án a helyi napilap, a Roswell Daily Record címlapsztoriként hozta le a RAAF (Roswell Army Air Field) parancsnoka, William H. Blanchard ezredes nyilatkozatát, mely szerint július 2-án egy ismeretlen, földönkívüli repülőeszköz zuhant le a város határában.
Az ezredes nagy port felvert közleményének megjelenését követő napon, július 9-én az amerikai 8. légi hadsereg parancsnoka,
ROGER RAMSAY TÁBORNOK TÉVESNEK NYILVÁNÍTOTTA A ROSWELLI LÉGIEZRED-PARANCSNOK NYILATKOZATÁT,
azt közölve, hogy a Project Mogul egyik meteorológiai ballonja, nem pedig „csészealj” zuhant le a város határában. ( A Project Mogul keretén belül a sztratoszférába felengedett ballonok valójában a radioaktivitást mérték az ekkoriban már intenzíven zajló szovjet atombomba-fejlesztés ellenőrzésére.) Közben azonban a helyiek között elterjedt, hogy a roncsok között több szörnyethalt földönkívüli maradványát is megtalálták.
A szóbeszéd további terjedésének megakadályozására néhány nappal később
SÖTÉT ÖLTÖNYÖS ÜGYNÖKÖK ÉRKEZTEK WASHINGTONBÓL,
akik mind William Brazellel, mind pedig az „ufóbalesetről” elsőként tudósító Denis Balthazarral, a Roswell Daily Record újságíró-szerkesztőjével is négyszemközt „elbeszélgettek”. Hogy miről lehetett szó köztük azt nem tudni, viszont tény, hogy a sötét napszemüveges titkosügynökök roswelli látogatása után alábbhagyott a földönkívüliekről terjedő szóbeszéd.
Annak ellenére, hogy Ramsay tábornok nyilatkozata után a hadsereg illetékesei következetesen meteorológiai ballonról beszéltek, az incidenst követően mégis pár napig légtérzár és felszállási tilalom volt érvényben a RAAF bázisán, a Roswell-aktát pedig alighogy megnyitották, azonnal titkosították is.
Még ma sem betekinthető és államtitok a roswelli incidens teljes dokumentációja
Csaknem nyolc évtizeddel az állítólagos ufóbaleset után a Roswell-akta még mindig „top secret” minősítésű államtitoknak számít. Talán emiatt is érthető, hogy a roswelli incidens ügye a kormányzati szervek többször megismételt cáfolata, illetve a meteorológiai ballonról szóló hivatalos magyarázata ellenére sem jutott még nyugvópontra.
Az 1970-es évek végétől több neves ufókutató, így többek között Stanton T. Friedman, William Moore, valamint Karl T. Pflock is több alkalommal kérték a Roswell-aktába való betekintést a Freedom of Information Act-re, vagyis az információs szabadságra vonatkozó törvényre hivatkozva, ám kérésüket minden egyes alkalommal elutasították.
Friedman szerint ha valóban csak egy több évtizede lezuhant hidegháborús „meteorológiai” ballonról lenne szó, ahogyan a hivatalos szervek állítják,
ÚGY TELJESEN ÉRTHETETLEN, HOGY MIÉRT NEM ENGEDIK AZ IRATOKBA VALÓ BETEKINTÉST.
A roswelli incidens ügyében intenzív okfeltáró nyomozást végző Sci-fi Chanell munkatársának John Podesta tábornok, a Clinton-adminisztráció egykori vezérkari főnöke 2002 októberében a következőket nyilatkozta: „ Itt az ideje, hogy a kormány feloldja és a tudósok számára hozzáférhetővé tegye azokat az adatokat, amelyek a Roswell-jelenség valódi természetének meghatározásához szükségesek.”
A Roswell-akta azonban nem csak a „mezei” ufókutatók,
HANEM MÉG BEFOLYÁSOS POLITIKUSOK SZÁMÁRA IS MEGTEKINTHETETLEN.
Bill Richardson demokratapárti elnökjelölt és szenátor 2007. október 26-án azt nyilatkozta, hogy még korábban, amikor kongresszusi képviselő volt és megbízásból érdeklődött a Roswell-akta iránt, azt a felvilágosítást kapta a Védelmi Minisztériumtól, illetve a Los Alamos Lab katonai kutatóintézettől, hogy az akta titkos, és abba még ő sem tekinthet bele.
A kormány nem az igazat mondja ebben az ügyben, ahogy kellene”
-fűzte hozzá a szenátor.
További érdekes fejleménynek számít a roswelli rejtély ügyében, hogy amikor 2011. április 10-én az FBI (Federal Bureau of Investigation) közzétett egy 1950-ből származó addig titkosított, összefoglaló jelentést az incidensről, a jelentés szerint „… a légierő egyik nyomozója megállapította, hogy három, úgynevezett repülő csészealjat találtak Új-Mexikóban.”
Az 1986-ban elhunyt Jesse Marcel őrnagy, a roswelli repülőezred egykori elhárítótisztje, aki Blanchard ezredes parancsára elsőként érkezett ki július 2-án éjszaka az incidens helyszínére, az 1970-es években egy dokumentumfilmben megerősítette azt a szóbeszédet, hogy idegenek maradványaira bukkantak a roncsok között.
Philip J. Corso alezredes, a légierő volt hírszerzőtisztje, akit a roswelli incidens kivizsgálásával bíztak meg, a halála előtt közjegyző előtt megtett nyilatkozatában azt állította, hogy a roswelli ufó és az idegenek maradványait – több köztes állomással – az 1950-es évek vége óta az 51-es körzetben őrzik. Hogy így van-e vagy sem azt nem tudhatjuk, csak annyi bizonyos, hogy a Roswell-akta valami miatt még ma is szigorú államtitoknak számít.
