A Földközi-tenger mellékén őshonos, de Európában sokfelé termesztik. Nálunk is előfordul, gyakran kivadul. A Mediterráneumban már az ókorban használták saláta,- fűszer- és gyógynövényként.
A borsmustár – Eruca sativa – a keresztesek családjába tartozik, általában egynyári növényként termesztik, és olasz neve után rukkolának is hívják. Igen gyorsan nő, akár 50 cm-re is. A mustárral rokon, így nem csoda, hogy levelei mustárolajban és C-vitaminban gazdagok. Laza fürtöt alkotó, négy, keresztben álló, sárgásfehér szirmú, lilás erezetű virágait nyáron hozza. A becőtermésekben fejlődő magvakat fűszerként is használják, és olajat is sajtolnak belőlük.
Az alábbi fajok nem tartoznak az Eruca nemzetségbe, de szintén keresztes virágúak, és a borsmustárhoz hasonlóan használhatjuk a konyhában. Mindkét faj nálunk is őshonos, gyakori növény. A kányazsombor fiatal, fokhagymaillatú leveleit tavasszal gyűjthetjük. Gyökerét torma helyett is ajánlják, zsenge, még érett becőterméseit olajban kisütve pedig ízletes csemegeként fogyaszthatjuk.
Félárnyékos, tápanyagban gazdag helyre ültessük. A szaporazsombor C-vitaminban gazdag felaprított levelei pikáns ízt kölcsönöznek ételeinknek. Keverhetjük túróba, joghurtba, de kenyérre is szórhatjuk. A borsmustár félárnyékos és napos helyen is jól érzi magát. Tápanyagban gazdag, humuszos talajt kedveli. Földje ne legyen túl száraz, de túl nedves sem.
A kertben kora tavasztól folyamatosan vethetjük, de ablakpárkányon is nevelhetjük a zsázsához hasonlóan, balkonon cserépbe is ültethetjük. Tápdús földben gyorsan nő, és a levelek nem lesznek kesernyés ízűek. Viszont ha túl nedves a földje, akkor sokat veszít aromájából. Ágyások beültetésekor vigyázzunk, hogy a borsmustár ne kerüljön a káposztafélék társaságába. Friss leveleit állandóan gyűjthetjük. Ha hagyjuk elvirágozni, akkor magot érlel, amelyet fűszerként használhatunk.
Fiatal zsenge levelének íze mintha a mustár, a zsázsa és a dió keveréke lenne. Szószokhoz, salátákhoz adjuk, vagy joghurthoz, túróhoz, kefirhez. Levelei megsütve is ízletesek és köretnek is adhatjuk. Levelei forró napsütésben keserűvé válnak, ezért lehetőleg esős időben gyűjtsük. Magjait a mustármaghoz hasonlóan használhatjuk, pl. savanyúságok ízesítésére. Olajat is nyernek belőle.
A görögök híres orvosa, Dioszkoridész az i.sz. 1. században a következőket írta erről a növényről: „nyersen és nagy mennyiségben fogyasztva vizelethajtó, serkenti az emésztést, és nagyon jót tesz a gyomornak”. C-vitaminban gazdag levelei antibakteriális hatásúak, és javítják az emésztést. Levelei bőrre dörzsölve vérbőséget okoznak, ezért régen arcpirosítónak is használták.
Rukkolasaláta mozzarellával
A rukkola az olasz konyha elmaradhatatlan fűszere. Egyszer mindenképpen érdemes kipróbálni az alábbi paradicsomos-mozzarellás receptet.
Hozzávalók: 1-2 csokor borsmustár, néhány szem érett paradicsom, vöröshagyma, cukkini, mozzarella sajt.
Tisztítsuk meg a zöldségeket és a paradicsomot, a cukkinit szeleteljük, a hagymát karikázzuk fel, a sajtot vágjuk kockákra. Az egészet rendezzük el egy tálon. Öntetnek válasszuk a kedvencünket, vagy keverjünk össze 2 ek fehérbort, 1 ek balzsamecetet, 1 fej finomra vágott mogyoróhagymával, vagy 1 gerezd préselt fokhagymával, adjunk hozzá 3 ek olívaolajat, és végül ízesítsük sóval, borssal, majd csurgassuk a salátára.
Forrás: szepzold.hu
