Az amurgéb már a Bódván is megjelent, holott korábban onnan nem volt a kutatóknak előfordulási adata.
A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer halközösségek vizsgálata projekt keretében végzett felméréseket a Bódván 2023. szeptember 13-án Sallai Zoltán. Perkupánál a közúti híd alatt, nem messze a gyűrűzőtábortól, a folyó bal partján vízben gázolva halászott elektromos halászgéppel, és a a viszonylag gyorsan áramló, kavicsos medrű folyószakaszon a part menti növényzetből egy kifejlett amurgéb került elő – írja a Berek.hu.
Az előfordulási adat bizonyítja a faj további terjeszkedését, valamint azt, hogy a gyors sodrású szakaszok sem akadályozzák meg a gradációját
– írja a lap. A magyarországi vizekben hét gébfaj él, ezek közül csak az említett amurgéb számít a törvény értelmében inváziós fajnak, a másik hatot spontán jövevényként kategorizálja, bár bizonyos kutatók mind a hetet invazívnak tartja.
A horgászok nem feltétlenül tudnak különbséget tenni a gébek között, de az is előfordul, hogy védett halnak vélik és visszadobják. Mint írják, fontos lenne tudatosítani, hogy
egyik gébfaj sincs jelenleg a természetvédelmi oltalom alatt, és a horgászok ne engedjenek vissza egyetlen gébet se, hiszen az inváziós fajok jelentős károkat okoznak mind a természetvédelem, mind a gazdaság számára.
Sallai Zoltán a lap kérdésére elmondta, a gébek nagy része a történelmi Magyarország területén jelen volt, majd amikor a faunaterületünk csökkent a trianoni békeszerződés miatt, ezek kívül rekedtek. Az elmúlt két-három évtizedben kezdtek el észak felé terjeszkedni, ami valószínűleg a globális felmelegedéssel hozható összefüggésbe.
Az amurgéb eredetileg Kelet-Oroszországban, Északkelet-Kínában és a Koreai-félsziget északkeleti részén, illetve a szibériai Tugur folyóban honos, magyar nevét is ez utóbbiról kapta, az Amur középső szakasza és annak vízgyűjtője. Közép-Európában először 1993-ban, Lengyelországban jelent meg, hazánkban pedig 1997ben dokumentálták a Tisza-tóban. Azóta nagyon gyorsan szétterjedt a Tisza vízgyűjtőjén. A 2000-es években bekerült a Balaton vízgyűjtőjére, és megjelent a Duna menti síkságon és a Dráva vízrendszerében, illetve a Duna mellékén is.
Az amurgéb falánk ragadozó, nem válogatós, elfogyaszt mikroszkopikus rákokat, rovarokat, puhatestűeket, halakat és kétéltűeket egyaránt.
Ráadásul a tűrőképessége is jó, mert bár alapvetően dús növényzetű állóvizekben, csatornákban érzi igazán otthon magát, halastavakban és lápi élőhelyeken is képes elszaporodni. Jól tűri az oxigénszegény vizet is, napjaink Magyarországának egyik leginkább terjedő inváziós faja.
A lap azt írja, ahol az amurgéb megjelenik, és tömegesen elszaporodik, jelentősen csökkenti az őshonos élőhely fajdiverzitását. Főként más halakra, gőtékre, békákra veszélyes, számos természetvédelmi szempontból értékes őshonos halfaj eltűnését okozhatja az adott víztérből. Ezt a jelenséget hatékony táplálékkonkurensként is előidézi. A lápipóc-állományokra különösen veszélyes.
Gazdasági hatásait még nem vizsgálták idehaza, azonban a Bajkál-tó vízgyűjtőjén Szelenga folyóban jelentős negatív hatását mutatták ki két, kimondottan gazdasági értékkel bíró hal állományára.
Jelenleg nem ismert olyan eljárás, amellyel sikeresen lehetne fellépni az amurgéb terjedése ellen.
Egyedül a vízrendszerbe való bejutása jelent valamelyest védelmet, ehhez azonban nagyon komolyan betartatott szabályozásra van szükség a halszállítmányok ellenőrzését illetően, valamint fontos, hogy olyan vízrendszerekből, ahol a faj jelen van, ne lehessen halat szállítani amurgébmentes vízterületekre.
Fontos az is, hogy a horgászok, akvaristák felismerjék a fajt, és ne használják élő csaliként, ne segítsék a terjedését. A faj tartása, tenyésztése, természetbe történő kibocsátása minden uniós tagországban tilos.
