Európa mindét fakuszfaja költ Magyarországon. Télen mindkettő ellátogat a lakott területekre is, ennek ellenére a hozzáértő madármegfigyelőkön kívül kevesen veszik észre és ismerik ezeket az elképesztő madárkákat.
A hegyi fakusz és a rövidkarmú fakusz a megszólalásig hasonlít egymáshoz, olyannyira, hogy gyűrűzéskor a kézben tartott egyedek megkülönböztetése sem mindig egyértelmű a külső bélyegek alapján. Ráadásul a két faj hibridizál is, és a vegyes párok utódai mindkét faj bélyegeit, illetve ezek köztes állapotát is hordozzák. A cikkben bemutatott madár a határozójegyek többsége alapján inkább hegyi fakusznak tűnik.
Elkülönítésükben az élőhely sem segít, mert fészkelőhelyük átfed. A hegy- és dombvidéki erdőkre jellemzőbb hegyi fakusz sík vidéken, az Alföld erdeiben is költ, ugyanakkor az alacsonyabban fekvő területeket kedvelő rövidkarmú fakusz hegylábi erdőkben is fészkel. Állandó madarak, a téli kóborlás során mindkét faj egyedei bebarangolják az országot, és olyan helyeken, lakott területeken is előfordulnak, „keverednek”, ahol egyébként nem költenek.
Kontinensünk legkisebb temetű madarai közé tartoznak, a kifejlett egyedek súlya gyakran a 10 grammot sem éri el. Életmódjuk harkályszerű, a fák törzsén és ágain mozogva a kéreg hasadékaiban keresgélik rovartáplálékukat. Parányi, ökörszemhez hasonló méretének, hosszú, vékony, hajlott csőrének köszönhetően olyan résekbe is képes benyúlni, ahova a harkályok, küllők, a csuszka és a cinegék nem. Ez teszi lehetővé számukra, hogy a táplálékért folyatott versengés nélkül éljenek együtt a több mint egytucatnyi, rendszeresen vagy alkalmilag a kérgen táplálkozó madárfajjal.
Fakuszok megjelenésére bárhol számíthatunk, ahol fák vannak. Különösen ősszel és télen települési parkokban, kertvárosi környezetben, lakótelepeken, utcai fasorokban is megpillanthatunk egyet-egyet. Ehhez azonban kimondottan keresni, figyelni kell őket. Álcázómintás tollazatuk miatt ez „szemből” (ami esetükben a kérgen kúszó életmód okán hátulrólt jelent) szinte lehetetlen, világos alsótestük oldalról viszont feltűnő, olyan, mintha egy „világító” fehér folt mozogna a többnyire sötét fatörzsön.
Életmódjuk miatt sajnos még az ökörszemnél is kiszámíthatatlanabb vendégei az etetőknek, akár évek is eltelhetnek, amíg az elsőt megpillantjuk itt. Egy-egy ilyen látogatás többnyire csak másodpercekig tart, és nekünk pont akkor kell ott lennünk és figyelnünk. A fakuszok valószínűleg gyakoribb vendégei az etetőknek (és itatóknak), csak ezt nem látjuk.
Sajnos nincs olyan eszköz vagy módszer, amivel ezt a látogatást gyakoribbá vagy kiszámíthatóbbá tehetjük. Élőhelyigényüket ismerve azonban használhatunk olyan környezetgazdagítási megoldásokat, amik vonzók lehetnek a fakuszoknak.
Forrás: greenfo; Képek: greenfo;
