Uncategorized

II. Viktor Emánuel olasz király

2014-09-16

II. V.E. Lasz királyainak II. Viktor Emánuel (olaszul: Vittorio Emanuele II di Savoia (Torino, 1820. március 14. Róma – 1878. január 9.), a Savboyai-ház carignanói ágából származó herceg, Piemont hercege, 1849 – 1860-ig Savoya utolsó hercege, 1849 – 1861-ig az utolsó szárd piemonti király, 1861-től haláláig e néven az egyesített Olasz Királyság első uralkodója. Neve piemonti nyelvjárásban Vitòrio Emanuel.
A Savoyai-ház carignanói ágából származó Viktor Emánuel szárd királyi herceg Torinóban, a Szárd Piemonti Királyság fővárosában született 1820-ban.

Édesapja Károly Albert savoyai herceg (1798 – 1849), Károly Emánuelnek (1770 – 1800), Carignano 6. hercegének és a Wettin-házból való Mária Krisztina Albertina szász-kurlandi hercegnőnek (1779 – 1851) fia, aki 1831-től szárd-piemonti királyként uralkodott. A Savoyai-ház carignanói ágából származott Savoyai Jenő herceg tábornagy (1663 – 1736), a német-római császári szolgálatba állt törökverő hadvezér is.

Édesanyja Mária Terézia Franciska főhercegnő (1801 – 1855) volt, szárd–piemonti királyné, Károly Albert másodfokú unokanővére, a Habsburg Lotaringiai-házból való III. Ferdinánd toszkánai nagyherceg (1769 – 1824) és a Bourbon-házból származó Lujza Mária Amália Terézia Nápoly-szicíliai királyi hercegnő (1733 – 1802) legkisebb leánya.

A királyi pár három gyermekéből ketten érték meg a felnőtt kort.

opera pillanatfelvétel 2022 05 28 143645 www.bmbah.hu

– Viktor Emánuel herceg (1820-1878), 1861-től II. Viktor Emánuel néven olasz király.
– Ferdinánd Mária Albert Amadé savboya-Carinai herceg (1822 – 1855), Genova első hercege, aki Erzsébet szász királyi hercegnőt vette feleségül, az ő leányuk lett a későbbi Margit olasz királyné (Margherita Maria Teresa Giovanna di Savoia, 1851-1926), akinek nevét a Margherita pizza máig őrzi.
– Mária Krisztina hercegnő (1826-1827), kisgyermekkorban meghalt.

Ifjú éveinek egy részét Firenzében töltötte édesapjával, Károly Albert herceggel, akit Károly Félix király száműzött Toszkánába, az 1821-es népfelkelés során régensként tett túlságosan liberális intézkedései miatt. Az ifjú Viktor Emánuel herceg már korán érdeklődést mutatott a politikai és katonai tudományok iránt, és jó képességű sportembernek tartották.

1831-ben a gyermektelenül elhunyt Károly Félix után a Savoyai-ház carignanói oldalágából való Károly Albert örökölte a Szárd Piemonti Királyság trónját. Fia, Viktor Emánuel trónörökössé lépett elő. 1848 – 49-ben az első itáliai függetlenségi háborúban, amikor Károly Albert király az 1848-as forradalmi hullámot felhasználva sikertelenül próbált egész Itália uralkodójává válni, Viktor Emánuel az apja mellett harcolt a pastrengói, goitói és a custozzai csatákban, a harcok során bátorságával és parancsnoki tehetségével elismerést vívott ki.

A novarói csatában 1849. március 23-án Radetzky tábornagytól elszenvedett súlyos katonai vereség nyomán Károly Albert lemondott, Portugáliába távozott. A fegyverszünetről másnap, 1849. március 24-én már kijelölt utódja, Viktor Emánuel herceg tárgyalt Radetzkyvel Vignaléban. A fiatal király országa számára kedvező egyezményt tudott megkötni, azt azonban a piemonti parlament alsóháza nem ratifikálta. Viktor Emánuel ekkor leváltotta Claudio Gabriele de Launay miniszterelnököt, helyére Massimo d’Azegliót nevezte ki. Új választásokat tartottak, az új nemzetgyűlés küldöttei elfogadták az Ausztriával kötött békeszerződést.

Néhány nappal a fegyverszünet után, április 5-én Genovában felkelés tört ki, amelynek vezetői el akartak szakadni a Szárd Piemonti Királyságtól, és helyre akarták állítani az ősi Genovai Köztársaságot. A szárd királyi csapatok és az őket támogató brit hadihajók 1849. április 11-én tüzérséggel lövették a várost, majd bevonultak Genovába, és kíméletlen erőszakkal elfojtották a felkelést. Az ezt követő szabad rablás Sacco di Genova” néven vonult be az olasz történelembe. Az úri stílusú király (Ré galantuomo) a lázadókat romlott és szennyes csőcselék bandájának (vile e infetta razza di canaglie) minősítette, vezetőiket kivégeztette.

Az 1855-ben megözvegyült király 1869-ben újra nősült. Rangon aluli (morganatikus) házasságot kötött legrégebbi szeretőjével, a piemonti Rosa Teresa Vercellana Guerrierivel (1833 – 1885), akit piemonti nyelvjárásban Bela Rosinnak neveztek, és aki korábban még Mária Adelheid királyné életében már két, házasságon kívüli gyermeket szült neki. A közrendű származású hölgyet a király még 1858-ban Mirafiori és Fontanafredda grófnőjévé emelte. A házasságból két gyermek született:

– Vittoria Guerrieri (1848-1905), aki háromszor ment férjhez.
– Emanuele Alberto Guerrieri (1851-1894), Mirafiori és Fontanafredda grófja.

Egyéb szeretőitől további törvénytelen gyermekei is születtek:

– A Stupinigiban élő Laura Bontól:
– Egy halva született fiú (*/ -1852),
– Emanuela Maria Alberta Vittoria di Roverbella (1853 – 1890).
– A Torinóban élő Virginia Rhótól:
– Vittorio di Rho (1861-1913), aki jó nevű fényképész lett.
– Maria Pia di Rho (1866-1947).
– Egy Mondovìban élő szeretőjétől, akinek neve nem maradt fenn:
– Donato Etna (1858 – 1938), aki később katonaként számos kitüntetést szerzett.
– Vittoria Duplessis bárónőtől: – Egy leány, aki kisgyermekként hunyt el.

II. Viktor Emánuel király uralkodásának utolsó éveit nem színezik látványos politikai akciók. Bár Olaszország első királya volt, úgy döntött, olasz királyként is megtartja a II. Viktor Emánuel nevet annak ellenére, hogy a hozzá csatlakozott tartományok lakói ezt olyan üzenetként fogták fel, hogy uralma nem Itália népeinek új, szabad egyesülését képviseli, hanem arról, hogy a Szárd-Piemonti Királyság uralma alá hajtotta egész Itáliát. Ez az ellentét máig érződik Olaszország északi és déli vidékei között. Ezeket az években a király főleg diplomáciai tárgyalásokkal töltötte, számos kulturális fejlesztést kezdeményezett, igyekezett egységbe kovácsolni az új ország sokféle mentalitású népeit.

Viktor Emánuel király 1878. január 9-én hunyt el Rómában. Még eljutottak hozzá IX. Piusz pápa küldöttei, akik tudósították, hogy a pápa feloldotta az őt sújtó pápai átkot. Az Olasz Királyság első uralkodóját a római Pantheonban temették el. Olaszország trónját fia örökölte, I. Umbertó király néven.

Már Viktor Emmánuel gyerekkorában felmerült, hogy ő valójában nem Károly Albert herceg és Mária Terézia főhercegnő gyermeke, hanem elcserélt gyermek, egy Gaetano Tiburzzi nevű hentes törvénytelen fia. Firenzében a dadája, Teresa Zanotti Racca véletlenül tüzet okozott a gyerekszobában, de a kisfiút az élete árán kimentette. A városban viszont elterjedt a hír, hogy a fiú mégis meghalt, mert súlyos égési sérüléseket szenvedett. Emiatt veszélybe kerülhetett volna a királyi család utódlása, s pénzért megszerezték Tiburzzi és szeretője gyerekét. Mindenesetre Viktor Emánuelről feljegyezték, hogy rendkívül erős testalkatú, merész, olykor szilaj férfiú volt, ezzel szemben sem apja, sem anyja nem rendelkezett ilyen tulajdonságokkal.