Home Életmód Életmód hírek Így vesztettem el a szüzességemet – Interjú egy fiúval

Így vesztettem el a szüzességemet – Interjú egy fiúval

hirmagazin_2015-07-18_134311
Egyre több olyan történetet hallani srácoktól, hogy buliban, furcsa körülmények között, néha teljesen részegen vesztették el a szüzességüket. Most egy olyan fiú adott nekünk beszámolót, aki a modern trendek ellenére romantikusan képzelte el az első alkalmat a barátnőjével.

Tomi 24 éves, jóképű, mosolygós fiú, aki 18 évesen, az első komolyabb barátnőjével vesztette el a szüzességét.

Mostanában néha cikinek számít, ha egy 18 éves srác még szűz. Téged nem piszkáltak ezzel a haverjaid?

Nekem szerencsém van a barátaimmal, sosem cikiztük vagy néztük le a másikat ilyesmiért. Ráadásul nekem volt a társaságból a legszebb barátnőm. (Mosolyog.) Nem számít – most már legalábbis így gondolom – ,hogy mikor történik meg a dolog. A meghódítás szerintem nem azt jelenti, hogy ágyba vittem-e már a lányt vagy sem. Mellesleg az én haverjaim sem “estek túl” olyan hamar a dolgon.

Hogy érted azt, hogy nem akkor hódítottál meg egy nőt, ha már ágyba is vitted?

Szerintem attól a pillanattól kezdve, hogy egy pár vagytok, nincs jelentősége, hogy egy hónap után, kettő, vagy esetleg fél év után fekszetek le egymással. A lány téged választott, ez a te sikered, de azaz ő döntése – és tiszteletben kell tartani – ,hogy mikor enged magához még közelebb.

Ti milyen hamar feküdtetek le egymással?

Talán soknak fog tűnni, de mi 8 hónapot vártunk vele. Természetesen nem miattam alakult így, de nem akartam erőltetni. Ráadásul a barátnőmet a szülei is szigorúan fogták, szóval talán még akkor sem esett volna meg korábban, ha előbb igent mond.

És sosem próbáltad sürgetni a dolgot?

Férfiból vagyok (nevet), természetesen eleinte mindent megtettem, hogy minél előbb ágyba vigyem. De sokáig ellenállt,  és ezt egy idő után már szinte személyes sértésnek vettem. Pedig utólag belátom, hogy éppen attól volt ilyen érdekes, hogy ennyit kellett érte küzdenem. A legtöbben már három randi után simán feljönnének hozzám.

Elmeséled nekünk, hogy végül hogyan történt meg?

Furcsának tűnhet, de éppen válságos helyzetbe került a kapcsolatunk. Nyár volt, ő sosem volt itthon, én pedig unatkoztam egyedül. Amíg külföldön volt, nem akartuk egymásra zúdítani a problémáinkat. Aztán amikor hazajött, akkorát veszekedtünk, amekkorát korábban sosem. Ez nap közben volt, még nem is beszéltünk meg mindent, de valamiért el kellett mennie. Megkértem, hogy este jöjjön át hozzánk. Szüleim szerencsére elutaztak. Akkor gondoltam egyet, elővettem minden főző tudományomat, és készítettem neki egy vacsorát, emlékszem, még egy tiramisut is csináltam desszertnek.

Azért voltál ilyen figyelmes, hogy végre lefeküdjön veled?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy meg sem fordult a fejemben, de elsősorban azt szerettem volna, ha kibékülünk, és minden visszaáll a normális kerékvágásba. Nagyon régen töltöttünk el együtt egy egész estét, és csak az volt bennem, hogy örömet akarok okozni neki.

Hogy folytatódott az este?

Átjött, és onnan folytattuk a veszekedést, ahol abbahagytuk. Aztán bejött a szobámba, és meglátta a gyertyákat, az előételt, a vörösbort az asztalon… Akkor hirtelen elsírta magát. Talán éppen azért adta be akkor a derekát, mert hatalmas érzelmek tomboltak mindkettőnkben. A harag és a sértettség hirtelen átcsapott egy visszafoghatatlan szenvedélybe.

Nem voltak problémák, minden “jól sikerült”?

Gyönyörű este volt. Még most is meghatottan gondolok rá vissza. Sosem láttam olyan szépnek, mint akkor. Ami pedig történt, azért “sikerült” olyan jól, mert nagyon odafigyeltünk egymásra. Ilyenkor mindig a srác dolga, hogy oldottabbá tegye a lányt, és megteremtse számára a kellő hangulatot.

Változtatott valamit a kapcsolatotokon, hogy megtörtént a dolog?

Természetesen. Sokkal közelebb kerültünk egymáshoz, és talán még őszintébbek lettünk egymással. Ráadásul mindkettőnknek ez volt az első, így nagyon megbecsültük egymást. Szóval én azt gondolom, hogy nem azon múlik, hogy mikor, hanem hogy hogyan és kivel. Oda kell figyelni a másikra, ennyi a fontos.

Köszönjük szépen Tomi!
Forrás: kozepsuli;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu

Exit mobile version
Megszakítás