Egy diáklány kalandjai saját hazájában
Kínai ösztöndíja döbbentette rá Natalia Kornyevát, mennyire nem ismeri saját hazáját. A felismerést tett követte. Pénz és különösebb tervezgetés nélkül vágott neki a világ legnagyobb országának, Oroszországnak.
Az első alkalommal Szentpétervárról Vlagyivosztokig, illetve vissza tartott az út. Az elmúlt négy évben már többször járt Szibériában és az orosz Távol-Keleten a huszonéves Natalia – írja a Globoport.hu. Élményeiről blogot vezet a Vkontakte orosz közösségi oldalon, amelynek már több mint ötezer követője van. Bár útikönyve majd csak ősszel jelenik meg, egyre többen kérnek tőle interjút az orosz médiában.
Induláskor nem sok dolgot pakol hátizsákjába Natalia: hálózsákot, pokrócot, kényelmes cipőt, papucsot, leggingst, bemelegítő nadrágot, kabátot, pulóvert, pólót, ruhát és egy pár balerinát. Mindez elfér egy 40-50 literes táskában.
A több ezer kilométeres utakat autóstoppal teszi meg. Így sokkal jobban meg lehet ismerni az országot – mesélte a chancetotrip.com utazási oldalnak. Persze rögtön felvetődik a kérdés: nem veszélyes nőként stoppolni Oroszországban?
A válasz igen, kockázatos. Nem egyszer próbálkoztak már nála a sofőrök. Olyankor őszintén beszélt velük: „Figyelj, én a teljes utat stoppal akarom megtenni. Gondold el, ha mindenki így viselkedne, ahogy most te.” És ez működik. Ráadásul pénzt is csak kevesen kérnek a benzinre.
„Soha ne állj meg!” Ez az alapszabály érvényes akkor is, ha éppen nincs hol aludni, vagy nincs mit enni, vagy nincs mivel közlekedni. Gyalog is lehet haladni, a szabadég alatt is lehet aludni. Az étkezéssel pedig még sosem volt problémája.
Szibériában egyszer éppen fát gyűjtött, hogy halat süthessen, amikor arra járt egy horgász. Hozott neki fát is, fazekat is és még halat is. Natalia szerint a vidéki oroszok nagyon kedvesek, nyitottak és segítőkészek. Éppen ezért döntött úgy, hogy az ételre mégis csak visz magával pár ezer rubelt. Egyszerűen nem akarja, hogy ingyen etessék.
Azontúl, hogy egy kis időre kiszakadjon a szentpétervári nyüzsgésből, legfőbb célja, hogy meghallgassa az emberek történeteit. Ezért három jegyzetfüzetet szokott magával vinni. Egyikben az útvonalról, a másikban a történetekről, a harmadikban önmagáról rögzíti a feljegyzéseket.
Arról is szokták faggatni, hogyan egyeztethető össze az utazgatás a munkájával. Előadóművészként nem nehéz évente néhány hónapot szabaddá tennie, ugyanis ezek a nagy utak viszonylag rövid idő alatt is megtehetőek.
A sok-sok fantasztikus élmény ellenére újra és újra útnak indul. Könyve megjelenése után az Altaj és Oroszország északi részeinek felfedezésére készül.
Forrás: vilagszam;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu
