Bár többnyire sütemények, édességek töltelékeként használjuk, a diót a gyógyászatban már ősidők óta használják.
Nézzük, mi mindenre jó ez a finom csonthéjas!
Bőrproblémák, ekcéma és gyulladások kezelésére
Gyógyászati célra a növény levelét, valamint a termés diókopácsnak nevezett külső burkát használták. A levelet június és augusztus táján kell gyűjteni, a diókopácsot szüretkor, azaz szeptemberben, és szétterítve jól meg kell szárítani. A népi gyógyászat a mai napig alkalmazza a csonthéjon belül található, a terméseket elválasztó hártyát, amely éretlenül igen keserű.
A diólevél naftokinon származékokat, valamint értékes cserzőanyagokat, flavonoidokat és illóolajat, míg a diókopács juglont és hidrojuglon glikozidokat tartalmaz. Hatóanyagai miatt leginkább külsőleg alkalmazzák különféle bőrproblémákra: az egyszerű pattanásoktól kezdve a kelések, a fekélyek és az ekcéma gyógyírjaként is ismert. Amennyiben eckémával küzdünk, a növényt lemosásra és borogatásra használjuk, de a borogatás hatékony az enyhe gyulladások kezelésére is. Sőt, a növényből készített fürdő kiváló aranyérre, de különböző bőrkiütések és bőrbetegségek esetén is alkalmazható.
Tisztítja a vért, jót tesz a gyomornak
Talán kevesen tudják a dióról, hogy régen fejtetű ellen használták – mivel igen erős az illata, úgy tartották, elriasztja a bogarakat. A diókopács főzetét belsőleg a népgyógyászat használja: mivel vértisztító hatású, alkalmazzák gyomor-és bélhurut kialakulása, valamint magas vérnyomás és izzadás esetén is.
A dió tápértéke magas, értékes tápanyagokban gazdag, ezért, ha naponta elfogyasztunk egy marék diót, azzal jót tehetünk az egész szervezetünknek. Előfordulhat azonban, hogy az arra érzékenyeknek a nyelvét és a száj-nyálkahártyáját irritálja, és viszketést okozhat.
egeszsegkalauz, Hirmagazin.eu
