Ahogy arról már beszámoltunk, Emmanuel Macron francia elnök pártja és szövetségeseinek Együtt! elnevezésű hárompárti koalíciója mindössze 245 képviselői helyet szerzett a francia nemzetgyűlési választáson.

Ez kisebbségi kormányzást jelent, hiszen 577 hely van a francia nemzetgyűlésben (parlamentben). Ráadásul Macron LREM nevű pártja csak 158 helyet szerzett. Ezzel jelentősen elmarad még a minimális várakozásoktól és közvélemény-kutatói jóslatoktól is.

Macron és pártjának bukását érzékelendő érdemes megjegyezni, hogy 2017-ben az LREM egyedül 314 helyet szerzett, jóval többet, mint a nemzetgyűlésben történő jogalkotáshoz szükséges, abszolút többséget jelentő 289 hely. Érdemes megismételni: 314 képviselő helyett 158, és a koalíciós partnerekkel együtt is csak 245. Ez, ahogy a Le Figaro fogalmazott a választásokról készített egyik első elemzésében, azt jelenti, hogy Macronnak egy törvényhozási katasztrófával kell megbirkóznia az elkövetkező években. Az, hogy mekkora a baj, mutatja, hogy az egyébként rendkívül aktívan kommunikáló Macron a választások második fordulójának éjjelén semmiféle nyilatkozatot nem adott, egyszerűen eltűnt. Bár jelentősen előretört, a második fordulóban elért 131 képviselői hellyel a vártnál kisebb győzelmet aratott Mélenchon szélsőbaloldali szövetsége, a NUPES is (őket még óvatos becslésekkel is 160-200 körüli helyre mérték), ráadásul a szélsőbaloldali Mélenchon-szövetség tagjai már a választás másnapján elárulták főnöküket: sem a szocialisták, sem a szélsőbaloldali zöldek, sem a hagyományos kommunisták nem hajlandók egy frakcióba menni az újkommunista Mélenchon pártjával. Ahogy Magyarországon, a francia baloldali kispártokat is a pénz vezeti – több frakció, sokkal több pénz. Marine Le Pen Nemzeti Tömörülése viszont majdnem kétszer annyi győzelmet szerzett, mint amennyi a legoptimistább várakozásaikban szerepelt, és 89 képviselőt küldhetnek a Nemzetgyűlésbe.

Rekordnagyságú a távol maradók száma

A Le Figaro elemzése alapján érdemes a választások „legnagyobb nyertesével”, a távol maradókkal kezdeni. Csak minden második választópolgár ment el vasárnap szavazni, 53,77%-os távolmaradással. Ennél is csak egyszer szavaztak kevesebben nemzetgyűlési választásokon 1958 óta. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a 18 és 35 év közötti korosztálynak 70%-a maradt távol mindkét fordulóban, ez döbbenetes arány. Területi megoszlásban a legszegényebb, vidéki, közép-franciaországi és a mezőgazdaságból élő megyékben volt nagyobb a távolmaradás, de Franciaország tengerentúli területein, Martinique, Guadeloupe szigetén és Guyane-ban több mint 70% is volt a távolmaradás.

A franciák csalódtak a politikában és politikusaikban.

Marine Le Pen és a Nemzeti Tömörülés történelmi győzelme

A Le Figaro „dicsőséges visszatérésről” ír, a szélsőbaloldali „Libération” pedig „történelmi áttörésről” beszél. A nemzeti alapokon politizáló jobboldali párt ugyanis rendkívül jól szerepelt mindkét fordulóban, így összesen 89 képviselőből áll majd a nemzetgyűlésben a csoportjuk.

Ez a duplája annak, amit a közvélemény-kutatók megjósoltak. A Nemzeti Tömörülés (és elődpártja, a Jean-Marie Le Pen-féle Nemzeti Front) történelmének legjobb eredményét érte el, és nemcsak annak örülhet, hogy megszerezhette a képviselői csoporttal járó pénzügyi és humánerőforrás-támogatást, hanem annak is, hogy véglegesen a jobboldal legerősebb pártja és ereje lett. Ezt az is mutatja, hogy olyan új területeken nyert, mint Gironde, Hérault, Pyrénées-Orientales vagy Aube.

Ahogy Marine le Pen korábban fogalmazott, a köztársasági elnöki választásokra és a törvényhozási választásokra Macron és Mélenchon paktumot kötöttek, amelynek az volt a lényege, hogy a köztársasági elnöki választások első fordulójában csak harmadik helyet elért Mélenchon teljes táborát Macron támogatására szólította fel Marine Le Pen ellen, a törvényhatósági választásokon pedig Macron visszaadta ezt a szívességet azzal, hogy csak látszatkampányt folytatott, és ahol lehet, még vissza is léptek Mélenchon jelöltjei részére, kizárólag azért, hogy gyengítsék Marine Le Pent és a Nemzeti Tömörülést.

Az eredmények tükrében úgy tűnik, hogy a paktumnak csak az első része működött, ugyanis senki sem számolt a feljövő Nemzeti Tömörüléssel, és azzal sem, hogy miután Éric Zemmour és „Visszahódítás” nevű pártja már nem versenyzett a második fordulóban, Zemmour szavazóinak döntő része Marine Le Pent választotta. Marine Le Pen egyébként már be is jelentette, hogy nem veszi vissza a Nemzeti Tömörülés elnöki tisztségét, hanem a nemzetgyűlési csoportot vezeti inkább. Ez egyben azt is jelenti, hogy a Nemzeti Tömörülés jelenlegi ideiglenes elnöke, a 27 éves, rendkívül tehetséges, nemrégiben Budapesten nagy sikerű előadást tartott Jordan Bardella lehet a Nemzeti Tömörülés új elnöke a párt ősszel esedékes tisztújításán.

Utoljára 1986-ban jutott be a francia nemzetgyűlésbe a Nemzeti Tömörülés (illetve elődje, a Nemzeti Front) jelöltje. Ugyanis 1988-tól kizárólag egyéni jelöltekre lehet szavazni Franciaországban, a szocialista elnök, Francois Mitterrand így akarta annak idején megakadályozni, hogy a radikális jobboldalnak parlamenti frakciója legyen. Hiszen a kétfordulós választásban a jobbközép és a balközép mindig kisegítette egymást, akkor még Jean-Marie Le Pen ellen. (Egy-egy képviselő még így is tudott olykor nyerni, de frakciója nem lehetett, és párthovatartozását sem használhatta.)

Mélenchon úgy nyert, hogy közben nagyot bukott

Jean- Luc Mélenchon, a kommunista-marxista szélsőbaloldali pártvezér a törvényhozási választások első fordulójának másnapján bejelentette, hogy ő lesz Franciaország következő miniszterelnöke, és az öt pártot összefogó baloldali választási koalíciójával, a NUPES-el abszolút többséget szerez (legalább 289 képviselő).

Ehhez képest Mélenchon 131 helyet szerzett mindösszesen, és nem ő lesz a miniszterelnök, innen nézve tehát valóban bukott. Nyert (volna) viszont abból a szempontból, hogy – elvben – övé lehet a legnagyobb ellenzéki párt a nemzetgyűlésben, ami a hagyomány alapján azzal is jár, hogy pártjáé lesz a nemzetgyűlés pénzügyi bizottságának elnöki tisztsége, aminek pedig stratégiai jelentősége van a kormányzás szempontjából.

Azonban a három másik baloldali párt, amelyik tagja a NUPES-nek, hétfőn bejelentette: nem mennek közös frakcióba Mélenchonnal, így viszont Marine Le Pené lesz a legnagyobb ellenzéki frakció.

Kétségtelenül nyert Mélenchon azzal is, hogy jelöltjeinek olyan, a rezsimhez köthető emblematikus politikusokat is sikerült legyőzniük, mint Macron „Renaissance” névre keresztelt pártjának elnöke, a korábban belügyminiszterként (részint félig-meddig bűnöző múltjával, részint nőügyeivel is) megbukott Christophe Castaner, vagy a nemzetgyűlés jelenlegi elnöke, a Macron feltétlen hívének számító szocialista Richard Ferrand.