Egymást érik a legendák a ma 50 éves Michael Schumacher F1-es pályafutása kapcsán.
A korábbi hétszeres világbajnok összesen 18 évet töltött a Forma-1-ben, számos nagyszerű győzelem, néhány vitás eset és rengeteg emlékezetes történet fűződik a nevéhez, amiről a hazai szurkolók a tévés közvetítések, újságcikkek és könyvek segítségével már részletes képet kaphattak. Mi most interjút készítettünk Michael Schumacher egykori F3-as mérnökével a rekordbajnok 50. születésnapja alkalmából. Peter Sieber szerzett neki autót a Formula Fordba, és ott volt, amikor Willi Weber felkarolta őt, nem sokkal az F1-es áttörés előtt.
Manapság nem ritka, hogy egy fiatal pilótát már F1-es bemutatkozása előtt jól ismer a közvélemény, erre talán a legjobb példa épp Schumacher fia, Mick. Az 1980-as évek végén ez azonban nem volt nyilvánvaló, olyannyira, hogy Michael Schumacher F1 előtti pályafutásáról részletes adatokat sem könnyű szerezni.
Schumacher 50. születésnapja alkalmából ezért nem csak az F1-es sikereit elevenítjük fel. Exkluzív interjút adott a GPhíreknek Peter Sieber (57), aki 1987-ben ismerte meg a német sportolót, majd 1988-ban a német Formula Ford-bajnokságban, aztán 1989-ben az F3-ban segítette Schumacher pályafutását mérnök-technikusként.
Sieber a Hockenheimring közelében töltötte gyermekéveit, a „hőse” Hans-Joachim Stuck volt. Egészen fiatalon szerelőnek állt, és egyebek mellett az ifjú Heinz-Harald Frentzen oldalán is dolgozott, a német versenyző és édesapja révén került át a Formula Fordba. Később Ellen Lohr szerelője is volt, de szabadúszóként más csapatokhoz is bedolgozott.
Hogyan állt össze a csapat, amiben Michael Schumacher is helyet kapott?
Kaptam egy telefonhívást a Formula Fordban versenyző Eufra Racingtől, ami egy nagyon apró, kissé hobbicsapat volt. Arra kértek, hogy futtassak egy Formula Ford-autót a mai Red Bull Ringen. Alapvetően nem nagyon érdekelt, mert messze volt, de elmentem, és ezzel az apró, kis költségvetésű csapattal dolgoztam. Ez egy Európa-bajnoki verseny volt, és megnyertük. Utána győztünk még pár versenyen a sráccal, és a csapatfőnök azt mondta, hogy állítsak össze egy háromautós csapatot.
Az a srác megvolt, akivel elkezdtük a munkát. Elmentem a gokartpályára, és beszéltem Michaellel. Megkérdeztem tőle, hogy mi lett vele, mert nem láttam versenyezni. Azt mondta: „Peter, az a gond, hogy nincs olyan sok pénzem.” Előtte már felhívott néhány fontos embert azzal, hogy szeretne tesztelni, az egyikük egy menedzser volt, de igazából senki sem figyelt rá. Mondtam a főnökömnek, hogy én szeretném Schumachert, de nincs sok pénze. Ő azt felelte, oké, tesztelhet Hockenheimben, és ha jól sikerül, akkor valamit tennünk kell érte.
Gyors volt és nagy segítséget kaptunk id. Ralph Firmantől, a Van Diemen autók építőjétől. Mondtam neki, hogy meg tudunk venni két autót, ennyire van pénzünk, de szükségünk van egy harmadikra is egy gyors pilótának. Adott nekünk egy karosszériát ingyen úgy, hogy az év végén vissza kellett adnunk. Ez volt az első lépés, hogy Michael versenyautót vezethessen. A harmadik pilóta az első gokartos korszakomból egy barátom volt, nem feledkeztem meg róla. Így lett három pilótánk: a gokartos barátom Joachim Koscielniak, Meik Wagner és Michael.
Pontosan hogyan került Schumacher a képbe?
A gokartpályán találkoztam vele Niederkrüchtenben. Sohasem felejtem el. Junior gokartbajnokság volt, ekkor beszéltem vele, 1987-ben. Utána eljött Hockenheimbe Willi Bergmeisterrel, aki többszörös bajnok volt túraautókkal. Schumacher nála dolgozott, Willi Bergmeisternél tanulta az autószerelést. Mindketten eljöttek Hockenheimbe, ekkor tesztelt először Formula Fordot.
Volt három pilótájuk a Formula Ford-csapatban, de valahogy Schumacher emelkedett ki közülük. Fiatalon mi volt róla a benyomása?
Igazságosnak kell lennem, három gyors pilótánk volt. Joachim Koscielniak tempója ugyanolyan volt, mint Michaelé, de nem volt jó a neve. Az apukája Lengyelországból származott, és ez kissé problémás volt a szponzorkeresés során. Ugyanolyan gyors volt, mint Michael, és nagyon jó barátságban is voltak a csapatnál. A harmadik pilótánk, Meik Wagner pedig megnyerte a bajnokságot.
Michael nagyon jól együttműködött velem a beállítások kidolgozásánál. Nagyon jó barátok is lettünk. Később eljött az esküvőmre, és én is ott voltam az övén. Megnyertünk néhány versenyt a Formula Fordban. Az Európa-bajnokságon a 2. lett Mika Salo mögött, de 2-3 versenyt ki kellett hagynia egy apró, munkahelyi baleset miatt. Nem tudott sebességet váltani a kezével.
A Formula Ford mellett még volt hétköznapi állása?
Willi Bergmeister műhelyében volt szerelő. Bergmeister nagyon sokat segített neki, nagyon jó ember volt, nagy kár, hogy már nem él. Igen nagy segítség volt Michael számára. 1988-ban a német Formula Fordban versenyeztünk, Meik Wagner nyerte meg a bajnokságot. Michael az Európa-bajnokságban is küzdött, de végül nem tudott minden versenyen rajthoz állni a jobb keze miatt.
A munkatapasztalata segítette őt a versenyzés terén is?
Michael különleges srác volt. Nagyon jól érezte az autót, remek ötleteket adott a beállításokkal kapcsolatban, és a csapattársaival is jól összedolgozott. Volt például egy őrült ötlete az időmérőre. Azt mondta a csapattársának, Joachimnak: „Ha a szélárnyékodban vagyok és húzol, nézz bele a tükörbe, és húzódj le! Utána állj be az én szélárnyékomba, de ne kerülj ki, hanem tolj meg a sebességváltóm alatt!” Michael és Joachim elkezdték ezt gyakorolni, és tökéletesen működött. A vége az lett, hogy mindig az egyiküké lett a pole pozíció. Michael ötlete jobb volt a normál szélárnyéknál, olyan volt, mintha dupla lett volna. Először Michael futott gyors kört, aztán Joachim is. Mindketten előnybe kerültek, és ez így volt jó. Így végül több versenyt nyertünk, és a bajnokság is a miénk lett.
A szezon végén volt egy verseny a Salzburgringen, és akadt egy ötletem az autó beállításával kapcsolatban. Esős verseny volt, és mondtam Michaelnek, hogy „basszus, kipróbálnék valamit!” Ő azt felelte, hogy akkor rajta, de utána rögtön a futam következett, így nem tudtuk tökéletesíteni a beállítást. Azt mondta:
Nem számít. Ha nyerünk, bulizunk, ha nem, akkor is iszunk valamit, hogy elfelejtsük a versenyt.”Végül megnyertük a futamot, az 1-2-3. helyen zártunk. A verseny után Willi Weber odajött hozzánk, beszélt vele, és azt mondta, tetszett neki, ahogy vezetett, és szeretné látni, Michael miként boldogul egy Forma-3-as autóval. Michael azt mondta neki, oké, lehetséges, de vinni akarja magával a mérnökét is. Végig együtt dolgoztunk, és Willi is azt mondta, hogy ez neki teljesen oké.
Ez volt a későbbi együttműködésük első lépcsője.
Elmentünk a Nürburgringre, és nagyon gyors volt. Willi Weber ekkor megkérdezte, hogy mennyi pénze van, és mi a helyzet. Azt felelte, hogy pénze nem nagyon van, erre Willi azt felelte:
Oké, keresek szponzorokat, és kapsz némi fizetést is. Mintha állásod lenne. Aztán, ha egy napon sikeres leszel, és pénzt keresel, az enyém lesz egy része.”
Ez több, mint fair volt. Akkoriban ilyesmi nem létezett. Volt egy csomó menedzser, akik már azelőtt pénzt kértek, hogy csináltak volna valamit, aztán megmondták, hogy hova kell tenni az embernek a pénzét. Willi Weber azért kereste meg őt, mert jó alapanyagra volt szüksége. Aztán belefogtunk a Forma-3-ba, az ötödik versenyt meg is nyertük, Zeltwegben, szintén esős verseny volt, és a szezon végén a 2. lett a bajnokságban. Az 1989-es szezont is teljesítettem vele, aztán kategóriát váltottam. Michael szerette volna, ha maradok, de volt valami, ami nem tetszett, ennek azonban semmi köze nem volt Michaelhez.
Akkoriban állt össze a Mercedes sportautó-csapata a három német tehetséggel, Heinz-Harald Frentzennel, Karl Wendlingerrel és Schumacherrel, de nem őt tartották a leggyorsabbnak közöttük. Mivel emelkedett ki mégis?
Heinz-Harald Frentzen természetes tempóval rendelkezett, ami nagyon jó volt,Michael viszont többet és keményebben dolgozott, hogy megértse a helyzetet, és eredményeket érjen el.Remekül alkalmazkodott az új pályákhoz is. Emlékezzen Spa-Francorchampsra 1991-ben, azt mondta Eddie Jordannek, hogy ismeri a pályát, de sohasem vezetett rajta. Rögtön, az elejétől gyors volt. A kontrollált tempója nagyon gyors volt. Frentzen egy körön néha gyorsabbnak bizonyult a C-csoportban, de a versenytávon Michael nagyon jó volt, és nagy segítséget jelentett a csapatnak a beállítások megtalálása és egyebek terén.
Michael mindig dolgozott, mindegy, hogy milyen kategóriáról volt szó. Néha meglátogattam őt a Forma-1-ben, és ott is mindig a szerelőivel dolgozott. Olyan volt, mint egy család, és mindenki mindent megtett volna érte.
Sokan megemlítik, hogy mennyire összekovácsolta maga körül a csapatát. Ez így volt már a fiatal éveiben is?
Igen. Csak egy példa: Amikor a WTS-nél [Willi Weber csapatánál – a szerk.] dolgoztam, a csapat székhelye Stuttgart közelében volt. Michael akkor Köln mellett, Kerpenben lakott. Épp születésnapom volt, a műhelyben dolgoztam, és egyszer csak kinyílt az ajtó. Michael lépett be rajta. Hozott nekem ajándékba egy dedikált képet a Forma-3-ból, ami kettőnket ábrázolt.Michael ilyen.Néha elmentünk együtt gokartozni, én is versenyeztem, adott nekem néhány tippet és tanítgatott. A 4. helyezett lettem a versenyen. Sok jó dolgot és trükköt megtanított nekem, buliztunk is együtt néha. Barátságot kötöttünk.
Sok fiatal pilótával együtt dolgozott már. Schumacher különlegességét lehetett már akkor látni?
Igen, ezt észre lehet venni. Már az elején figyeltük, ahogy Michael a Formula Fordban szerepelt, ahogy az autón dolgozott, ahogy az esőben vagy akár szárazon vezetett. Ugyanez volt a Forma-3-ban is. Már az első alkalommal nagyon jól ment a Forma-3-ban, és akkoriban még nem volt adatrögzítés. Akkor még tényleg együtt kellett dolgozni a pilótával. Neki el kellett mondania, hogy mit csinál az autó, és mi nem tudtuk ezt ellenőrizni, mert akkoriban az adatrögzítés még nem volt lehetséges.
Sok dolgot el tudott mondani az autóról, amit megváltoztattunk, és gyorsabb lett tőle, aztán versenyeket nyert.
Manapság már rengetegen említik, hogy Schumacher volt a gyerekkori hősük. A Mercedes 1955-ös Le Mans-i katasztrófája után nem nagyon volt német pályaversenyzés, akkoriban kik jelentettek inspirációt a fiatal német versenyzők számára?
Igazából ő senkit sem figyelt, meg is mondom, hogy miért: Nem ismerte és nem is követte a Forma-1-et. Emlékszem, hogy beszélgettünk versenyzőkről és ő nem ismerte őket.
Őt azok a dolgok érdekelték, amikkel ő foglalkozott, nem más versenyzőkkel. Michael ilyen volt, ennyi.Olyan volt, mint egy kisgyerek, mindent megtett volna a versenyzésért, de a tévében nem nézte, hogy például Ayrton Senna hogyan vezet vagy ilyenek. Csak magával foglalkozott. Később kiment néha a pálya szélére, és figyelte a pilótákat, de akkoriban nem volt különleges hőse.
Schumacher F1-es pályafutása során akadtak vitatott esetek, és már az F3-as makaói futamon is összeütközött Mika Häkkinennel. Ez a fajta durvaság fiatalon is megvolt benne?
Michael a gokartozásból jött. Vezetett az Európa-bajnokságban, a német bajnokságban, és megnyerte mind a kettőt. A gokartozásban akkoriban keményen kellett vezetni. Sportszerűen, de keményen.
Ő szerintem semmit sem tisztelt, a Forma-1-ben is keményen csatázott Sennával vagy az összes többi sráccal.
Elkövetett néhány hibát is. Fiatal volt, és ezekből tanulnia kellett. Előfordult, hogy a versenyek után elgondolkodott azon, hogy amit tett, nem volt helyes, de nem beszéltünk erről. Biztos vagyok abban, hogy volt, amikor arra jutott, hogy egy második eséllyel a dolgokat talán másként is csinálhatta volna.
Milyennek látta őt akkor, amikor már nem dolgoztak együtt, és Schumacher igazi szupersztár lett?
Figyeltem őt, és néztem, ahogy vezet, néha meg is látogattam őt a Forma-1-es hétvégéken. Voltam nála a Benettonnál és a Ferrarinál is.Az emberek azt mondják, hogy arrogáns volt, de sohasem volt az.Az volt a probléma, hogy mindenki őt akarta, ezért mindenhol be kellett zárkóznia, ha érti, mire gondolok. Azok után, ahogy a Forma-3-ban szerepelt, számomra nyilvánvaló volt, hogy bekerül a Forma-1-be, ha megkapja az esélyt. Keményen dolgozott, és Willi Weber jó ember volt az oldalán. A Mercedes-kapcsolat révén úgy gondoltam, hogy ez csak idő kérdése. Aztán megkapta a lehetőséget, és élt vele.
Amikor újrakezdte a Mercedesszel 2010-ben, azt mondanám, hogy az autó nem volt tökéletes, nem volt győztes. Ezt tudtuk, de akkor is sokat dolgozott Ross Brawnnal, hogy a csapatot a helyes irányba tereljék.
Schumacher F1-es sikerei nagy kulturális hatással is jártak, főleg a német újraegyesítés után pár évvel. Rengetegen jöttek utána, de a mai német versenyzők mégsem hozzák annyira lázba a közönséget
Michael sikerei után minden megváltozott. Mindenki erős pilótákat keresett, az új Michaelt meg ilyenek. Azt kell mondanom, Michaelnek köszönhető, hogy minden elindult a német pilóták számára.
Őt mindenki követte.
Senki sem volt hozzá fogható korábban, ezért is figyelte őt mindenki: apa, nagyapa, mama, mindenki. Hős volt, az új német hős.Jó régen voltak már német pilóták a modern Forma-1-ben, de sohasem tudtak a megfelelő autóba kerülni, hogy futamokat nyerjenek. Michael megkapta a lehetőséget, győzött is, ezért mindenki hőse lett. Nemcsak Németországban, hanem világszerte is. Jött egy fiatal srác, aki keményen vezetett, akár Senna ellen is. Ez mindenki számára hőssé tette.Később, amikor Michael visszavonult, jött Sebastian Vettel vagy Nico Rosberg, világbajnokok is lettek meg minden, de egyikük sem írt úgy történelmet, mint Michael. Ezért is lett Michael sokkal híresebb.Ők is jó pilóták, de ennél valami többre van szükség ahhoz, hogy valaki hőssé váljon. És Michael hős volt.
Peter Sieber manapság a Porsche Szuperkupa mezőnyében dolgozik a mezőny egyik legjobb csapatánál, a Walter Lechner Racingnél. Bő három évtizede tartó pályafutása során Schumacher mellett, többek között Heinz-Harald Frentzen, Ellen Lohr, Jörg Müller, Nico Rosberg és Pietro Fittipaldi versenyzését is segítette. Elárulta, manapság már nem szereti az F1-et és a formulaautó-versenyeket, mert túl sok a politika bennük.
A versenyzők mellett szép emlékei vannak az expilóta-apukákról is: Felelevenítette, hogy eleinte tartott Keke Rosbergtől, de az 1982-es világbajnok a nehéz időkben is megbízott benne, sohasem szólt bele a Nicóval közös munkába. Pietro kapcsán a kétszeres világbajnok Emerson Fittipaldival is találkozott, aki egy anekdota szerint nem kedvelte meg a modern F1-es autókat.
„Emerson egyszer tesztelt egy Forma-1-es autót egy újságnak vagy ilyesmi. Azt mondta: ‘Peter, emlékszem, Monacóban nekünk kellett fékezni, megnyomni a kuplungpedált, kézzel sebességet váltani. Ha megnézzük ezeket az új autókat, ez már nem is igazán versenyzés. Túl sok az elektronika.’ Nem tetszett neki.”
Forrás: Origo.hu
