Egy, az idő előrehaladtával az agyban keletkező protein blokkolásával megelőzhető lenne az időskori memóriavesztés.
Míg korábban amerikai tudósok felfedezése nyomán meglett az a fehérje, amely kulcsfontosságú lehet az öregedéssel kapcsolatos memóriaromlásban, addig most egy olyan fehérje került a vizsgálódás középpontjába, amely épphogy idős korban termelődik nagy mennyiségben, rontva az emlékezőképességet.
A korábbi kutatás eredményei arra utalnak, hogy a korral járó emlékezetromlás különbözik az Alzheimer-kór okozta memóriaromlástól. Találtak 17 olyan gént, amelyek aktivitása az életkorral változik. Közülük egy tartalmazott utasításokat az RbAp48 elnevezésű fehérje előállítására, és ez a gén az öregedéssel veszített aktivitásából. Egereknél meg tudták változtatni az emlékezet idős korral járó hanyatlását, ezt az emberkutatások szempontjából is reménykeltőnek nevezték, még akkor is, ha az emberi agy jóval összetettebb, mint amilyen az egereké.
Sőt az is kiderült egy másik kutatásban, hogy az idősödő agyban gyengébbek a kapcsolatok az idegsejtek hálózatában és kevésbé erőteljes a neuronok kisülése, ám meglepő módon megfordítható a folyamat.
Most újabb felfedezés érkezett ennek az összetett témának a feltérképezéséhez.
Ahogy az ember öregszik, úgy keletkezik a vérében és az agy-gerincvelői folyadékban egyre több egy bizonyos fehérjéből, amely gátolja az agysejtek regenerálódását. Az úgynevezett béta-2-mikroglobulin (B2M) hatása egérteszteken már bizonyított.
Most olyan antitesteket vagy apró molekulákat keresnek, amelyek blokkolni tudják a fehérje hatásait, vagy pedig eltüntetik a vérből – mondta Saul Villeda, a San Francisco-i University of California munkatársa.
A legtöbb kutató eddig „elixírt” keresett, például fiatal egerek vérét idős egyedekbe juttatták. Ekkor leállt az agy és az izmok sorvadása, jobban gyógyultak az eltört csontok, és nagyobb volt a szívproblémák elleni védelem az egerekben.
Saul Villeda azonban „anti-elixír” kutatást folytatott, vagyis azt kereste, mi okozza az agy működésének csökkenését.
A B2M fehérje feladata elsősorban az, hogy segítsen megállapítani az immunrendszernek a saját, illetve az idegen sejtek közti különbséget, ám emellett szerepet játszik az idegrendszer működésében is.
Amikor Villeda csapata B2M fehérjét injekciózott fiatal egerek agyába vagy vérébe, azok majdnem olyan rosszul teljesítettek a memóriateszteken, mint az idős egyedek. Amikor pedig a molekulát mintegy 30 nappal később semlegesítették a szervezetükben, a kísérleti állatok teljesítménye visszatért a normális szintre – azt sugallva, hogy a fehérje hatása visszafordítható.
Genetikai módosítással néhány egérben meg is gátolták a B2M termelődését, ezek koruktól függetlenül ugyanolyan jól teljesítettek a teszteken.
Forrás: metropol; Kép: Google. illusztráció;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu
