Számos cikkben foglalkoztunk már azzal a problémával, hogy a kisadózó egyéni vállalkozó rendkívül alacsony társadalombiztosítási ellátási alapja (jelenleg havi 108 000 forint) milyen mértékben rontja a nyugdíj alapjául szolgáló havi átlagkereset összegét. További – a nyugellátás összegét mindenképpen hátrányosan befolyásoló tényező – hogy a minimálbér összegét el nem érő ellátási alapra tekintettel a kisadózó esetében is alkalmazni kell a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 39. szakasza szerinti arányos szolgálati időre vonatkozó szabályokat.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy 2023-ban egy biztosított kisadózó még félévnyi szolgálati időt sem szerez, tehát az összes szolgálati idő alapján megállapított szorzószáma (Tny. törvény 1. számú melléklete) is alacsonyabb lesz. (Fontos megjegyezni, hogy mindez a nyugdíjjogosultságot – ideértve a „nők 40”-hez szükséges jogosultsági időt is – nem érinti. E tekintetben 1 nap biztosításban töltött idő 1 nap szolgálati és jogosultsági időt jelent.)
Általában kevesebb szó esik arról, hogy a fent említett negatív hatásokat miként tudja a kisadózó vállalkozó valamilyen formában ellensúlyozni. És ezúttal nem az üzleti alapú öngondoskodás különböző formáira (önkéntes nyugdíjpénztár, magánnyugdíjpénztár stb.) gondolunk, hanem a kötelező biztosítási rendszeren belüli lehetőségekre.
És noha megoldásokkal, és nem a „nem lehet helyzetekkel” szeretnénk foglalkozni, ennek ellenére elöljáróban két – kérdésekben gyakran felvetett – lehetőséget mindenképpen ki kell zárnunk.
Az egyik a magasabb összegű havi kata fizetése a magasabb összegű ellátási alap érdekében. Erre az új katatörvény (2022. évi XIII. törvény) már nem nyújt lehetőséget. (Igaz, a korábbi szabályok (2012. évi CXLVII. törvény) alapján vállalható 75 ezer forintos havi adóhoz kapcsolódó 179 ezer forintos ellátási alap sem jelentett megfelelő választ a bevezetőben említett problémákra, hiszen még ez sem érte el a tárgyévi minimálbér havi összegét.)
A másik „nem járható út”, a járulékalap megállapodás révén történő kiegészítése. A Tbj. 48. paragrafusa ugyanis a nyugellátásra jogosító szolgálati idő és a nyugdíjalapot képező jövedelem szerzése céljából köthető megállapodás egyik feltételéül azt szabja, hogy a megállapodás tartama alatt a kedvezményezett nem állhat biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban. Márpedig a kisadózóra kiterjed a biztosítás.
