Az élénk és gyakorta különös álmok azt jelentik, hogy az agy, alvás közben is intenzív munkát végez. Az álmok egyes jegyei (pl.: bizarrság, vizualitás, érzelmi színezet) azt jelentik, hogy az álmot látó tudat minőségileg eltér az éber tudattól. Az álmokban gyakran egészen eltérő tudattartalmak, például az elmúlt nap eseményei, gyermekkori emlékek, furcsa gondolatok, érzések keverednek egymással, és jönnek létre álomtörténetek.
Friedrich August Kekulé, a XIX. századi kémikus hosszú éjszakákon át töprengett a benzol vegyületének szerkezetén, míg egy hajnali órában elszenderült, és különös álmot látott, amiben egymás farkába harapó kígyók jelentek meg. Az örökkévalóságot, a mitológiai szimbólumot, az Ouroborost, megjelenítő álom ráébresztette Kekulét, hogy a benzol gyűrűs szerkezetű.
De nem ő az egyetlen tudós, akit az álomlátás vezetett rá az igazság megtalálására. A periódusos rendszer kitalálója, Mengyelejev saját bevallása szerint megálmodta a periódusos rendszer egészét. A Nobel-díjas Otto Loewi pedig álmai során rátalált arra a kísérleti eljárásra, amellyel ellenőrizhette az idegsejtek kémiai jelátvitelével kapcsolatos hipotézisét. De ne gondoljuk, hogy Oneiros, az álmok istene csupán a kémikusokkal volt ilyen bőkezű. Még Elias Howe, a varrógép feltalálója is változatos álmokon keresztül jutott el felfedezéséig.
Ezekben a példákban az a közös elem, hogy a feltalálók, tudósok nappal is sokat gondolkodtak az adott kérdésen. Így tudatalattijuk álmukban tovább dolgozott, és adta tudtukra a megoldást.
Az álmunkban felötlő történetek sokszor meglehetősen önkényes logikát követnek, és ébrenléti tudatunk számára felejthető, semmitmondó foszlányok gyakran, azért az látható a fenti példákból, hogy tudatalattink sokszor a megoldás kulcsa lehet. Míg a feltalálók meglepetéssel és örömmel fogadták ezeket az álmokat, a művészek kifejezetten keresték az álomvilággal a kapcsolatot. A világ konvencionális szemléletének feje tetejére való állítása, felforgatása része az alkotó elmének. Az álmodó tudat pedig pont ilyen. Ezért nincs mit azon csodálkozni, hogy számos művész merítkezik az álmok világából. Ebből a legkevésbé pénzbe kerülő módosult tudatállapotból. Ennek köszönhetően született meg Robert Louis Stevenson legfontosabb műve, a Dr. Jekyll és Mr. Hyde, amely kiválóan illusztrálja, hogy az álmokban milyen könnyen lehet egy bonyolult gondolat (két gyökeresen eltérő személyiség harca egy személyben) mennyire kreatívan formálódhat át a valóság határait át- meg átlépő álomtörténetté.
Felmerülhet a kérdés, mennyire általános ez? Az álmodás és kreativitás összefonódása csak a legkiválóbb elmék sajátja, akik valami fontosat hoztak létre a tudomány vagy a művészetek szemszögéből, vagy az átlag halandókra is jellemző az összefonódás? Az álmok és kreativitás összefonódása abból a szempontból is rokonok, hogy „kibújnak” a tudat ellenőrző hatalma alól. Egy probléma kreatív megoldása általában a hétköznapi logikán túlról jut eszünkbe. Ennek köszönhetően vagy élvezői, vagy elszenvedői lehetünk az éjjel látott álomvilágnak. Ezek a hasonlóságok mélyebb vizsgálatokra ösztönözték az álomkutatókat. Egy német kutatópáros azt derítette ki, hogy nemcsak a művészek, de az „átlagemberek” is merítenek az álomvilágból. A kutatás szerint az álmok 8 % – a segíti a hétköznapi embert különböző kreativitást igénylő problémás helyzetek megoldásában.
Forrás: Delina
