Túri Krisztina elmélete szerint az oktatás számára az igazi áttörést nem új tankönyvek vagy tantervek jelentik, hanem az, hogy a diákok fejében „időutazást” tanítsunk: képességet arra, hogy múltból merítsenek tanulságot, és előre gondolják a jövőt. Ennek két eleme van:
- Mentális képalkotás – azaz a képzelet, amely lehetővé teszi, hogy a gyerek elképzelje önmagát a jövőben – például hogy hogyan teljesít érettségi után –, és ezzel szcenáriókat tesztel. Ez fejleszti a döntéshozatalt, célkitűzést és felelősségvállalást.
- Mentális időutazás – a képesség arra, hogy visszatekintsünk a múltba, értelmezzük a jelent, és előre vetítsük a jövőt. Ezzel gondolkodásunk szintjén „utazunk az időben”.
Túri és munkatársa bibliometriai módszerekkel (több száz tanulmány elemzése) kimutatták, hogy ezek a képességek (mentális képalkotás + időutazás) nemcsak pszichológiai jelentőséggel bírnak, hanem hatékony pedagógiai eszközzé is váltak – nyelvtanításban, problémamegoldásban, kreativitás fejlesztésében és motiváció növelésében.
Miért lehet ez fontos az oktatásban?
- A diákok aktív résztvevőkké válnak saját tanulásukban – nem csak információt kapnak, hanem képessé válnak elképzelni, tesztelni és beavatkozni a saját jövőjükbe.
- Segít fejleszteni olyan készségeket, mint a kritikus gondolkodás, önreflexió, felelősségvállalás, amelyek messze túlmutatnak a formai tudáson.
- A módszer különösen hatékony a nyelvtanulásban is: más nyelven gondolkodva a diák új nézőpontokat sajátít el és szélesebb perspektívát kap.
Objektív értékelés – mi a kritika?
- Nincs tudományos alapja az időutazás szó szerinti értelmezésének – metafora csupán. Nem utazunk csillogó DeLorean-autóval, hanem mentálisan forgatjuk a múltat és jövőt.
- A módszer hatékonyságát alátámasztó kutatások javarészt pszichológiai és kvalitatív tanulmányokat használnak; nincs még elég mennyiségű kontrollcsoportos kísérlet az oktatási eredményeket illetően.
- Mit jelent gyakorlatban? Hogyan mérhetőek ezek az előnyök? Ezek még nyitott kérdések — az elmélet ígéretes, de további kutatásokra van szükség.
Túri elmélete izgalmas és újszerű: az „időutazás” segít abban, hogy a diákok aktívabban gondolkodjanak saját tanulásukról és jövőjükről. Ha bebizonyítódik, hogy ez az oktatásban valóban működik — kritikus gondolkodás, motiváció, jövőkép-teremtés fejlesztésében —, akkor valóban forradalmasíthatja a pedagógiát. Ha azonban marad csak szép ötlet, de nincs kézzelfogható gyakorlat vagy bizonyíték, akkor könnyen elillanhat az ígéret.
Tehát jelenleg azt mondhatjuk: Túri elmélete nagyszerű irány, de egyelőre kísérleti stádiumban van – ígéretes, de nem kiforrott.
