Magas filozófiai magasságban kéne mozognunk ahhoz, hogy egyetlen cikkben választ tudjuk adni az „igaz élet” összetett kérdésére. Azon tényezők viszont, amik kerekké és egésszé teszik, nagyon is adottak (az idő, az igazság, a boldogság), és sokan gondolkodtak már ezek rejtett tartalmán.
Az élet lényege
„Az egész élet olyan, mint a növény, amely nemcsak azt foglalja magában, amit a szemnek tár oda, hanem rejtett mélységeiben még egy jövő állapotot is hordoz. Aki előtt növény van, mely először levelet hord, nagyon jól tudja, hogy egy idő után a levelet hordó száron virágok és termések lesznek.
Élet és igazság
„Az életet és az igazságot nem lehet egymástól elválasztani, mert ugyanegy dolognak két oldala. Csak az lehet igazság, ami egy egyetemes életből származott, és csak az az igazi élet, amely az Isten gondolatának igazságát követi.” (Ravasz László)
A boldogság pillanata
„ Létezik az a pillanat, amikor az ember megtehet valamit, és övé lehet a boldogság. Ez a pillanat eltarthat néhány napig, olykor néhány hétig, legfeljebb néhány hónapig. De csak egyszer, egyetlenegyszer fordul elő, és ha az ember később vissza szeretne térni ehhez a pillanathoz, az egyszerűen lehetetlen.
Nincs már helye a lelkesedésnek, a hitnek és a bizalomnak; marad a csendes beletörődés, a kölcsönös, szomorú szánalom, a haszontalan, de biztos tudás, hogy valami megtörténhetett, létrejöhetett volna, de egyszerűen méltatlannak bizonyultunk az adományra.” (Michel Houellebecq)
Carpe diem
„Aki már vesztett el olyasvalamit, amit elveszíthetetlennek gondolt (és velem már számtalanszor előfordult), az rájön, hogy valójában semmije sincs. És ha semmim sincs, akkor az időmet sem kell arra fecsérelnem, hogy vigyázzak a dolgaimra, amelyek valójában nem is az enyémek. Sokkal jobban teszem, ha úgy élek, mintha minden napom életem első- vagy utolsó- napja lenne.” (Paulo Coelho)
Idő
„Az idő az élettelen kozmosz kiterjedése, s amikor valami élő születik, egy icipicit meglódul a világ nagy kronométere, sietni kezd az idő, aztán a halállal visszaáll a dolgok nagy és állandó rendje. Rövid életünk voltaképpen nem más, mint a végtelen idő kontinuitásán keltett apró háborgás. Jelentéktelen zavar, múló rendetlenség. Lassan alakul ki, belerezgi magát a folytonosságba, majd ugyanolyan észrevétlenül elenyészik.” (Balla D. Károly)
Lépések
„Mindenki egész élete során megy, anélkül, hogy a következő lépést ismerné, anélkül, hogy tudná, a következő lépésnél szilárd talajra lép-e, vagy már a semmibe botlik. Ez a világ olyan bizonytalan, hogy minden lépésünk: döntés.” (Michael Ende)
… a növény rejtekén már most megvannak a csírák ehhez a virágzáshoz és terméshez. Azonban hogyan mondhatná bárki is, milyenek lesznek ezek a szervek, aki csak azt akarná kutatni a növényben, amit az jelenleg tár szeme elé. Az képes csak rá, aki a növény lényegével megismerkedett.” (Rudolf Steiner)
Nyugodt lélek
„Élj úgy, hogy soha ne szégyelld, ha a világ megtudja, mit teszel, mit mondasz. Még akkor is, ha nem igaz, amit a világ megtudott.” (Richard Bach)
Önzőség
„Akik lerázzák magukról a szegénységtől, gyerekektől és az egyéb családi gondoktól való félelmet, és annak szentelik az életüket, hogy vígan éljék világukat, csak azt érik el vele, hogy családi gondjaik helyett megtölti lelküket az öregségtől, a csúnyaságtól, a tehetetlenségtől és a haláltól való félelem.” (George Bernard Shaw)
Életre szóló élmény
„Vannak életünkben olyan események, amelyekről – miközben javába zajlanak még- tudjuk, hogy sohasem felejtjük el. Ilyen egy-egy jó beszélgetés, egy ölelés, néha egy szép zene; amíg éled, egy Hang azt mondja benned: „szívd magadba jó mélyen ezt az élményt, mert ebből kell táplálkoznod egy életen át!” Ne felejtsd el!…Ide vissza kell találnod mindig!” (Müller Péter)
Forrás: Arany gondolatok