Lassan véget ér az idei rendhagyó iskolai tanév, ez pedig azt jelenti, hogy a pedagógusoknak értékelniük kell az általános-, és középiskolai diákok teljesítményét.
Ez azonban rengeteg kérdést vet fel, hiszen az oktatás a koronavírus-járvány okozta rendkívüli helyzetben sem állt le, így nem minden szülő és tanár számára tiszta, hogy milyen szempont szerint történik meg.
„Rendkívül nagyra becsülöm a magyar pedagóguskart, akik gyakorlatilag egy hétvége alatt átálltak a digitális oktatásra. Rendkívül nagy teljesítmény volt” – nyilatkozta Kásler Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának minisztere a napokban, aki úgy véli, tömeges igény van arra, hogy a későbbiekben is legyen ilyen típusú oktatás. A miniszter úgy látja, a gyerekek, a szülők, és a pedagógusok egyaránt élvezték a digitális oktatás előnyeit.
Mivel kíváncsiak voltunk, hogy az érintettek is így látják-e a helyzetet, megkérdeztünk néhány tanárt és szülőt, hogy egyetértenek-e Kásler kijelentésével. Emellett arra is kíváncsiak voltunk, hogyan élték meg az elmúlt hónapok digitális oktatását, valamint hogy szerintük mennyire lehet most reálisan értékelni a gyerekek tudását Válaszadóink neveit kérésükre megváltoztattuk.
A tanároknak kellett feltalálniuk magukat
Anna alsó tagozatos osztályfőnök egy budapesti általános iskolában, és már a karantén kihirdetésekor nagyon megijedt az új helyzettől, mivel úgy tartja, a kisiskolásoknak elkerülhetetlen és szükségszerű a személyes jelenlét az oktatásban.
„Már a digitális oktatás kezdetén tartottunk attól, hogy év végén hogyan fogjuk értékelni a gyerekek teljesítményét. Erre egy kollégámnak volt egy nagyon jó mondata: »Ne aggódjatok, hiszen mindenki tudni fogja, hogy a 2019/2020-as tanév értékelése nem reális. Ez minden iskolában így lesz.« Ez sokat segített abban, hogy ne aggódjunk tovább és beletörődjünk, hogy ez egy olyan év lesz, amikor az év végén szinte mindenki jobb jegyet kap az átlagosnál” – mondta Anna, hozzátéve, hogy saját osztályánának néhány tanulójánál úgy érzi, valójában a szülőket értékeli, egyes visszaküldött dolgozatnál ugyanis egyértelmű volt, hogy nem a gyerek írta.
„Csak egy példa: kiküldtem a dolgozatot azzal a kéréssel, hogy a gyerekek önállóan oldják meg.
Csodával határos módon a 25 gyerekből 24 gyerek 5-ös dolgozatot küldött vissza, ami eléggé irreális.
Az egyetlen 4-es pedig egy jól tanuló kislányé lett, akinél valóban komolyan vették az önálló dolgozatírást. Ezt pedig igazságtalannak éreztem, hiszen az egyébként 2-es tanuló gond nélkül kap jó jegyet. Így a kislány felelt az 5-ösért” – mesélte Anna kissé elkeseredve, ugyanis szerinte ez az eset is jól mutatja, mennyire lesznek reálisak az év végi osztályzatok.
Zsuzsa egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei általános iskola felső tagozatában tanít, Annához hasonlóan ő is azon az állásponton van, hogy a digitális oktatás több negatívummal és nehézséggel járt, mint amennyi előnnyel, ugyanakkor az osztályozásban szerinte nem volt különbség az előző évekhez képest.
Mivel a tanulók a rendkívüli helyzet előtt is szereztek jegyeket, ezért szerintem csak kis mértékben befolyásolta a karantén az osztályozást. Persze előfordult olyan, hogy valaki javított, de nálunk olyan is volt, aki rontott
– kezdte gondolait az oktató, aki szerint az elmúlt pár hónapban a gyerekek kénytelen voltak önállósodni, ugyanis meg kellett szokniuk, hogy határidőkre kell teljesíteni, beküldeni a házi feladatokat. Azonban ez sok gyerek számára nem volt egyszerű, már csak azért sem, mert nem volt központilag kialakított direktíva.
„Hétvégén kaptuk a hírt, hogy a következő héttől digitális oktatás lesz. Volt ugyan egy rövid tájékoztatás hétfőn reggel, de ránk bízták, hogyan oldjuk meg a feladatot. Elsősorban önszerveződő csoportok alakultak a Facebookon, ahol a pedagógusok egymásnak adták át saját tapasztalataikat, ötleteiket, elkészített digitális tananyagaikat” – mutatott rá Zsuzsa a magyar oktatás felkészületlenségére.
Balázs, aki egy Pest megyei gimnáziumban osztályfőnök és magyartanár, pozitívabban látja a helyzetet, szerinte rengeteg előnye is volt digitális oktatásnak. Személy szerint viszonylag gyorsan és problémamentesen rázódott bele az új helyzetbe, ráadásul számára az értékelést sem nehezítette meg különösebben digitális oktatás
„Az iskola, ahol tanítok eléggé különleges, mert 11. osztályig nincsen számmal történő osztályozás, szöveges és százalékos értékelés van helyette. Az év végén pedig amúgy is az egész évet osztályozunk, nemcsak ezt a három hónapot” – mondta Balázs, aki nem a jegyadás, vagy a teljesítmény reális megállapítása miatt érezte bajosabbnak az osztályozást, hanem mert sokkal többet kellett gép előtt ülnie.
Ugyanakkor a gyerekek helyett a szülők által megírt házifeladat problémájával Balázs is találkozott:
Van olyan, hogy egyszerűen látszik, hogy a szülő írja meg a gyerek dolgozatát, ilyenkor én megírom ezt az értékelésbe, ugyanis mint mondtam, nálunk szöveges értékelés is van, tehát nyoma marad.
A szorgalmas és motiválható tanulók esetében azonban nincs nagy különbség, a probléma azoknak az osztályozásával van, akik alapvetően is hajlamosak a semmittevésre” – tette hozzá.
Nem, nem élvezték a szülők
Hasonló állásponton van Gabriella, egy 3. osztályos általános iskolás kislány édesanyja is, aki úgy látja, a szülőknek sem volt leányálom az elmúlt pár hónap.
„Az első egy-két hétben úgy éreztem, hogy végem van, ugyanis amellett, hogy nekem is otthonról kellett dolgoznom, a kislány is egész nap otthon volt, és a segítségemet igényelte az iskolai feladatokban. Később azonban sikeresen fel tudtam venni a ritmust, és volt amikor még meg is tetszett ez az oktatási forma” – mesélte Gabi, aki már nagyon várta az idei tanév végét, hiszen az iskolai feladatok közepette nagyon elfáradt.
Bevallom volt, amikor én írtam meg a gyerek helyett a házit, mert azért neki sem volt könnyű áttérni az új rendszerre.
De ezt nem úgy kell elképzelni, hogy én írtam, ő meg játszott, végig ott ült mellettem és együtt oldottuk meg a feladatokat” – vallota be az anyuka a közös leckeírással kapcsolatban.
Mások jóval nehezebben élték meg a helyzetet, Katáék példál három gyerekkel kényszerültek a karanténba.
„Három gyerekkel voltunk itthon. A nagy már 5. osztályos, a kicsik ikrek, elsősök. Leginkább nekik kellett a segítség, így a férjemmel felváltva nyomtuk a digitális oktatást, a háztartást, és próbálunk mellette home office-ban dolgozni is” – mondta Kata, aki szerint a digitális oktatás akkora extra erőfeszítéssel jár, ami miatt az semmiképp sem tartható fenn hosszútávon.
Nekünk nem volt elég gépünk, így a karantén elején be kellett ruháznunk egy plusz laptopra.
Felváltva tanultunk, oldottunk meg matek példákat, gyakoroltuk az írást, olvasást, betűket, számokat, szorzást, osztást, mikor mit, addig a másik próbált dolgozni. Persze így a munkavégzés sem ment olyan hatékonyan, mint az alapesetben egy nyugodt irodai környezetben” – fakadt ki az anyuka, aki nagyon reméli, hogy szeptembertől minden visszaáll az eredeti kerékvágásba, mert számukra óriási terhet jelentett a digitális oktatás.
Bizonytalan jövő
A jövőt illetően meglehetősen egybehangzó véleményen vannak a tanárok: a legtöbben úgy látják, néhány digitális elemet beemelve kellene folytatni mindent a régi kerékvágásban.
„Szerintem a digitális oktatás egy szükségmegoldás volt, amit a helyzethez képest egészen jól kivitelezett pedagógus, szülő és gyerek is. Azonban úgy gondolom, hogy különösen az általános iskolásoknál, elkerülhetetlen a személyes interakció az oktatásban. A nagyobb gyerekeknél, például középiskolásoknál valóban működhet ez az oktatási forma, de az ilyen korú gyerekeknek is szükségük van közösségre, személyes kapcsolatokra társaikkal és tanáraikkal” – vélekedik Anna.
Hozzátete, az oktatás útóbbi 3 hónapos teljesítménye a következő tanévben és a későbbiekben fog kiderülni.
Előre rettegünk tőle, hogy az online időszakában leadott anyagokból mi maradt meg valójában a gyerekek tudásában. De ez még a jövő zenéje.
Zsuzsa szerint is át kellene emelni pár digitális dolgot az oktatásba, de a kizárólagos online tanítástól – amit személy szerint ő nem is tartana jónak – még nagyon távol van az ország.
„Az általános iskolás korosztály a felsőbb évfolyamosok kivételével még nem képes önállóan boldogulni a határidők, feladatok követésében, a különféle digitális felületek használatában. Azok a tanulók, akiknek semmilyen digitális eszközük nincs, internet előfizetéssel sem rendelkeznek – ilyen is akad –, papíron kapták meg a tananyagot, amivel kapcsolatban semmilyen visszajelzést nem kaptak, hogyan haladtak, voltak-e problémáik. Tehát a digitális oktatási rendszer még nagyon hadilábon áll itthon.”
Ebben a kérdéskörben Balázs véleménye sem tér el a többiekétől, szerinte sem fenntartható – még a gimnazistáknál sem – az online oktatás.
„Úgy gondolom, hogy az idősebb és rugalmatlanabb tanárokat ez a helyzet sokkal jobban megviselte, mint engem. De mindamellett, hogy bizonyos dolgokat meg lehetne tartani a digitális oktatásból, például a Zoom rendszert, vagy az online házi küldés, én sem örülnék neki, ha így működne az oktatás a jövőben” – zárta gondolatait a budapesti tanár.
A témával kapcsolatban megkerestük az állami köznevelési intézményeket fenntartó Klebelsberg Központot is, amennyiben válaszolnak, cikkünket frissítjük.
