Tibetben állítólag a mai napig jelen vannak a régi istenek által átadott tudásból származó ősi technológiák.
Az 1950-es években egy kolostorban idegen szerkezetre bukkantak olasz kutatók, és egy rejtélyes üzenetre.
Peter Kolosimo – olasz szerző – korábban jó kapcsolatokkal rendelkezett egykori keleti blokk sok tudósával. Akkoriban rengeteg kutatás folyt keleten mindenféle témában, és kutatási ágban.
Az 1959-es események voltak ezek közül a legtitokzatosabbak, és ha lehet hinni a bizonyítékoknak, illetve a szemtanúk beszámolójának, akkor az megváltoztathatja a keletről, így a világról alkotott képünket is.
1959-ben az egyik kutatási projekt keretében rengeteg helyi kolostort vizsgáltak meg Tibetben. Lhászától 60 kilométerrel délre Ganden kolostorában érdekes dologra bukkantak. Először is maga a szerzetes volt különös. Szokatlan stílusa volt, és az átlagnál sokkal okosabbnak látszott.
Nagyon is tisztában volt az űrutazással és az asztronómiával, és ezt úgy kell érteni, hogy nem csak felszínes tudással rendelkezett.
Mindemellett azt állította, hogy léteznek még intelligens életformák a Földön kívül is. De hogy ezt pontosan mire alapozta, az elején még nem derült ki.. A vele való beszélgetések során kiderült az is, hogy erősen hitt abban, hogy határozott feltételek mellett más világok lakóival vizuális kontaktusra léphetnek.
Ganden olyan szimpatikusnak találta a kutatócsoport két tagját, hogy bevonta őket egy speciális kísérletbe. Különös koncentrációs gyakorlatokra tanította őket, és egy furcsa diétát állított össze nekik. Néhány nap múlva meghívta a két oroszt, hogy kövessék szerzetesi szobájába.
Itt egy számukra különös és a két kutató számára ismeretlen eszközt mutattak be, amely tompított hangot adott ki.
Nem tudták, hogy ez a szerkezet honnan volt, sem azt, hogy milyen technológia állt mögötte.
Ismeretlen szerkezet
Ekkor jött az igazi döbbenet. A helyiség közepén egy felhőszerű arc jelent meg, ami ezután egy emberhez hasonló, idegenszerű lény alakját vette fel. A félelmetes alak egyenesen és mozdulatlanul állt ott. Előtte naprendszerünk egyfajta modellje materializálódott. A Merkúr, a Vénusz, a Föld és a többi bolygó úgy forogtak körülötte, mint fénylő központi csillag körül.
A különös azonban az volt, hogy – amellett az önmagában létező jelenség mellett – volt egy tizedik planéta a Plútó körútja körül. Majdnem felesleges mondani, hogy a józan és materialista beállítottságú tudósok, nem találtak semmiféle lehetséges magyarázatot az eléjük táruló látványra.
A hihetetlen események utána kutatók azonnal kíváncsi kérdések tucatjait szegezték a szerzetesnek. Az idős beavatott azonban makacsul megtagadta, hogy egyetlen egy kérdésre is válaszoljon a rejtély eredetével kapcsolatban.
A politikai nézetkülönbségek, amelyek ezt követően megterhelték az orosz-kínai viszonyt, a további kutatásoknak hirtelen útját szegték. Ezért csak találgatni lehet, mire akarta kiokítani az öreg láma az orosz tudósokat „tudományos” bemutatójával.
Holográfia
Hogy mi lehetett az a rejtélyes szerkezet, mely ezt a Földönkívüli “házimozit” létrehozta a kolostorban? Egyértelműen idgeen technológia, hisz akkoriban nem állt rendelkezésre hasonló technika.
A holográfiát egy brit állampolgárságú magyar, Gábor Dénes találta fel még 1947-ben, vagyis a kolostorban történt események előtt pár évvel, ez még nem jelenttett tényleges technikai megvalósítást.
Ezzel a képek rögzítésének egy olyan módját fedezte fel, ami több információ visszaadását tette lehetővé, mint bármelyik addig ismert eljárás. Mivel ennek révén – látszólag – minden információt tárolni lehet, Gábor Dénes ezt az eljárást holográfiának nevezte el, két görög szóval, amelyek annyit jelentenek, hogy „egész”, „teljes” és „írás”, „irat”. Vagy tizenhat esztendeig lapult ez a módszer – és elnevezése – a szakmai folyóiratokban. Gábor Dénes a holográfia kidolgozásáért 1971-ben fizikai Nobel-díjat kapott.
Az első sikeres hologramokról, melyek már 3D technikát alkalmaztak, 1962-ben számoltak be. A kolostorban történt események után néhány évvel.
Ez azt jelentheti, hogy a kolostorban látott rejtélyes szerkezetnek köze lehet a későbbi hologramok, a holográfia fejlődéséhez.
Egyes elméletek szerint a kutatócsoport a szerzetes tanácsára bár elhagyta a helyszínt, és soha nem beszéltek többé az eseményekről, valamiért az mégis kitudódott, és az Oroszok fülébe jutott. Ők később katonai erőkkel és egy speciális kutatócsoporttal keresték föl a kolostort, és alaposan megvizsgálták a gépezetet, az így szerzett tudás segítette végül Yuri Denisyuk orosz szakembert ahhoz, hogy az 1962-es sikeres hologramokat létrehozza.
A szerzetes üzenete
Néha a beszámolók és a történet szerint a szerzetes az olasz kutatócsoport minden kérdésére megtagadta a választ, egy valamit mégis mondott nekik intelemként – ez az, ami miatt később szó nélkül elhagyták a területet, majd Tibetet, anélkül hogy szétkürtölték volna a szenzációs jelenséget, amit tapasztaltak.
Ganden szerzetes időnként felvette ezen a gépen keresztül a kapcsolatot más lényekkel, kommunikált velük. A lények a világ számtalan pontján építettek ilyen kommunikációs hologram szerkezeteket. Mindig a civilizációtól távol eső pontokon. Csakis tiszta tudatú, ősi népcsoportok közelében vagy közreműködésével, akik képesek ezt évszázadok, évezredek óta titokban tartani. Ilyen tekintetben a civilizált nyugati emberben nem bíznak.
A szerzetes azt tudta meg az idegenektől, hogy egy napon – ami még nagyon távol van – eljön majd egy óriási háború a Földön, és ehhez fel kell majd készülnie az emberiségnek.
Ezt a háborút nem a Földön fogjuk vívni, de a Földért, egy másik idegen fajjal szemben.
Az 1959-es eseményekről ezután soha nem beszéltek a résztvevők. A történet feledésbe merült. Az Oroszok mélyen hallgatnak, akárcsak az eredeti olasz kutatócsoport még élő tagjai. Bár beszélik, hogy a szerzetes még ma is él, és szokatlanul jó egészségnek örvend, már egy ideje nem látta senki. Vajon sírba viszi majd titkát, vagy egy napon átadja mindenkinek az üzenetet?
forrás: A világ titkai
