A húsvét a keresztények egyik legfontosabb ünnepe, a Krisztus-központú kalendárium központi főünnepe. A Biblia szerint Jézus – pénteki keresztre feszítése után – a harmadik napon, vasárnap feltámadt. Kereszthalálával nem szabadította meg a világot a szenvedéstől, de megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett. A valláson kívül is a tavaszvárás, a tavasz eljövetelének ünnepe is, amelyet március vagy április hónapban (a Hold állásának megfelelően) tartanak. A húsvétnak megfeleltethető, időben korábbi zsidó vallási ünnep (héber nyelven pészah) az egyiptomi fogságból való szabadulás ünnepe volt. A húsvét a pészahhal ritkán esik egybe, mivel a Hold járása szerinti naptár és a két változó ünnep számításától függ. A húsvét egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel is, amelynek elemei a feltámadás, az újjászületés.
A név eredete
Húsvét az azt megelőző időszak, Jézus sivatagi böjtjének emlékére tartott negyvennapos nagyböjt lezárulását jelzi. A katolikus kereszténységben böjtnek nevezett, valójában „húshagyó” táplálkozási időszak után ezen a napon szabad először húst enni. (Erre utal a magyar húsvét szó is: a hús magunkhoz vételének első napja.) A böjt utolsó hetének neve: „nagyhét”, a húsvét utáni hét húsvét hete, egyes magyar vidékeken „fehérhét” – fehérvasárnapig tart.
A húsvéthoz, mint tavaszváráshoz kapcsolható zsidó ünnep héber neve „pészah”. A szó „kikerülés”-t, „elkerülés”-t jelent, utalva arra, hogy a halál angyala elkerülte a zsidóknak bárány vérével megjelölt házait. Innen származik a ritkábban használt angol név, a passover is. A kifejezés az ünnep magyar nevében nem található meg, de Csíkménaságon a húsvéti körmenet neve: „kikerülés”.
Az angol Easter a német Ostern szóval együtt keresendő. Őse egy germán istennő, Ostara a tavasz keleti (v.ö. angol East, német Ost) úrnője, ünnepe a tavaszi napéjegyenlőség idején volt. A magyar szó: húsvét, az azt megelőző időszak, a negyvennapos böjt lezárulását jelzi.
A húsvét helye az egyházi évben
Nyugati kereszténység (katolikus egyház)
A keresztény egyház szertartásaiban a hosszú ünnepi időszak átfogja a kora tavasz és a nyár elejei hónapokat. Az előkészületi idő a nagyböjt, amely Jézus negyvennapos böjtjének emlékére, önmegtartóztatására tanít. Ezt kisebb-nagyobb ünnepek követik s a húsvéti ünnepkör a pünkösddel zárul. A húsvéttól a pünkösd utáni szombatig tartó időszakot → húsvéti időnek is mondják (nagyböjt, virágvasárnap, nagyhét, nagypéntek, nagyszombat). A nagyhét a nagyböjt utolsó hete virágvasárnaptól nagyszombatig. Napjai a nagyhétfő, nagykedd, nagyszerda és a húsvéti szent háromnap. Húsvét napjától a fehérvasárnapot megelőző szombatig tartó napokat húsvét hetének nevezik. A ciklus a karácsonyi ünnepi szakasz párja, de jóval régebbi annál. Latin neve: Septuagesima – hetvened, mert hetven napig tart.
Virágvasárnap a húsvétvasárnap előtti vasárnap, nagyböjt utolsó vasárnapja. Jézus bevonulása Jeruzsálembe, ahol a nép ünnepelte. Ilyenkor hagyományosan barkát szentelnek, s körmenetben vonulnak be a templomba.
Keleti kereszténység (Ortodox Egyház)
A húsvét időpontja
A nyugati kereszténység húsvétvasárnapja mindig március 22.-tól április 25-ig változik. A következő nap, húsvéthétfő a legtöbb keresztény hagyományú államban hivatalos ünnep.
A húsvét és a hozzá kapcsolódó ünnepek a mozgó ünnepek közé tartoznak, azaz nem esnek a Julián naptár szerinti év ugyanazon napjára minden évben. A Nap mozgása mellett a Hold mozgásától is függ a dátum némileg a héber naptárhoz hasonló módon. A húsvét helyes időpontja gyakran vita tárgya volt.
Az első niceai zsinat 325-ben határozott úgy, hogy az egyház tagjai a húsvétot ugyanazon a vasárnapon ünnepeljék, éspedig legyen a keresztény húsvét időpontja a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnap. Sajnos ennek meghatározására nem jelöltek ki módszert, így például az alexandriai pátriárka és a római pápa alá tartozó egyházrész másképpen számította a húsvét időpontját. Később a 6. században alkotta meg Dionysius Exiguus azt az eljárást, amely azóta is az alapját képezi a húsvét időpontja kiszámításának.
Amennyiben csillagászati értelemben vesszük a „tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnap” formulát, természetesen nem feltétlenül kapjuk meg a húsvétot. A katolikus egyház 1581-ben kánonban rögzítette azt a számítási módot, mely meghatározza ennek naptári helyét. Mostanra az ortodox egyházakon kívül minden keresztény egyház ehhez az eljáráshoz tartja magát. Az ortodox egyházak dátumszámítási módszere maradt a Gergely-naptárreform előtti Julián-eljárás.
A szíriai Aleppóban ülésezett 1997-ben az Egyházak Világtanácsa. Azon javasolták, hogy a hagyományos, képletekre és táblázatokra alapuló számítás helyett csillagászati megfigyelések alapján határozzák meg a keresztény húsvét időpontját, ezzel megszüntethető lenne a keleti és nyugati egyház közötti eltérés is, hiszen a megfigyelés (illetve a közvetlen csillagászati meghatározás) mindegyik egyházrész számára objektív módon rögzítené az ünnepnap dátumát. A reformjavaslat szerint a bevezetés 2001-ben lett volna, de lényegében egyik tag sem fogadta el még.
A római katolikus egyház húsvéti szertartásai
Virágvasárnap
Virágvasárnap szerepe, hogy bevezesse a szent háromnap liturgiáját. Egyben a nagyböjti előkészület csúcspontja is, mert a Jeruzsálembe való megérkezést jelenti. Ezen a napon a pap a vértanúságot jelképező piros ruhát vesz fel. A misén Máté, Márk, Lukács evangéliumából olvassák fel a passiót, meghatározott rendben, minden évben másikat.
A nagyhéten hétfőn, kedden és szerdán nincs különösebb szertartás.
Nagycsütörtök
Nagycsütörtök az utolsó vacsora emléknapja, az Eucharisztia (oltáriszentség) alapításának ünnepe. Ilyenkor a székesegyházakat kivéve minden templomban csak egy mise van, az esti órákban. Tilos bármilyen más mise.
A székesegyházban délelőtt van az úgynevezett Krizmaszentelési mise. Ezen a misén az adott egyházmegye összes papjának rész kell vennie. Itt megújítják papi fogadalmunkat, valamint a püspök megáldja és megszenteli az azt követő évben használt szent olajokat és a krizmát. Háromféle szent olaj van, amit meghatározott szertartásban használnak:
Keresztelendők olaja
Betegek kenete
Krizma (Balzsammal kevert faolaj, kereszteléskor, bérmáláskor, papszenteléskor és templomszenteléskor használják.)
A nagycsütörtöki esti misén a pap az örvendezést, ünneplést jelentő fehér ruhában van. Az orgona szól, egészen a Dicsőség a magasságban Istennek… kezdetű himnuszig, ami alatt szólnak a harangok, és a csengők is. Utána húsvét vigiliájáig se az orgona, se a csengő nem szól. („A harangok Rómába mentek…”) Ez jelképezi, hogy senki nem szólt Jézus mellett. A prédikáció után (ahol megtartják) a lábmosás szertartása jön. Ennek hagyománya a Bibliában található, Jézus az utolsó vacsorán megmosta tanítványai lábát. A mise után következik az ún. oltárfosztás. Ez jelképezi, hogy Jézust megfosztották ruháitól. Ennek nincs szertartása, csendes. A mise után általában a templomokban virrasztást szoktak tartani, mondván Jézus tanítványai elaludtak.
Nagypéntek
Ezen a napon nincs mise. Téves és kerülendő kifejezés a „csonka mise”.
Nagypénteken Igeliturgia van, áldoztatással. A pap a szertartást piros vagy lila öltözékben végzi. A papság és a segítők teljes csendben vonulnak be a templomba, s az üres oltárszekrény (tabernákulum) előtt leborulnak. Ezt követi az Igeliturgia: Isten szenvedő szolgájáról szól az olvasmány, a szentlecke, és János evangéliumából olvassák fel a passiót. Ezután jön az évente egyszeri tisztelgés a kereszt előtt, a Kereszthódolat. Az igeliturgia teljes csendben áldoztatással ér véget. Nincs áldás, nincs elbocsátás.
A keresztről levett Krisztust ölében tartó és fiát sirató Mária ábrázolása, valamint húsvéti szokások
Nagyszombat
Ezen a napon napközben semmilyen szertartás nincs, a „nagyszombati liturgia” kifejezés téves. A katolikus időszámításban (ősi zsidó hagyományokra alapozva) szombat este a sötétedés után már vasárnap van, ezért a szombat esti misét vasárnap vigíliájának nevezik. Húsvét vigíliája az év legszebb, de legbonyolultabb szertartása. A pap az öt részből álló szertartást fehér öltözékben végzi.
Fényliturgia
Ekkor történik a tűz megáldása, majd arról a húsvéti gyertya meggyújtása. A húsvéti gyertya (minden résztvevőnél van) jelképezi a feltámadt Jézust. A templomba való bevonulás után énekli a pap a húsvéti öröméneket.
Igeliturgia
Az Igeliturgiában kilenc olvasmány található. Hét az ószövetségből, egy szentlecke, és az evangélium, ebből legalább három ószövetségit és az evangéliumot fel kell olvasni. A Szentlecke előtt megszólal az orgona, harangok és a csengők is, amik nagycsütörtök óta hallgatnak. A Szentlecke után felhangzik az alleluja (az örvendezés éneke), ami egész nagyböjtben nem szerepelt a liturgiában. A prédikáció után a keresztségi igék megújítása következik.
Keresztségi liturgia
Ha vannak keresztelendők, akkor itt történik meg a keresztelés. Ez is régi hagyomány, mivel régen mindig húsvét vigíliáján keresztelték meg a jelölteket. Megáldják a keresztkutat és a szenteltvizet.
Eukarisztia liturgiája
Innen a mise a hagyományos rend szerint folytatódik, de sokkal ünnepélyesebben.
Körmenet
Ez nem tartozik szervesen a vigíliához. Lehet körmenetet tartani a mise végén, ezzel „hirdetni a világnak”, hogy feltámadt Krisztus.
Húsvétvasárnap
Délelőtt ünnepi szentmisét tartanak.
A húsvét ünnepe akkora ünnep az egyházban, hogy nem egy napon keresztül, hanem nyolc napon keresztül ünnepelik. Utána még pünkösdig húsvéti idő van.
Húsvéti népszokások
Húsvétvasárnap
Ehhez a naphoz tartozott az ételszentelés hagyománya. A délelőtti misére letakart kosárral mentek a hívők, melyben bárányhús, kalács, tojás, sonka és bor volt. A húsvéti bárány Jézus áldozatát, a bor Krisztus vérét jelképezi. A tojás pedig az újjászületés jelképe. Az egészben főtt tojás ugyanakkor a családi összetartást is jelképezi. A magyar néphagyomány szerint a családtagoknak együtt kellett elfogyasztaniuk a húsvéti tojásokat, hogy ha valamikor eltévednének az életben, mindig eszükbe jusson, hogy kivel fogyasztották el a húsvéti ételeket, és mindig hazataláljanak. A húsvét ünnepe akkora ünnep az egyházban, hogy nem egy napon keresztül, hanem nyolc napon keresztül ünnepelik. Utána még több héten át húsvéti idő van.
Húsvéthétfő
Ezen a napon sok népszokás él, például a locsolkodás, a hímes tojás ajándékozás. A víz megtisztító, megújító erejébe vetett hit az alapja ennek a szokásnak, mely aztán idővel, mint kölnivízzel való locsolás maradt fenn napjainkig. Bibliai eredetet is tulajdonítanak a locsolkodás hagyományának, eszerint a Krisztus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vevő, ujjongó asszonyokat igyekeztek lecsendesíteni úgy, hogy lelocsolták őket. Régi korokban a piros színnek védő erőt tulajdonítottak. A húsvéti tojások piros színe egyes feltételezések szerint Krisztus vérét jelképezi. A tojásfestés szokása és a tojások díszítése az egész világon elterjedt. Más vélekedések szerint a húsvét eredetileg a termékenység ünnepe, amely segítségével szerették volna az emberek a bő termést, és a háziállatok szaporulatát kívánni. Így kötődik a nyúl a tojáshoz, mivel a nyúl szapora állat, a tojás pedig magában hordozza az élet ígéretét. A locsolkodás is az öntözés utánzásával a bő termést hivatott jelképezni.
A húsvéti szokások értelmezése a Biblia alapján
Az eredeti zsidó ünnepről az Ószövetségben olvashatunk. Ennek a lényege röviden az, hogy a zsidó nép Egyiptomból való szabadulásának emlékére rendelte Isten az ünnepet az alábbi rendtartás szerint:
Egy hétig a szabadulás előtt csak kovásztalan kenyeret ehettek a zsidók, tehát a tilalom nem a húsra vonatkozott, hanem a kovászra. A szabadulás napján az egy esztendős bárányt (vagy kecskét) tűzön sütve kellett elkészíteni, tilos volt a nyers és a vízben főtt hús fogyasztása.(lásd 2Móz 12)
A katolikus hívők Jézus negyven napos böjtjére emlékezve nem fogyasztanak húst, ez az eredeti böjt azonban nem ilyen volt, hiszen Jézus a sivatagba nem vitt kenyeret és vizet sem, mert a kísértő azt kérte tőle, hogy változtassa a köveket kenyérré, ha tehát lett volna nála kenyér, ez nem lett volna kísértés. Jézus azonban így válaszolt a kísértésre: „Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik.” (Máté 4,4) Tehát itt is megerősítést nyer az, hogy kenyeret nem fogyasztott. Ahogyan Mózes sem, amikor a Sinai hegyen „ott vala az Úrral negyven nap és negyven éjjel, kenyeret nem evett, vizet sem ivott.” (lásd 2Móz 34,28)
Husvét másképpen
A húsvét korábban a kereszténység legnagyobb ünnepe volt, hiszen ekkor történt a hívő keresztény számára legfontosabb esemény, Jézus feltámadása. A 20. században azonban inkább a karácsonyt kezdték a legfőbb ünnepnek tartani, ráadásul a húsvét is fura átalakuláson ment át. Eredetileg az ünnep vasárnapra esett, és csak az idők folyamán vált kétnapos ünneppé. Ahogy a vallás egyre inkább vesztett szerepéből, egyre inkább a hétfő vált igazi ünneppé: a templomba nem járók számára a vasárnap ugyanolyan munkaszüneti nap, mint bármelyik másik, viszont a hétfő tényleg ünnep, mert az rendkívüli, hogy akkor nem kell dolgozni.
A húsvét különös történetét tükrözi a különböző nyelvekben található elnevezése is. Utánajártunk, hogyan nevezik a húsvétot a különböző európai nyelvekben.
A hús ünnepe
A húsvét magyar elnevezése, könnyen kitalálható, a hús (magunkhoz) vételére, azaz arra utal, hogy a negyven napos böjt után végre lehet húst fogyasztani. Az egyik legszakrálisabb ünnep elnevezése tehát meglehetősen földhözragadt, és az ünneppel kapcsolatos testi örömre utal.
A magyarhoz hasonló elnevezést egyedül az észtben sikerült találnunk, ott lihavõtt (szó szerint ’húsvét’), ill. lihavõttepühad (szó szerint ’húsvétünnepek’ néven él a népnyelvben, ahol egyébként más elnevezések (kevadpühad ’tavaszünnepek’, munapühad ’tojásünnepek’, kiigepühad ’hintaünnepek’ – húsvétkor szokás volt hintát ácsolni és hintázni).
A magyar szerkezetnek egy térben közelebbi, ám időben távolabbi párhuzama is van. Korábban a szerbben és a horvátban élt az ünnep vazam, szlovén nyelvjárásokban előfordul az ünnep vuzem elnevezése is, mely egy korábbi *męsovъzъmъ (kb. [menszovuzumu] alakból rövidült: ennek jelentése szó szerint ’húsvét’, és feltehetően ez szolgált a magyar elnevezés alapjául is.
Bár a húst nem említi, a böjt végére utal a finn pääsiäinen elnevezés is, melyet Mikael Agricola alkotott a päästä ’túljut’ igéből. Ennek tükörfordítása a számi (lapp) Beassážat.
A nagy ünnep
Különösen a szláv nyelvek sorában elterjedt, hogy a húsvét elnevezése egyszerűen ’nagy nap/éjszaka’ jelentésű. A ’nagy nap’ keleti szláv nyelvekben és a délszláv nyelvek keleti csoportjában elterjedt: a beloruszban (Вялікдзень, kb. [vjalikdzseny]), az ukránban (Великдень, kb. [velikdeny]), a bolgárban és a macedónban (bolgár helyesírás szerint Великден, macedón helyesírás szerint Велигден, kb. [velikden]). Ugyanezt az elnevezést találjuk a lettben is: Lieldienas.
Az északi szláv nyelvekre inkább a ’nagy éjszaka’ jelentésű szerkezet jellemző: a lengyelben Wielkanoc (kb. [vjelkanoc]), a szlovákban Veľká noc, a csehben Velikonoce (kizárólag többes számban). Hasonló elnevezést találunk a legnyugatibb délszláv nyelvben, a szlovénban is: Velika noč [velika nocs].
Nyelvrokonaink közül hasonló elnevezést használnak a a komi-zürjének (ыджыд лун kb. [idzsid lun]), komi-permjákok (ыджыт лун kb. [idzsit lun]), az udmurtok (быдӟым нунал, [biddzsim nunal]) a marik (кугече [kugecse] < кугу кече [kugu kecse]), az erzák (инеши, kb. [inyesi]) és a moksák (оцяжи ~ очижи, kb. [ocjuzsi] ~ [ocsuzsi]). Mindebből (illetve a belorusz és ukrán adatokból) arra következtethetünk, hogy korábban az oroszban is ilyen lehetett az általános elnevezés.
Itt kell megemlítenünk még az ünnep litván elnevezését: Velykos [velíkosz]. Ez ugyan litvánul nem jelent semmit, de a ’nagy’ jelentésű szláv szó átvétele.
A feltámadás ünnepe
Természetesen vannak nyelvek, ahol az ünnep elnevezése a vallás szempontjából fontos eseményhez, a feltámadáshoz kötődik. Ez is elsősorban a szláv nyelvekre jellemző. Az ünnepet egyszerűen feltámadásnak hívják szerb-horvát-bosnyákul (Uskrs/Ускрс [uszkrsz], illetve Vaskrs/Васкрс [vaszkrsz] – az előbbi népi eredetű, az utóbbi az egyházi szlávból való átvétel, a horvátoknál, úgy tűnik, nem használatos, az előbbi alak viszont előfordul a szlovénoknál is. A bosnyákoknál az előbbi alak a katolikus, az utóbbi az ortodox húsvétot jelöli.
Az oroszban az ünnep Воскресе́ние Христо́во (kb. [vaszkeszenyije hrisztóva], szó szerint ’Krisztus feltámadása’) néven is ismert, a közönséges ’feltámadás’ jelentésű szó némi alakmódosulással (воскресе́нье [vaszkreszenyje]) a ’vasárnap’ jelentést vette fel.
Hasonló elnevezés ismeretes a lengyelben is: Zmartwychwstanie Pańskie (kb. [zmartvichvsztanye panyszkie], kb. ’az Úr feltámadása’).
A szláv nyelveken kívül az elnevezés használatos az észtben is, az ünnep hivatalos elnevezése Ülestõusmispühad (szó szerint ’feltámadásünnepek’).
Az ünnep ünnepe
A húsvét pikantériája, hogy azok az események, amelyekre az ünnep megemlékezik, éppen egy ünnep idején zajlottak, amelyek egy másik eseményre emlékeztek.
Jézus éppen a zsidó húsvétnak is nevezett pészah ünnepére érkezett Jeruzsálembe. Ezen az ünnepen az Egyiptomból való kivonulásra emlékeznek a zsidók. Az ünnep neve ’kikerülés’-t, ’elkerülés’-t, más források szerint inkább ’lebegés’-t jelent, de mindkét esetben arra utal, hogy a tíz egyiptomi csapás a zsidókat nem érte: a bosszúálló angyalok elkerűlték őket, ill. védangyalok lebegtek felettük. Az előbbi értelmezésből ered az angol Passover, mely kizárólag a zsidó húsvétra vonatkozik.
Az ünnep neve azonban πάσχα [pászha] alakban átkerült a görögbe, onnan a latinba (pascha [pászka]), s onnan ilyen vagy olyan módon eljutott egy halom európai nyelvbe, ahol ma ezt használják a keresztény ünnep megnevezésére is. A latin alak megőrződött az újlatin nyelvekben: olasz pasqua [pászkua], spanyol pascua [pászkua], portugál páscoa [páskua], a franciában Pâques [pák] stb. A románban általában többes számban használatos: Paști [pasty], de előfordul egyes számban is (Paște [paste]). Ezt használják a germán nyelvek többségében is: fríz Peaske, holland Pasen [pászen], dán és norvég påske [pószke], svéd påsk [pószk], izlandi páskár [pászkár], az Easter mellett a skóciai angolban Pace stb. A kelta nyelvekben szintén ez az elnevezés elterjedt: breton pask [pászk], velszi pasg [pászk], az írben és a gaelben viszont már nehezebb felismerni, mivel a szókezdő p ott [k]-vá vált: ír Cásca [kászka], gael Cáisc. Пасха [pászcha] az ünnep neve az oroszban, de a korábban említett elnevezések mellett használatos a beloruszban az ukránban, a bolgárban, a lengyelben, a csehben, a szlovákban is. Oroszország (ill. az egykori Szovjetunió) területén több kisebb-nagyobb nép nyelvébe is bekerült az orosz alak, így pl. az azeribe vagy a kazahba. Az albán elnevezés szintén a görögre vezethető vissza: pashka [páska] vagy paskë [páske]. A törökben a szó képzőt kapott: Paskalya [paszkalja].
A magyarban az elnevezés az ünnep megjelölésére nem használatos, és a történetiségből is csak a pászkabárány ’húsvéti bárány’ összetételből gyaníthatjuk, hogy lehetett ilyen jelentése is. Az alak azonban jelentheti a kovásztalan kenyeret, a maceszt. A pészahot a kovásztalan kenyér ünnepének is nevezik: ez az egyiptomi fogságban elszenvedett nélkülözésekre emlékeztet. Ez valószínűleg a pászkakenyér alakból rövidült. Van adat arra is, hogy a pászka húsvéti kalácsot jelent, és más nyelvekből is kimutatható, hogy az elnevezés valamilyen jellegzetes húsvéti ételre, általában kenyérre, kalácsra ragadt. Az oroszoknál édes túróból készített desszertet neveznek így.
Csíkmenaságon a húsvéti körmenetet kikerülésnek hívják. Ha ez igaz is, feltehető, hogy inkább a templom vagy a falu megkerülésére utal, mint a pészah eredeti jelentéséhez van köze.
Pogány ünnep
A húsvét nagyon sok pogány tavaszünnep nyomát őrizheti, a termékenységi kultuszok maradványa a nyúl és a tojás is. Azonban csak kevés nyelvben maradt fenn a pogány ünnep neve: köztük van viszont a Magyarországon legismertebb két nyelv, az angol és a német. Az angol Easter (kb. [íszte(r)]) és a német Ostern [ósztern] egyaránt egy germán istennő nevére vezethető vissza. A név az óangolban Ēostre (Northumbriában) vagy Ēastre (nyugati szász), az ófelnémetben Ôstarâ volt. Az ő neve a proto-indoeurópai *au̯es- ’fénylik, süt, ragyog’ tőre vezethető vissza, ebből származik a görög és a latin hajnalistennő, Éosz és Aurora neve is. A germánoknál azonban a tavasz istennője volt, és az egyik (nagyjából áprilissal egybeeső) hónapot is róla nevezték el. Így kapta a nevét az ünnep, mely erre az időszakra esett.
Feltehetően erre vezethető vissza a húsvét kasub neve, a jastrë (kb. [jásztrö]) is.
Forrás: Wikipedia; Kép: Google;
