usserl (Edmund Husserl, Prostějov, Morvaország, akkori Habsburg Birodalom, mai Csehország, 1859. április 8. – Freiburg, 1938. április 26.) német filozófus, a fenomenológia irányzatának megalapítója. Bár ifjúkorának jelentős része az Osztrák–Magyar Monarchiában telt, későbbi tudományos karrierje elsősorban Németországhoz kötötte. Eredetileg matematikusnak készült, matematikai habilitációt is szerzett, majd a tudományos tudás szisztematikus problémái iránt kezdett el érdeklődni. A fenomenológia Husserl szakmai tevékenységében ennek az újfajta érdeklődésnek a legkiérleltebb állomásának tekinthető.
Élete
Zsidó családban született Prostějovban, Morvaországban (amely akkor az Osztrák Császárság része volt). Tanulmányait Lipcsében kezdte, majd Berlinben folytatta. Ebben az időben fő érdeklődési köre a matematika, fizika és a csillagászat volt. Doktori disszertációját a variációszámítás elméletéből írta (jelenleg a Bécsi Egyetemi Könyvtárban olvasható).
1884 és 1886 között filozófiát hallgatott Bécsben, Franz Brentanónál, akinek a Pszichológia empirikus álláspontból című munkája vezette Husserlt a tudati aktusok deskriptív pszichológiájához és ezen keresztül az ismeret fenomenológiai tisztázásához. Brentano gondolatainak hatásától indíttatva és a brentanoi filozófia’iskola’ bizonyos alapgondolatait felhasználva írta meg habilitációs (tulajdonképpen a magyar nagydoktorihoz hasonló az egytemi doktori fokozat utáni) disszertációját, amely a Szám fogalmáról címet viselte. 1887-től egyetemi tanár lett. Halléban, Göttingában és Freiburgban is tanított, ez utóbbi helyen egész nyugalmazásáig (emeritálásáig). 1933-ban származása miatt az ő lehetőségei is beszűkültek. Még 1937-ben is új kéziratokon dolgozott.
Tanítványi köre rendkívül sokrétű és gazdag volt. Mind a klasszikus német egyetemi szféra, mind a huszadik századi tudományosság egyéb szféráinak képviselői tanítványai voltak (francia és amerikai filozófusok, társadalomtudósok). A 20. század egyik legnagyobb hatású gondolkodója.
Munkássága
Deskriptív pszichológia
Első könyv formában megjelent filozófiai munkája, amely a Szám fogalmáról című műre épül, és Az aritmetika filozófiája címet viseli, 1891-ben jelent meg. Ez a mű az aritmetika deskriptív pszichológiai leírásának szükségességéből indul ki, felmutatva többek között a definíciók és a formális levezetések elégtelenségét a szám fogalmának tisztázásakor, valamint azt, hogy bizonyos tudományos fogalmak milyen rejtett köznapi, ismeretelméleti és metafizikai előfeltevésekkel élnek érvelésükben. Régen megcáfolt állítás, hogy később Frege kritikája következtében látta volna be Husserl, hogy a matematikának és logikának pszichikus tevékenységként felfogott gondolkodási aktusokra való visszavezetése nem tudja e diszciplínákat megalapozni[1]. Mint az előbbiekből is látható, Husserl semmi ilyesmiről nem beszélt Az aritmetika filozófiájában. Komoly különbség van aközött, hogy 1) tisztázzuk a tudományos tevékenységnek a szemléletiséghez való viszonyát (vagyis, hogy milyen észleleti vonzatai vannak a tudományos fogalmaknak és állításoknak és hogy 2) az előbbit ez utóbbira redukáljuk (vagyis azt mondjuk, hogy a tudományos fogalmak egy szemléleti tevékenység produktumai).
Forrás: wikipedia; Kép: Google;
