Forrás: MTI
Hús-vér szobrok báljával érkezik Budapestre a Zöld-foki szigeteken született Marlene Monteiro Freitas: a Síró szobrok – elefántcsontból, húsból és vérből című produkciót január 22-én és 23-án láthatják az érdeklődők a Trafó Kortárs Művészetek Házában.
A bizarr figurák és kimerevedett, szoborszerű alakok táncával és énekével kísért előadást többek között az Orpheusz- és a Pygmalion-mítoszok, valamint Alain Resnais és Chris Marker A szobrok is meghalnak című 1953-as filmje inspirálta – olvasható a Trafó által az MTI-hez eljuttatott ismertetőben.
Pygmalion minden élő asszonynál szebb szobrot faragott elefántcsontból, és aztán bele is szeretett művébe. Orpheus kővé dermedt, amikor a pokolból távozva visszanézett szerelme után. A történetekből merítve élet és halál, élő és élettelen, vágy és átváltozás a témái az előadásnak.
„Élettelen anyaggal és szobrokkal akartam foglalkozni. Így jött a képbe a két mítosz: az egyik a kővé dermedéssel, a másik az élettelen élővé változtatásával foglalkozik. Mindkettő kötődik a vágyakhoz is, különösen az átváltozás vágyához – az idegen iránti vágyhoz” – idézi a koreográfust a közlemény.
A szürreális és erőteljes előadást inspiráló Alain Resnais/Chris Marker-filmben afrikai szobrokat és maszkokat látunk, miközben a narrátor ezeknek a tárgyaknak az érzelmi hatásairól beszél. A táncosok A szobrok is meghalnak című film műtárgyai által hordozott érzéseket sugározzák magukból: szoborrá merevednek, majd úgy grimaszolnak, mintha maszkot viselnének, aztán Arcade Fire és Nina Simone slágereket énekelnek.
Freitas legfontosabb célja a konvencióktól és a kötöttségektől való teljes megtisztulás, ami maradéktalanul megtalálható ebben az előadásában is. Már gyerekkorában lenyűgözték a karneválok, amelyek azóta is nyomot hagynak munkásságán. Saját elmondása szerint elbűvölték a groteszk alakok, az ötlet, hogy újrarajzolhatja a szép és a csúnya határait.
A magyar közönség a rangos Wiener Festwochen vagy a berlini Hebbel am Uferben (HAU) közönsége előtt láthatja az előadást január 22-én és 23-án. Az első előadást követően Bakó Tamás és Rózsavölgyi Zsuzsa táncos-koreográfusok beszélgetnek Freitas-szal.
A Zöld-foki szigeteken született koreográfus a világhírű brüsszeli P.A.R.T.S. központban, Amerikában és Lisszabonban is tanult, majd „nem táncórákat veszünk, hanem próbálunk” mottóval szociális projektbe kezdett egy lisszaboni bevándorló negyed közösségével.
Freitas olyan kiváló koreográfusokkal dolgozott együtt, mint Emmanuelle Huynh, Loic Touzé, Tania Carvalho és Boris Charmatz. A koreográfus munkáit nyitottság, erkölcstelenség és erőteljesség jellemzi.
