A szódavíz (másként szikvíz, a köznyelvben szóda is), nyomás alatt lévő szénsavas ital. Szikvíznek (szódavíznek) csak olyan terméket szabad nevezni, amely szifonfejes palackba, vagy szifonfejes felvezető szárral ellátott szikvizes ballonba töltenek. Kitűnő szomjoltó ital illetve fröccs-adalék. Magyarországon való gyártását Jedlik Ányos dolgozta ki. 2013-ban bekerült a szikvíz a Magyar Értéktárba.
Jellemzői
A szódavíz nagy nyomáson (4-6 atmoszféra) szén-dioxiddal telített ivóvíz. Összetevői: tisztított ivóvíz, CO2 tartalom: kb. 7,2 g/liter (ez az érték változhat).
Története
Elsőként 1767-ben Joseph Priestley elegyítette a széndioxidot a vízzel. Mivel egy sörfőzde mellett lakott, megfigyelte, hogy az erjedő alkohol felett gáz lebeg. Ez a gáz kioltja az égő faforgácsot, ha a közelében gyújtja meg, s eközben a gázelegy alászáll a földre. Ebből kikövetkeztette, hogy a gáz (szén-dioxid), nehezebb a levegőnél. Otthoni laboratóriumában is előállította a „nehéz levegő”-nek nevezett gázt, majd vízben oldotta és megtapasztalta, hogy ezáltal kellemes ízű folyadék keletkezik. A angol Királyi Természettudományos Akadémia 1773-ban Priestleynek kitüntetést adományozott a szódavíz feltalálásáért.[forrás?] Magyarországon 1826-ban Jedlik Ányos ért el új eredményeket, amikor a balatonfüredi ásványvizet szerette volna egy friss, mesterséges szénsavas vízzel helyettesíteni. Az ő nevéhez fűződik a szikvíz nagyüzemi gyártása.[1] Kezdetben a szódavizet szikvízgyártó kisiparosok állították elő és üvegpalackokban árulták. A 20. század második felében megjelentek a fémből készült palackok (szifonok), amelyekben a szén-dioxidot és a nyomást a rászerelhető patron tartalma adja. A rászerelés során a patronból nyomás alatt átáramlik a szén-dioxid és összekeveredik a vízzel. A 20. század végén a szikvízgyártó kisiparosok átálltak a műanyag palackban tárolható szódavíz árusítására. A 2000-es években jelentősége csökken az ásványvizek elterjedése miatt.
Forrás: wikipedia;
