A műsorvezetők azt szerették volna, ha az előző történetet folytatja, Jézusról és a 10 éves kisfiúról, azonban váratlan sztorival hozakodott elő.
Tegnap mi is beszámoltunk róla, hogy Hujber Ferenc először a Facebookon, majd a Mokka műsorában tett megdöbbentő, egészen szürreális kijelentéseket. Azt állította például, hogy Jézus egy színész volt, „kora Stohl Andrása”, aki helyett egy 10 éves kisgyereket feszítettek keresztre. A felvétel valósággal letarolta az internetet. A Mokka műsorába így újra behívták vendégnek a színészt, hogy onnan folytathassák a beszélgetést, ahol tegnap abbahagyták.
Azonban hiába próbáltak a műsorvezetők a 10 éves kisfiúról és Jézusról beszélni, Hujber újabb történetekről kezdett el beszélni.
Azt állítom, Orbán Viktor Magyarország királya”
– mondta, majd összefüggéstelenül kezdett el királyokról beszélni. Majd megint váltott, és víziókról mesélt, idekeverve Eurovíziót is.
˝Ha szórakozol, akkor szerintem köszönjük szépen, hogy itt voltál˝
– így zárta le Pachmann Péter azt a beszélgetést, amelyben Hujber Ferenc kifejtette, miért gondolja azt, hogy a Facebook végre úgy működik, ahogy mindig is kellett volna és milyen vizió előzi meg azt, hogy a világ összes magyar embere felébredjen.
A beszélgetésért kattints a videóra!
Nagyon kemény vélemény Náray Tamástól a Hujber-ügyről
Szerinte nincs egy fikarcnyi tisztesség és együttérzés sem a Mokka munkatársaiban, amiért egy – valószínűleg – beteg emberen nevetnek.
A színész furcsa megmozdulásairól néhányan azt gondolják, egyszerű médiahack, amit csinál, mások szerint viszont egészségügyi probléma állhat a háttérben. Náray Tamás éles szavakkal bírálta a Mokka műsorvezetőit és szerkesztőit.
A divattervező a gondolatait a Facebookon osztotta meg:
„A Hujber ügy margójára.
Az igazság az, hogy én nem bírtam végignézni – tv-t, és reggeli műsort ab ovo nem nézek, a videót belinkelő híradásokra, posztokra gondolok -, és folyamatosan nem tudtam magamban azonosítani, hogy mi is az, amit valójában érzek…
Nem tudtam nevetni, de nem is csodálkoztam, mert ismerem őt, dolgoztunk együtt, mindig kicsit furább volt, mint a többiek,
de szeretem, mert érdekes személyiségnek tartom, aztán eltávolodtunk, majd a közelmúltban riadtan láttam, hogy ebből baj lehet…
Láttam, de nem akartam elhinni, valami olyasmi kelt életre bennem, mintha azt mondta volna valaki, hogy most megint éjszaka lesz, hogy elmarad a nappal, mert visszafelé is fordul a föld egy párat…
Aggódom és együtt érzek a szeretteivel.
Aztán a másik oldal. Az a bizonyos szégyenteljes…
Azok, akik ilyen műsorokban dolgoznak, láttam, sok éven át, ezért is szakítottam ezzel a munkával, nekik természetes a becsapás, a hazudozás, láthattuk, őt is milyen álságos, mézes-mázos telefonnal hívták előszörre be, aztán mi lett belőle. Mert eleve tudták, hogy röhögni akarnak rajta…
Hogy pellengérre állítják a „bolondot” vihogva…
Ezek az emberek mások kigúnyolásából élnek, így szerzik meg a semmitmondó kis fillérjeiket. Rádiós is van ebből a fajtából szép számmal. Intellektus és érdeklődési kör híján ez maradt nekik: egymásról beszélnek. Na, ha valami, akkor ez a szánalmas dolog, de igazán. Meg a sok millió ostoba néző, aki ezt élvezi… Nem Feri.
Mert ő, valószínűsíthetően, egy emocionálisan és/vagy mentálisan instabil személy, azt hogy beteg-e, majd orvosok, szakemberek eldöntik vele kapcsolatban, ha hozzájuk fordul. És hogy használ-e szereket, vagy sem, az is az ő dolga.
Pálcát törni felette senkinek nincs joga, mert én úgy érzem, mindenkinek a múltjában lehetne találni ezt-azt. Na ugye. Sajnálatos, hogy „emberileg” a szerkesztőségekben ennyi az igény, a kultúra és a tehetség a saját munkájukhoz. És mélységesen sajnálandó, sőt megvetendő ezen, azaz minden valószínűség szerint egy beteg emberen nevetgélni.
Aztán, hogy ma még egyszer megtegyék, ez mindennek az alja. Nincs bennük fikarcnyi tisztesség, nincs együttérzés, nincs szégyenérzet sem. Van helyette viszont nagyravágyás és kivagyiság. Meg felsőbbrendűségi érzés a kiszolgáltatottal szemben.
És csak a happy end miatt: annak is adnék egy esélyt, hogy Feri oszkáros alakítást nyújt, és mindnyájunkat lóvá tesz. Mondjuk ebben az esetben számíthat tőlem egy irtó nagy fülesre, de szívből mondom, örülnék neki. És percig se bánnám, hogy becsapott.
De a boldog végkifejlet sem mentesítené az „elkövetőket” a tv-nél. Semmi esetre sem.”
forrás: Szeretlekmagyarorszag.hu
