Hová lettek a rovarok?

A lepkék csak jöttek és jöttek. Először ezrével, aztán tíz-, sőt százezrével. Alul barna, felül élénk narancssárga szárnyukkal röptükben olyanok voltak, mintha a napfény apró szilánkjai lennének. A látvány csodálatos volt és fenséges. Ugyanakkor mérhetetlenül lehangoló is.
A felhőben érkező lepkékkel – a kaliforniai rókalepkék áradatával – egy ragyogóan kék nyári napon találkoztam a Sierra Nevada hegységben. Matt Forister, a Nevadai Egyetem renói fakultásának biológusa jött velem a Castle Peakre, egy dudorforma hegyre a Tahoe-tótól északnyugatra. A Castle Peak lepkepopulációja a földkerekség egyik legtüzetesebben vizsgált rovarállománya: 45 esztendeje már, hogy minden nyáron kéthetente megszámlálják a hegy lepkeseregletét.
Az adatokat jórészt egy szenvedélyes lepkész, Art Shapiro, a Kaliforniai Egyetem davisi fakul-tásának tanára, Forister mentora összesítette és rögzítette. Miután Forister és csapata számítógépre vitte és elemezte az adatsorokat, kiderült, hogy 2011 óta csökken a Castle Peak lepkéinek egyedszáma. Miközben a 2775 méter magas csúcs felé kapaszkodtunk, a körülöttünk kavargó ködben a lehetséges okokon töprengtünk. „Sokan el sem hiszik, hogy fogynak a rovarok. Furán hangzik, persze, mert még mindig tömérdek körülöttünk a rovar” – mutatott rá Forister.

Az arizonai Chiricahua Mountains vadonában a fénycsapdába főleg sávos szenderek és zöld címerespoloskák érkeznek., FORRÁS: A FOTÓK AZ AMERIKAI TERMÉSZETRAJZI MÚZEUM DÉLNYUGATI KUTATÓÁLLOMÁSÁN KÉSZÜLT

Martin Sorg, a krefeldi Rovartani Társaság főkurátora a német-országi Mosel folyó fölött, a hegyoldalban Malaise-csapdáról levett mintavevő palackot tart a kezében. A sátorszerű csapdaszerkezet repülő rovarok befogására szolgál. A krefeldi rova-rászok már 1980 óta végeznek méréseket ilyen csapdákkal.

Élősdi fürkészdarazsak bábja a táplálékukként szolgáló, halódó hernyón. Ezek a darazsak tartják kordában jó pár más rovar egyedszámát. „Az élősködő darazsak fogyatkozása minden szárazföldi ökoszisztéma számára katasztrofális hatással járhat” – állítja Dyer. La Selva környékéről már a fürkészdarazsak és a lepkék sok faja eltűnt.

FORRÁS: A FOTÓ A LA SELVA KUTATÓÁLLOMÁSON KÉSZÜLT

Mondják, hogy az antropocén korban élünk, hogy ebben a mostani időszakban az emberiség gyakorol döntő hatást a Földre. Sok tekintetben azonban ma is a rovarok a Föld nevű bolygó igazi urai. A szakemberek becslése szerint bármely adott időpillanatban 10 kvintillió rovar röpköd, kúszik-mászik, lebeg, szárnyal, furkál vagy úszik szerte a világban.

Változatosságuk mutatószámai hasonlóképpen döbbenetesek: az összes állatfaj nagyjából 80 százalékát a rovarok adják. Ők tartják fenn a világot abban a formában, ahogy mi ismerjük: megporzó rovarok nélkül a virágos növények a százszorszéptől a gyümölcsfákig mind-mind kipusztulnának.

Az evolúcióbiológus Edward O. Wilson nevezetes megjegyzése szerint ha az emberiség hirtelen eltűnne, a Föld „visszaállhatna az egyensúlynak abba a gazdag állapotába, amelyben tízezer évvel ezelőtt leledzett…

Ám ha a rovarok tűnnének el a világból, a természet mindenestül káoszba zuhanna.” Ezért elképesztő és rendkívül aggasztó, hogy a legtöbb megfigyelt területen manapság csökken a rovarok száma. A művelésbe vont területeken és a természeti tájakon egyaránt ezt regisztrálják a kutatók. Akinek van otthon kiskertje, alighanem ugyanennek a jeleit tapasztalja.

ng, Hirmagazin.eu