Kedden (január 26-án) Houdini munkásságának tiszteletére emlékkiállítás nyitottak meg Budapesten. A kiállítás a magyar származású szabaduló művész munkájának állít emléket. Ebből az alkalomból ismerkedjünk meg kicsit részletesebben a szabaduló művész nem szokványos életével és halálának különös körülményeivel.
Harry Houdini született Weisz Erik (Budapest, 1874. március 24. – Detroit, 1926. október 31.) magyar származású amerikai illuzionista és bűvész. Minden idők legnagyobb szabaduló és a modern kor egyik legnagyobb előadóművésze.
De nem csak a bűvészetben jeleskedett, hiszen 1916 és 1923 között öt filmet is készített.
Kilenc alkalommal választották meg az Amerikai Bűvészek Társaságának elnökévé és a londoni bűvészek klubjának is volt elnöke. Néhány kivétellel maga találta ki trükkjeit, csak négy segítőtársa tudta a legnehezebb mutatványok megoldását. Volt azért egy-két olyan száma is, amelyet ők sem ismerhettek és a mester tudta csak a titkot. Munkásságának elismerése, hogy egyike azon magyaroknak, akik csillagot kaptak a Hollywoodi hírességek sétányán.
A mágikus karrier kezdete
1887-ben New York-ba ment édesapjával, ahol különféle munkákat vállalt a család segítése céljából. 1891-ben összeállt barátjával , akivel még a nyakkendőgyárban együtt dolgozott, és „Houdini Testvérek” néven bűvészkedtek. Ekkoriban kezdte el magát Houdininak nevezni, neveztetni. 1892-ben édesapja, Weiss Rabbi 63 évesen meghalt. Egy év múlva tizenkilenc évesen pár szomszéd fiúval megalapították „Öt cent” nevű cirkuszukat, amelyben Harry az „Ehrich, a Levegő Hercege” címet viselte.
1893-ban a „Chicago World’s Fair” az új „Houdini Testvérek” fellépése. Ebben az évben Harry és a 18 éves Bess-Wilhelmina Beatrice Rahner összeházasodtak, együtt fel is léptek. 1895-ben „Signature”-számukkal („Metamorfózis”) sikereket könyvelhettek el a testvérek, Harry szabaduló számokkal is próbálkozott, főleg rendőrségi rendezvényeken, kiállításokon.
Ekkor már saját vállalkozásában dolgozott. Metaforfózis-helycsere számaik több későbbi nagy amerikai bűvész sztár repertoárjában is fellelhetők, mint például „Siegfrid & Roy”, vagy a híres „The Pentragons” illuzionista duó produkcióiban is, mely utóbbi során az előadó extrém rövid idő alatt produkálta ugyanazt az effektet, a másodperc tört része alatt.
Egy év nagy szünet után Martin Beck lett Harry új menedzsere, aki St. Paul-ban látta Houdini bilincs-számát.
Ráérzett, hogy a szabadulóművészet az, amiben igazán tehetséges. Ekkortól az igazi szabadulóművészet effektjei jelentek meg, a bilincsekből való kiszabadulós mutatványok, melyek során a publikum által hozott bilincsekből is sorra kiszabadult Harry.
Az igazi fordulópontot és a siker-korszakot csak közvetlenül a századforduló hozta meg Houdini számára. Houdini kitalálta a „kényszerzubbonyból való kiszabadulás” ötletét, amelyet szinte bárhol képes volt bemutatni. 1900. júniusban Houdini szinte mindent feladva, szerződés nélkül, és óriásit kockáztatva elhagyta az Államokat, és Angliába ment, ahol bemutatta szabadulószámát.
A média felkapta a nevét, hihetetlen népszerűséget szerzett, persze a hirtelen jött európai hírnévből a tengeren túl is értesültek. Érdekes, hogy belőle – sokakkal szemben – Európa, és nem Amerika csinált igazi világsztárt.
1907 és 1910 között Houdini folyamatosan nagy sikerekkel mutatta be szabadulószámait, produkcióit Amerika-szerte, melyek során rendszeresen kiszabadul kötelekből, láncokból, bilincsekből, zubbonyokból, – gyakran nagy magasságokban, fejjel lefelé lógva, nyílt tereken, népes közönség előtt. Houdini híres hídugrása Rochesterben, amelyet mozgó filmen is rögzítettek.
Houdini az egyre fokozódó érdeklődés miatt, de azon riválisok miatt is, akik másolták produkcióit – 1908-ban újítással áll elő. Háta mögé bilincseltette kezeit és egy lezárt, vízzel tele töltött tejtartályba (tejes kannába) merült, ahonnan szintén kiszabadult.
Houdini soha sem állította, hogy titokzatos, megfejtetlen produkcióit, legendás mutatványait természetfeletti képességek segítségével hajtotta volna végre, viszont mutatványainak állandó veszélyeire, azok esetleges káros következményeire mindig tudatosan, rendszeresen, és kiemelten hívta fel a nézők, a publikum figyelmét.
Halála
Harry Houdini,, a híres szabadulóművész 1926-ban egyik mutatványába halt bele. Egyik, több alkalommal is előadott száma arról szólt, hogy felkérte az egyik nézőt, hogy üsse hasba teljes erővel, de ő azt nem fogja érezni, hiszen akaraterejénél fogva le tudja csökkenteni az ütés rá gyakorolt hatását.
Pechjére aznap este az ütést elvállaló férfi amatőr boxoló volt, Houdini-nek pedig tudtán kívül vakbélgyulladása volt. Néhány nagy erejű ütés után a művész arca eltorzult, és néhány nappal később belehalt az ütések következtében perforálódott vakbélgyulladásba. Houdini boxolós mutatványról egy korábbi előadás során fénykép is készült!
Forrás: wikipedia; Kép: Google;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu
