Minden bizonnyal kevés olyan temetkezési helyet tart nyilván az emlékezet, mint amilyen a debreceni Honvédtemető (Hősök Temetője). Az itt nyugvó 4500 katona nagy többsége nem magyar, mégis közmegbecsülésnek örvendő emlékhelye városunknak.
A középkori magyar települések lakossága, a katolikus szokás és törvény szerint a templomban, illetve körülötte temette el halottait. Gyakorlatilag körbe ölelték a lakott területeket, a kegyeleti parkok. A városban időről-időre végigsöprő ragályos betegségekben elhunytakat mégsem a felekezeti temetőkben temették el, hanem, igen sokszor kellett különleges, úgynevezett járványtemetőről gondoskodni. Az ilyen temetőket aztán a járványok után azonnal bezárták, csupán néhányat nyitottak meg több évtized múlva.
Sajátos temetőhelyek voltak még a város katonai temetői is.
A múlt századi Debrecent körülvevő önálló szőlőskertek egyike volt a Csigekert. Csigekerten túl zajlott le a szabadságharc utolsó csatája, az 1849. augusztus 2.-i debreceni csata. A végzetes ütközet halottait nem a felekezeti temetőkben, hanem a Csigekert szélén, a Csigedomb oldalában temették el. A 112 honvéd és a 634 orosz katona elhantolását követően lezárt Honvédtemetőt később sem vették állandó használatba.
A Honvédtemető helyét a Nagysándor József tábornok által vezényelt maroknyi honvédsereg és a tízszeres túlerőben lévő orosz katonaság közötti egyenlőtlen harc helyszíne, a várostól 4-5 kilométerre lefolyt csata határozta meg.
Az 1812-es térképek itt egy pestises temetőt ábrázolnak.
1849. augusztusában rekkenő hőségben a fokozott járványveszélyt kellett azonnal elhárítani. Az ütközet után az orosz parancsnokság háromnapi szabadrablást engedélyezett a győztes csapatának, és addig a csata terét teljesen elzárta. A parancsnokság csupán negyedik napon tette a városi hatóság feladatává az elesettek eltemetését. A csatában elesett katonákon kivül, az azt követő napokban a kórházakban még ezerre tehető orosz katonát, többségükben kolerás betegeket is ekkor temették el. A járványtól való félelem miatt a régebben itt kialakított járványtemetőt nyították meg, és a temetések után azonnal le is zárták.
A szabadságharc kiemelkedő városi kegyhelyét legközelebb az I. világháború idején nyították meg. A harcterekről Debrecenbe szállított sebesült katonákat az akkori Újvárosi (Bartok Béla) út és a Honvédtemető utca szögében megépült katonai kórházban ápolták.Az itt elhunyt katonák részére nyitották meg újból a közeli temetőt és az odavezető Honvédtemető utcát is éppen emiatt látták el szilárd burkolattal. A háborút követően ismételten lezárt Honvédtemetőt vagy másnéven Hősök Temetőjét a II. világháborúban elhunyt magyar és német katonák eltemetésére újból használatba vették, majd ismét lezárták.
A kör alakú pantheon Lechner Jenő és Szontágh Pál tervei szerint épült 1932-ben. Előtte Marschalkó János Haldokló oroszlánja őrzi az 1849. augusztus 2-án, a debreceni csatában elesett hősök emlékét.
GPS koordináták: 47.5357 / 21.6093
Cím: DebrecenHonvédtemető u.
Tel: +36 (52) 412-250
E-mail: [email protected]
Web: www.debrecen.hu
