Autókabát, lenvászon kosztüm, girardi kalap, kasmír táska – ezt ígérte a tavaszi divat az 1961-es újság szerint.
Alig négy évvel vagyunk ’56 után, a börtönök megpakolva, az amnesztia még odébb, de a módi lassan változik. A nagyvilágias stílus a zártkörű színészklubból sem hiányolható. Honthy Hanna az ötvenes éveket átvészelve fehér glaszékesztyűben parádézhat a párttitkárok előtt, a forradalom után nehéz hónapokat átélő fiatal Sinkovits bizalmi elvtárssal parolázik, jól jönnek most a régi színészadomák, az ügynök-püspök úr is nyugodtan húzható.
A Fortepan a legnagyobb, szabadon használható, magyar nyelvű online fotóarchívum. Az Indexen a Fortepan szerkesztőivel együttműködve mutatjuk be a legizgalmasabb gyűjteményeket a huszadik századi magyar, amatőr fotósok hagyatékaiból.
Kotnyek Antal, a Film-Színház-Muzsika évtizedeken át elsőszámú fotósa (gazdag életművéből több Fortepan-válogatást is láthattak már az Indexen a privátfotóitól a múlt heti operaházi felvételeiig) azon a februári hétvégén a Hazafias Népfront székházába volt hivatalos. A Belgrád rakparti klubhelyiségben megjelent a budapesti színházak művészeinek java. A konkrét apropót nem ismerjük, Kotnyek lapja ennyit közölt a kultúrpolitikai hacacáréról:
„A Hazafias Népfront budapesti bizottsága szombaton este baráti találkozót rendezett a tóvárosi színházak művészeinek tiszteletére. A nagyszerű hangulatú találkozón dr. Pesta László, a Hazafias Népfront budapesti bizottságának alelnöke köszöntötte a megjelent színművészeket, akik ezután a Népfront klubjában elbeszélgettek a vendéglátókkal, s a késő éjszakai órákig együttmaradtak. Valamennyi budapesti színházból ott voltak ezen a találkozón, s több kerület népfront-bizottságának tagjai is megjelentek. E néhány kép ízelítő csak az érdekes est forgatagából.”
Az „érdekes estről” annak idején öt kép jelent meg. A fotós hagyatéka azonban gazdagabb, így mi is bőven tudtunk válogatni a Fortepanra felkerült fotókból. Sajátos album ez a kor pesti sztárszínészeiből; nagyrészt spontán, nem beállított képek a félnyilvános tér közegében, alkalmanként a színész maszk is félrecsúszik. Néhány politikai komisszár és potentát mellett generációs szempontból is izgalmas színészválogatás: együtt látjuk a még a Horthy-korban sztárrá lett, pályájukat kisebb-nagyobb törések után folytatni tudó régi nagyokat a „fényes szelek” ötvenes években kis falvakból Pestre fújt nemzedékének egy-két tagjával és a Kádár-rendszernek azokkal a majdani sztárjaival, akiknek a többség ma már a kicsit idősebb arcát valószínűleg jobban ismeri.
Nem mindenki lehet itt: az ’56 után lecsukott Darvas Iván a börtönből szabadulva segédmunkás, és hiába könyörög a fiatal korában színészi ambíciókkal rendelkező Aczélnak, hogy engedjék játszani. “Régi barátaim elfordultak tőlem, legszűkebb családi körömön kívül senkinek sem kellek többé, életem értelme és célja, a színház, tabu, zárt terület, ahonnan ki vagyok tiltva, felettes hatóságom vezetői hazaárulónak tartanak. Idegen lettem és kitaszított” – írta ebben az évben, 1961-ben, a kultúrpápának.
A képen Greguss Zoltán kvaterkázik egy egyházi méltósággal, talán Brezanóczy Pállal, az egri egyházmegye irányítójával, aki mellesleg Kékes Pál fedőnéven az állambiztonság nyilvántartott ügynöke. A többieket nem ismerjük fel, ha ön tud ebben vagy más pontokon segíteni, köszönjük, ha megírja nekünk a megfejtést.
(Fotó: Kotnyek Antal / FORTEPAN)
Nekünk nem sikerült kiderítenünk, ki az a panyókára vetett zakóban pipázó Móriczi figura, akivel Uray Tivadar diskurál meghitt alhasi közelségben; alighanem a politikát képviseli, talán a Népfront népiesebb vonalát. A rendezvényen ott volt, ezekről a fotókról azonban hiányzik a Hazafias Népfront vezetője, Ortutay Gyula. „Tutus” inkább posztokra váltotta a tehetségét, de elvtelen pozícióhalmozó opportunistaként is ki tudott járni dolgokat, és védőernyőt biztosított a kulturális szférában sok mindenkinek.
Erre időnként Uray Tivadar is rászorult volna. Az „elegáns fellépés, tiszta beszéd, biztos stílusérzék” művésze a háború előtti polgári színészgeneráció illusztris tagja volt, az ötvenes években Rákosi rúgatta ki a Nemzetiből, mert túl meghatóan játszotta az ellenszenvesnek szánt főhadnagyot. Ekkor a Madách Színház talán legnagyobb színésze, alig egy évvel később pedig már halott. Súlyos betegen, amputálásra készülve is színész volt: „Mindent latba vetett. Szenvedéseinek nyersanyagából felvázolt magának életcélul egy szerepet, a klinikai esetből hősi jelképet csinált, színészi feladatra készült” – írta naplójába utolsó heteiről a drámaíró Hubay Miklós.
(Fotó: Kotnyek Antal / FORTEPAN)
Mit csinál a férj, amíg a fiatalasszony Kállai Ferencre mosolyog? Politizál. Básti Lajos, az előző képen látott Zolnay Zsuzsa húsz évvel idősebb férje Sinkovits Imrével poharazik, és issza Kelen Béla, a budapesti pártbizottság titkárának szavait. A párttitkár (jövőre új feladatot kap: az Esti Hírlap főszerkesztője lesz hosszú időre) mögött női erszény; az elegáns buksza ismeretlen tulajdonosa remélhetőleg kimentette egy idő után a színészeket. Sinkovitsnak ügyelnie kell, mit mond: három évvel korábban ’56-ért – 200 ezres tömegnek szavalt a Kossuth téren – járó büntetésből a József Attila Színházba dugták át a Nemzetiből. A „száműzetésből” 1963-ban térhet majd vissza.
(Fotó: Kotnyek Antal / FORTEPAN)
