A budapesti Holokauszt Emlékközpont a holokauszt történetének feltárására és bemutatására, oktatásra, ismeretterjesztésre, kultúraközvetítésre, valamint a vészkorszak áldozatai emlékének megőrzésére, a Magyar Köztársaság Kormánya által életre hívott létesítmény. 2004-ben nyitotta meg kapuit a látogatók előtt. A holokauszt magyarországi történetét bemutató korszerű, interaktív kiállítása 2006 februárjában nyílt meg.
A látogatók nemcsak az 1600 négyzetméternyi modern holokauszt történeti kiállítást tekinthetik meg, hanem elhelyezhetik az emlékezés köveit, mécseseit az áldozatok emlékfalánál, amelynek üvegtábláira a vészkorszak mártírjainak neve kerül fel.
A Holokauszt Emlékközpontot felkereső diákcsoportok a saját igényeik szerint összeállított, térítésmentes oktatási programokon vehetnek részt.
Az intézmény folyamatosan gyűjti, rendszerezi a holokauszt idején keletkezett, vagy a vészkorszakkal összefüggő dokumentumokat, tárgyi emlékeket, igény esetén interjút készít a túlélőkkel, szemtanúkkal.
Kiemelt feladata az embermentés dokumentálása, az Igazakkal való kapcsolattartás, az embermentésben résztvevő magánszemélyek és családok hazai és nemzetközi elismertetésének segítése.
A Holokauszt Emlékközpont épülete Mányi István Ybl-díjas építész tervei alapján készült, 2005-ben az alkotók szakmai Nívó-díjat kaptak munkájukért.
Jogfosztástól népirtásig – a magyar holokauszt áldozatainak emlékére
(Részlet a kiállításból)
A kiállítás témája a magyar holokauszt. Célja, hogy a faji ideológia által fizikai megsemmisítésre ítélt magyar állampolgárok, azaz a zsidók és a romák szenvedéseit, üldöztetését és legyilkolását elbeszélje és bemutassa.
A kiállítás vezérmotívuma az állam és az állampolgár viszonya. 1938-tól a magyar állam fokozatosan megfosztotta polgárainak egy meghatározott csoportját mindattól, ami az embert emberré teszi: jogaitól, javaitól, szabadságától, emberi méltóságától és végül puszta életétől. Ez a folyamat végzetesen 1944-ben, a német megszállás után gyorsult fel. Ennek megfelelően a kiállítás nem kronologikusan ábrázolja az eseményeket, hanem az üldöztetés egyes fázisait bemutató egységekre épül (jogfosztás, kifosztás, megfosztás a szabadságtól, az emberi méltóságtól, az élettől). Ezt a felosztást foglalják keretbe az egymás mellett elhelyezkedő, a kiállítást bevezető és lezáró termek. Előbbi a magyar zsidóságot és cigányságot mutatja be röviden, utóbbi a felszabadulás és felelősségre vonás kérdését, illetve az üldöztetésekre adott válaszokat tárgyalja.
Az egyes témák egyik központi eleme a valós családi és személyes történetek sorozata, amely a kiállítás egészén végighaladó falon kapott helyet. Mire a befejező terembe érünk, a falon futó, az életeket jelző vonalak elfogynak, a bevezető teremben megjelenő személyes tárgyak eltűnnek. Még halljuk az első teremből átszűrődő esküvői zenét, amely a pusztulás előtti időszakra emlékeztet. Innen vezet az út az emlékezés és gyász terébe, a zsinagógába. Az elpusztított közösségek emlékét a lerombolt templomok és imaházak képei, a meggyilkolt egyénekét az üvegpadokon elhelyezett portrék őrzik. Itt kapott helyet az embermentők tere is, amely a külföldi diplomaták és a honfitársaikért minden veszélyt vállaló magyarok történeteivel azt kívánja bemutatni, hogy történelmünk egyik legsötétebb órájában sok százan siettek az üldözöttek segítségére. A kiállítás a zsinagóga karzatán álló üvegfalak meditációs terében zárul.
Az egyes tematikus egységekben az érintőképernyős számítógépek segítségével az érdeklődő filmeket, képeket, eredeti dokumentumokat tekinthet meg, és mélyebben megismerkedhet az adott témával. A karzaton számítógépes adattárat helyeztünk el, itt a kiállítás teljes anyaga kutatható.
Cím: IX ker.Páva u. 39.
Tel: +36 (1) 455-3333
E-mail: [email protected]
Web: www.hdke.hu
