A Holló László Emlékmúzeumot 1978-ban hozták létre a festő hagyatékának gondozói. Az egykori Hrabéczy-villában berendezett kiállítás anyaga kereken két évtizeddel később került Debrecen város tulajdonába, ám a csodálatos gyűjtemény gondozója továbbra is a Déri Múzeum maradt.
A közel egy hektár területen álló, a villa mellett egy gyönyörű parkot is magában foglaló múzeum nemcsak az 1976-ban elhunyt Holló Lászlónak állít emléket: a festő méltán híres képei és seccói mellett az épület egyik különtermében helyet kaptak a művész sógorának, Hrabéczy Ernőnek a festményei is.
A múzeum fényét emeli a Hrabéczy-ház körül létesülő szoborpark, amelynek eddigi darabjai – egy Holló László-portré és Medgyessy Ferenc egyik remekmívű szobra – a város akaratából hamarosan újabb alkotásokkal bővülnek ki.
A Holló-hagyaték gondozói (akik Debrecenen kívül a festőművész szülőhelyén, Kiskunfélegyházán, a Kiskun Múzeumban is több kitűnő alkotást őriznek az életműből) igyekeznek méltóképpen életben tartani a csaknem három évtizede elhunyt alkotó emlékét. A Holló László Baráti Kör ezt a nemes feladatot látja el megalakulása óta, s ezt a célt szolgálják a minden évben március 6-án, a művész születésnapján tartandó megemlékezések, koszorúzások is. A kialakult hagyomány szerint a festő özvegye ekkor adja át egy-egy arra érdemes művésznek a nagy rangot jelentő Holló László-díjat is.
Holló László emlékkiállítás
A valamikori Hrabéczy-villában helyet kapott Holló László Emlékmúzeum anyagának nagyobbik részét az 1887-től 1976-ig élt festőművész alkotásai teszik ki. A különleges stílusukról könnyen felismerhető, a sötét és világos tónusokat mesterien kombináló képek és az épület belső falaira festett seccók több helyiséget töltenek meg, s külön szoba jutott a művész rekonstruált, eredeti használati tárgyakkal berendezett műtermének a bemutatására is.
A Kiskunfélegyházán született Holló László művészete Debrecenben bontakozott ki. A Hollósy Simon növendékeként Münchenben pallérozódott ifjú az első világháború környékén lelt (később véglegesnek bizonyult) menedékre a kálvinista Rómában, ahol nemcsak festőként, de ismert és elismert közéleti személyiségként is nyilvántartották. Az Ady Társaság osztályelnökeként és a helyi művésztelep fő szervezőjeként örök időkre elévülhetetlen érdemeket szerzett magának.
Munkásságának első évtizedeiben elsősorban portrékat alkotott az ifjú művész, majd az 1920-as években egyre inkább rátalált saját stílusára és saját témáira: az életképek mellett ekkor születtek az első bibliai és mitologikus ihletésű festményei is.
Holló László 1930-ban önálló kiállítást rendezhetett a debreceni városházán, de a második világháború közeledtével egyre inkább elszigetelődött és egy évtizedig teljes visszavonultságban dolgozott. A világégés után önarcképek, portrék, történelmi képek egész sorával gazdagította életművét. Témájául mindig az embert választotta, sorsával, jelenével, múltjával, pszichikumával. Még a tájképei, csendéletei is „emberarcúak”, mozognak, lélegeznek belülről.
Holló László roppant dinamikus festészete drámai, impulzív, mozgalmas, rendkívül kifejező. Önarcképsorozata egyedülálló a hazai művészettörténetben. A hatvanas évektől könnyedebb témákat is elővett, az addigiaktól kissé eltérő stílust választott, míg a hetvenes években visszatért kedvenc csendéleteihez, tájképeihez. Munkácsy- és Kossuth-díjat kapott, Érdemes és Kiváló Művész.
Cím: DebrecenHolló László sétány 8.
Tel: +36 (52) 428-201
E-mail: [email protected]
Web: www.museum.hu
