Hollandia
(Teljes nevén Holland Királyság, hollandul Koninkrijk der Nederlanden) nyugat-európai ország. Délről Belgium, keletről Németország, északnyugat felől az Északi-tenger határolja. A holland közjog különbséget tesz „Hollandia” és a „Hollandiai Királyság” között. A Hollandiai Királyság 4 részből áll: Hollandia, valamint Karib-szigetekhez tartozó Aruba, Curaçao és Sint Maarten. Belgium, Hollandia és Luxemburg szoros regionális együttműködését általában Benelux államokként említik.
Vízhálózata rendkívül gazdag. Az országba érkező folyók mind az Északi-tengerbe ömlenek.
Földrajz
Domborzat
Hollandia az Északnémet-alföld nyugati folytatása. Kialakulása folyamán az óidei kéregdarabok a mélybe süllyedtek, csak délen, az Ardennekhez tartozó dombok vannak a felszínen. Az ország területének többségét kitevő Holland-alföldön a mai felszínt pleisztocén és holocén képződmények borítják. A süllyedés mindmáig tart, az ország területének harmada már a tengerszint alatt van. A Holland-alföld a mai felszínt kialakító erők – a szél, a folyók és a jég munkája – három, jól elkülöníthető részre osztja:
A parti dűnék végigkísérik az Északi-tenger partját. A 3–5 km széles, helyenként az 50–60 m magasságot is elérő dűnesort délnyugaton és északon a vihardagályok szétrombolták. Az egykori dűnevonulat maradványai a Nyugati Fríz-szigetek. Mögöttük a Watt-tenger húzódik. A dűnék sivár, sós homokja terméketlen.
Marsch – a dűnesor mögött szélesedő sávban a folyami eredetű ‘marsch’ helyezkedik el. Ezt a területet a Schelde, a Maas és főként a Rajna egykori deltái töltötték fel. Jellemző e tájra a folyóágak és az azokat összekötő csatornák hálózata. A terület legnagyobb része mára a tenger szintje alá süllyedt. Legmélyebb pontja (-6,7 m) Rotterdamtól északra található.
A hollandok a vihardagályok ellen először magaslatokat emeltek, majd gátakat építettek, és szélmalmokkal szivattyúzták vissza a tengerbe a vizet. A tengertől visszahódított területek neve polder.
A ‘marsch’ Hollandia legtermékenyebb és legsűrűbben lakott része, de az ott élőket folyamatosan veszélyeztetik a vihardagályok. Védelmükre a 20. században két nagy létesítményt építettek:
A területnyerés legszemléletesebb példája a Zuiderzee lezárása volt a harmincas években. Frízföld és Észak-Holland tartományok között egy 30 km hosszú gátat, az úgynevezett zárógátat építettek. A Zuiderzee ezzel beltengerré vált, és ettől kezdve IJsselmeer (Ijssel-tó) a neve. Mivel a tengervizet a gát elzárta, ez a beltenger lassan édesvizűvé vált. Az Ijssel-tóban négy nagy poldert építettek, és ezzel 1650 km² területet nyertek. Ez a terület a mezőgazdaság, a pihenés, valamint a lakó- és munkahely célját szolgáló övezetekre oszlik.
1953. február 1-jén a tenger pusztító rohamot intézett a szárazföld ellen. A dagály és az erős vihar kombinációja következtében Délnyugat-Hollandia nagy része víz alá került. A katasztrófában sok száz ember vesztette életét. Világossá vált, hogy a Delta-tervet a lehető leggyorsabban meg kell valósítani. Ez a terv a délnyugati tengeröblök elzárását tűzte ki célul. Mára minden tengeröböl zárt, kivéve az Új Víziutat és a Nyugati-Scheldét, amelyek Rotterdam, illetve Antwerpen (Belgium) kikötőinek elérését teszik lehetővé.
A Keleti-Scheldét egy 3200 méter hosszú, 65 betonoszlop között elhelyezkedő 62 acélkapuból álló zsiliprendszerrel zárták le. Rendesen ezek a kapuk nyitva vannak, viharban azonban leeresztik őket, hogy a dühöngő tengert kívül rekesszék. Azért választották ezt a lezárási módot, hogy ne veszélyeztessék a Keleti-Scheldében a kagylók halászatát, ami a dagály áramlásától függ. 1986. október 4-én Beatrix királynő avatta fel a gátat.
A ‘geest’-et a Rajna és a Maas egy északi és egy déli részre bontja. A területen található végmorénák magassága helyenként eléri az 50-60 métert. A mélyebb területek lefolyása sokszor nagyon rossz, ezért gyakoriak a mocsarak, lápok. A szántóföld kevés, sok a rét és a legelő.
Éghajlat
Hollandia az északi féltekén, a mérsékelt éghajlati övezetben helyezkedik el. A tenger és a meleg észak-atlanti Golf-áramlat mérsékelt tengeri klímát biztosít. Ennek köszönhető, hogy a hőmérséklet napi és évi ingadozása is kicsi. Az átlaghőmérséklet januárban +2 °C, júliusban pedig közel 17 °C. Ez nem jelenti azt, hogy soha ne fordulnának elő extrém hőmérsékletek: a Hollandiában valaha mért legalacsonyabb hőmérséklet -24,8 °C, a legmagasabb pedig +36,8 °C volt. A csapadék időben viszonylag egyenletesen oszlik el, bár a tavasz általában szárazabb, mint az ősz. Az évi csapadékmennyiség mintegy 800 mm.
Az egyes régiók közötti éghajlati különbségek csekélyek, az északi és déli rész távolsága – több mint 300 km – azonban némileg érezteti hatását.
Vízrajz
Vízhálózata rendkívül gazdag. Az országba érkező folyók mind az Északi-tengerbe ömlenek. A Maas csak közvetlenül a torkolat előtt ágazik szét, míg a Rajna már az országba lépése előtt több ágra bomlik. Egyik ága délen a Waal, ami a Maassal közös tölcsértorkolatba ömlik. A főág nyugat felé Lek néven folytatja útját. Jelentős folyó még az IJssel is.
A folyóhálózatot több ezer km hosszú csatornarendszer egészíti ki. A vízjárás egyenletes, ami kedvez a vízi közlekedésnek.
Talaj
Hollandia magasabban fekvő részeinek (‘geest’) talaja (keleten és délen) a pleisztocén idején alakult ki. Ez a talaj főleg homokból és kavicsból áll. Az alacsonyabb területek (‘marsch’) talaja (északon és nyugaton) fiatalabb: a holocén idején rakódott le; főleg agyagból és tőzegből áll.
Növény- és állatvilág
Az IJssel-tó és a Rajna torkolata közötti termékeny területen zöldség- és virágkertészetek sorakoznak. A földgázzal fűtött üvegházakból egész évben friss zöldségféléket szállítanak a bel- és külföldi piacokra. A vágott virágok, virághagymák és -magvak kivitele is jelentős.
A holland mezőgazdaság vezető ága az állattenyésztés. A kitűnő tejelő feketetarka, fríz fajtájú tehenek az év nagy részében a szabadban legelnek. Az állatok tejhozama igen magas (6000 liter/év fölött), ami a tervszerű fajtanemesítésnek és gondozásának is köszönhető. A szántóföldek nagyobb részén termelt takarmánynövények is az állattartást támogatják. Ezen kívül búzát, árpát, burgonyát, cukorrépát, lent termesztenek. A sertés- és a baromfitenyésztés is jelentős.
Környezetvédelem
Hollandia népsűrűsége magas, ami erősen megterheli a környezetet. Régóta intenzív mezőgazdasági tevékenység folyik, a felhasznált vegyszerek szintén rombolják a környezetet. E káros hatások csökkentése, következményeik enyhítése a holland környezetvédelem feladata.
Nemzeti parkok
A folyótorkolatokban, az árapály területeken, a belső területek lápjain maradtak olyan természeti értékek, amelyek megkívánják a védelmet. Az utóbbi 25 évben húsz nemzeti parkot jelöltek ki. A két legrégebbi magántulajdonban van.
De Hoge Veluwe Nemzeti Park (Nationale Park De Hoge Veluwe): 5500 hektár fele erdő, fele legelő és vízfelület. Szarvas, muflon, vaddisznó él itt.
Veluwezoom Nemzeti Park – végmorénák vidéke 5000 hektáron. Erdő és legelő.
Természeti világörökség
Németországgal közös természeti világörökség a Watt-tenger.
Történelem
A mai Hollandia (Németalföld) germán törzsek által lakott területe az 1. századtól a Római Birodalom részévé vált, majd a 8. században a frankok hódították meg. A 9. században Lotaringiához, illetve a Nyugati-frank Birodalomhoz, a 10. századtól pedig a Német-római Birodalomhoz tartozott. A részben önálló területek legtöbbje a középkorban kulturális és gazdasági központ volt (Flandria, Brabant stb.). A 14–15. században az egész holland térség nagy része a Burgundi Hercegséghez tartozott, majd 1477-ben házasságok révén a Habsburgok szerezték meg. 1579-ben a 7 északi (kálvinista) tartomány létrehozta az Utrechti uniót, amelyhez a déli tartományok nem csatlakoztak, ez a terület a mai Belgium. 1581-ben egyesültek a németalföldi tartományok, első helytartójuk Orániai Vilmos lett.
A mai Hollandia 1609-ben alakult meg, de független államként csak 1648-ban, a vesztfáliai békében ismerték el. A mai Belgiumot alkotó déli tartományok 1830-ban váltak ki. Az ország az első világháború idején semleges maradt, 1940-ben a németek megszállták, ázsiai gyarmatai pedig a japánok kezére kerültek. Hollandia 1949-ben függetlenséget adott Holland Kelet-Indiának (Indonézia).
A kezdetek
Hollandia területét az ókorban kelta és germán törzsek népesítették be. A római hódítás (i. e. 1. század) csak a Rajnáig terjedt. Az 5. században a Frank Birodalom határvidéke lett, az északon élő germán frízeket csupán II. Pippin kényszerítette behódolásra 689-ben, de a frank uralom csak a 8. században vált teljessé. A kereszténység angolszász és frank hatásra a 7. századtól kezdett terjedni. A 9. században rendszeressé váltak a vikingek támadásai. A Frank Birodalom feloszlása után, 925-től a Német Királyság, majd a Német-római Birodalom része lett. A 10-14. században egyre önállóbb világi (Holland, Zeeland, Gelderland) és egyházi fejedelemségek (Utrecht, Liège) kezdtek kialakulni a területén.
A burgundok kora (1369/1473–1482)
A tartományok közötti politikai és kulturális kötelékeket a Burgundi-dinasztia hozta létre, amely II. (Merész) Valois Fülöp (1342–1404) és Male-i Margit házasságkötését (1369) követően fokozatosan kiterjesztette fennhatóságát egész Németalföldre. Burgundia hercegei a francia Valois-ház mellékágát képviselték. Az első Valois herceg így Burgundia hercegeként ura lett Flandriának, Artois-nak, Rethelnek, Burgundiának és Nevers-nek. 1421-ben Namur, 1430-ban Brabant és Limburg, 1432-ben Hainaut, Holland és Zeeland, 1441-ben Luxembourg, 1473-ban Gelderland került ellenőrzésük alá. Burgundia hercegei központi törvényszéket és kincstárat hoztak létre, a tartományok élére helytartókat állítottak, s tartományi rendi gyűléseket hívtak össze. Burgundi Mária halálával (1482) a dinasztia tartományai férjére, a Habsburg-házi I. Miksa császárra, majd az ő unokájára, V. Károlyra szálltak, aki 1555-ben, birodalmának kettéosztásakor a németalföldi tartományokat fiára, II. Fülöp spanyol királyra hagyta.
Habsburg Németalföld (1482–1556)
Burgund Mária halálával (1482) férje, a Habsburg-házból való I. Miksa császár kapta meg a 17 tartományt. A tartományokat perszonálunió kötötte a Habsburg családon keresztül a Német-római Birodalomhoz. A tartományok területe magában foglalta a mai Benelux államokon kívül Franciaország kisebb északi részét, és egy kis szeletet Németországból. A tartományok: Artois grófság, Flandriai grófság, Mechelen uradalom, Namur grófság, Hainaut grófság, Zeeland grófság, Holland grófság, Brabant hercegség (Antwerpennel), Limburg hercegség, Friesland uradalom, Guelders hercegség (1543-tól), Groningen uradalom, Drenthe grófság (Lingennel), Overijssel uradalom, Zutphen grófság. A Liègei püspökség nem volt tagja a 17 tartománynak. Miksa halála után unokájára V. Károlyra, a világcsászárra szálltak a tartományok. V. Károly mint német-római császár kapta meg és mint spanyol király adta tovább fiának a tartományokat.
Spanyol Németalföld (Dél-Németalföld, 1556/1581–1815)
V. Károly német-római császár és spanyol király 1555-ben fiának. II. Fülöp spanyol királynak adta a tartományokat. A katolikus spanyolok rossz szemmel nézték a terjedő kálvinizmust, amit kormányzósága (1567–73) idején Alba herceg több ezer kivégzéssel torolt meg, illetve próbált visszaszorítani. Hoorne és Egmont grófok lefejezése (1568) után kirobbant a németalföldi szabadságharc, amelynek élére Orániai Vilmos, több tartomány helytartója állt. A déli tartományok 1576-ban csatlakoztak a lázadó északiakhoz. Németalföld egysége a belső ellentétek és a spanyol támadások miatt bukott el. 1579-ben a hét északi tartomány létrehozta az Utrechti uniót, és 1581-ben felszámolt minden kapcsolatot II. Fülöppel. A déli tartományok az Arrasi unióba tömörültek, de a spanyolok 1584-re mindet elfoglalták, és kiegyeztek velük. A déli tartományokból:
Flandriai grófság,
Artois grófság,
Turnai városa,
Cambrai,
Luxembourg hercegség,
Limburg hercegség,
Hainaut grófság,
Namur grófság,
Mechlin,
Brabant hercegség és
Guelders hercegség déli része
lett Spanyol Németalföld, a mai Belgium elődje, Brüsszel székhellyel. A tartományok Jámbor Fülöp haláláig (1621) részleges önállóságot élveztek, Nagy Fülöp alatt azonban visszatért a szoros spanyol ellenőrzés egészen 1633-ig. A francia–holland–spanyol háborúban (1672–1678) a spanyolok több tartományt elvesztettek; azok francia befolyás alá kerültek.
Egyesült Tartományok (1581–1795)
A spanyolok elleni harcok folyamán 1579-ben megalakult az Utrechti Unió, 1581-ben minden kapcsolatot megszakítva a spanyol királlyal létrejött a Holland Köztársaság, vagy a Hét Egyesült Holland Tartomány Köztársasága. A külföldiek a leggazdagabb tartomány után Hollandiának nevezték el. A tartományok: Holland, Zeeland, Utrecht, Gelderland, Friesland, Overijssel, Groningen. A tartományok függetlenül intézték belügyeiket, a had- és külügyeket, valamint az adózást a hágai általános rendi gyűlés szabályozta. A végrehajtó hatalom a nagypenzionáriusnak nevezett polgári főtisztviselő és a hadsereg élén álló, az Orániai–Nassaui-házból kikerült helytartó kezében összpontosult. 1609-ben 12 évre szóló fegyverszünetet kötöttek Spanyolországgal. A 17. században az európai nagyhatalmak átmeneti meggyengülése miatt Hollandia tengeri nagyhatalommá válhatott, ez volt a Holland aranykor. A Holland Kelet-indiai Társaság (1602) és a Holland Nyugat-indiai Társaság (1621) hajósai feltárták a Csendes-óceánt, felfedezték Ausztráliát, kizárólagos kereskedelmi jogokat kaptak Japánban, és több külbirtokot szereztek Ázsiában, Amerikában és Afrikában. Ezek legnagyobbika a Fokföld volt; Fokvárost a Holland Kelet-indiai Társaság megbízásából 1652-ben alapította Jan van Riebeck. A külbirtokokat kezdetben a Holland Kelet-indiai Társaság és a Holland Nyugat-Indiai Társaság kormányozta; mindkettő magánvállalkozás volt. Három évszázaddal később ezek a társaságok pénzügyi zavarba kerültek, és területeik igazgatását a holland kormány vette át (1815-ben, illetve 1791-ben). Ekkor a külbirtokok hivatalosan is gyarmatokká váltak.
A Holland Kelet-indiai Társaság (világoszöld) és a Holland Nyugat-indiai Társaság (sötétzöld) területei és sárga színnel a 19. század folyamán elfoglalt területek
1648-ban, a vesztfáliai békében a spanyol kormány, hivatalosan is elismerte Hollandia függetlenségét, és egyúttal azt is deklarálták, hogy nem tartozik a Német-római Birodalomhoz. A környező nagyhatalmak féltékenyen nézték Hollandia erősödését. Ez az időszak volt a
Francia befolyás alatt (1795–1813)
A francia forradalomi és a napóleoni háborúk idején francia megszállás alá került Hollandia. A franciák eltörölték a tartományok jogait, bevezették a forradalom intézkedéseit és Batáviai Köztársaság néven egy francia típusú alkotmánnyal ellátott bábállamot hoztak létre (1795–1806). 1806-ban I. Napóleon császár – saját öccse, Louis Bonaparte számára – létrehozta a Hollandi Királyságot. 1810-ben nemes egyszerűséggel a friss királyságot beolvasztotta a Francia Császárságba. A franciák 1813-ban vonultak ki az országból.
Egyesült Holland Királyság (1815-30)
A forradalmi és a napóleoni háborúk alatt elfoglalt holland gyarmatok (Fokváros, Ceylon, Guyana egy része), Hollandia, Belgium és Luxemburg egyesítésével létrehozták az Egyesült Németalföldi Királyságot. Az uralkodót az Orániai-Nassau-ház adta. Első királya I. Vilmos lett. A király a parlament szerepét a kormány által javasolt törvények és a költségvetés elfogadására korlátozta. Belgium a rá hárított államadósság, az eltérő ipari-kereskedelmi érdekek, a holland nyelv hivatalossá nyilvánítása és a katolikus egyház ellenőrzésére tett kísérletek miatt 1830-ban kikiáltotta függetlenségét, amit a nagyhatalmak már 1831-ben elismertek, Hollandia azonban csak 1839-ben.
Holland Királyság (1830-tól)
II. Vilmos uralkodása alatt liberálisok kidolgozták az ország alkotmányát, 1848-ban brit és belga mintára Hollandia alkotmányos királysággá alakult. A 19. század folyamán a szomszédos országokhoz képes Hollandia lassan iparosodott. Modernizálták viszont az infrastruktúrát, a víziutak kiterjedt hálózatát hozták létre, az iparban nagy jelentőséget kapott a szélenergia. A század második felére felgyorsult az iparosodás, megerősödött a középosztály, javult az ipari munkások helyzete és kialakult a modern pártok rendszere. 1890-ig Hollandia perszonálunióban állt Luxemburggal.
A katolikusok számára visszaállították a püspökséget. 1917-ben a férfiak, 1922-ben a nők kaptak általános választójogot. Az első világháborúban Hollandia megőrizte semlegességét. A két világháború között területi viták alakultak ki Belgiummal, a belgiumi flamandok egyesülni kívántak Hollandiával, de a holland kormányzattól semmilyen hivatalos támogatást nem kaptak. Az 1921-es és 1929–33-as gazdasági világválság súlyosan érintette a hollandokat is.
1940. május 10-én Németország megtámadta a semleges országot, amely 14-én megadta magát. A királyi család Nagy-Britanniába menekült. 1942-ben a japánok megszállták Holland Kelet-Indiát. A megszállás alatt több mint 100 000 holland zsidót szállítottak a nácik koncentrációs táborba Németországba, Lengyelországba és Csehszlovákiába. Az elhurcoltak közül csak 876-an érték meg a táborok felszabadítását. Holland munkások kényszermunkán dolgoztak német gyárakban. Német katonák országszerte rekviráltak élelmiszert, amit Németországba szállítottak. Bár sok holland életét kockáztatva rejtegette előlük a zsidókat – amint ezt Anna Frank naplója is példázza – mások a megszállókkal együttműködve segítettek felkutatni őket. Holland nácik és antibolsevisták a Waffen-SS-hez csatlakozva a keleti fronton is harcoltak. Hollandia felszabadítását a brit–amerikai szövetséges haderők 1944 szeptemberében kezdték meg, és 1945. május 5-én fejezték be.
1949-ben Hollandia lemondott Holland Kelet-Indiáról, amely Indonézia néven új állammá alakult, és 1956-ban minden alkotmányos kapcsolatát megszakította Hollandiával. 1958-ban létrejött a Benelux országok szövetsége, 1949-ben Hollandia a NATO alapító államai között volt. Az ország az Európai Unió elődjének, az Európai Szén- és Acélközösségnek (a Montánuniónak) is alapító tagja. 1963-ban Indonéziának átengedte Új-Guinea nyugati holland részét. Az 1954-es „birodalmi rendelet” belső autonómiát biztosított a megmaradt tengerentúli holland birtokoknak Dél-Amerikában és a Karib-tengeren. Holland-Guyana (Nederlands Guiana) 1975-ben Suriname néven függetlenné vált. Hollandia a világ legliberálisabb államává vált, 1994-től a korlátozott eutanáziát is engedélyezték, 2001-től az azonos neműek is házasodhatnak, 1974-ben engedélyezték a könnyű drogok: a marihuána és a kendergyanta (hasis) korlátozott használatát.
Államszervezet és közigazgatás
Alkotmány, államforma
Hollandia 1848 óta parlamentáris demokrácia, illetve 1815 óta alkotmányos monarchia. A Holland Királyság feje 2013. április 30. óta Vilmos Sándor király, az Orániai-Nassau (Oranje-Nassau) házból.
A holland parlament legfontosabb része az Alsóház (Tweede Kamer), amelynek 150, négyévente választott tagja van. Hollandiát kivétel nélkül koalíciós kormányok irányítják. A miniszterelnök jelenleg Mark Rutte.
Közigazgatási felosztás
Hollandia tartományai
A holland közjog különbséget tesz „Hollandia” és a „Hollandiai Királyság” között. A Hollandiai Királyság 4 részből áll: Hollandia, valamint Karib-szigetekhez tartozó Aruba, Curaçao és Sint Maarten. Ez a négy részegység egyenlőtlen szövetséget alkot abban az értelemben, hogy bár a három részegység autonóm belügyeiket illetően, a szövetséget érintő közös kérdéseket a szövetség egyik részegysége, a szűkebb értelemben vett Hollandia intézi.
2010. október 10-ig Bonaire, Curaçao, Saba, Sint Eustatius, Sint Maarten egy közigazgatási egységet, a Holland Antillákat alkották. A Holland Antillák felbomlásáról 2008. december 15-i népszavazás döntött. Az alkotó szigetek más-más utat választottak, Curaçao és Sint Maarten a Holland Királyság autonóm részeivé váltak, a többi sziget, Bonaire, Saba, Sint Eustatius pedig Királyság-szigetek néven csatlakoznak Hollandiához, az ország egy-egy új községét képezve.
Hollandia 12 közigazgatási egységre, tartományokra (provincies) tagolódik.
A tartományok önkormányzatokra (gemeenten) vannak felosztva, összesen 441 ilyen önkormányzat van. Egy önkormányzat általában több településből áll, neve pedig megegyezik a legnagyobb település nevével.
Népesség
Általános adatok
Hollandia a világ 15. legnagyobb népsűrűségű országa, jelenleg átlagosan 393 fő él négyzetkilométerenként (ha csak a szárazföldeket vesszük figyelembe, akkor 482 fő/km², mert az ország 20%-át víz borítja).
2006-ban 185 124 gyermek született és 135 809 ember halt meg , így a természetes szaporodás megközelítette az 50 000 főt. A 132 682 kivándorló és a 101 489 bevándorló egyenlege azonban negatív, így a népesség növekedése mérsékelt maradt. A kivándorlók közel fele a kisebbségek közül került ki.
Az úgynevezett „Randstad” („Patkóváros”) alkotja Hollandia legsűrűbben lakott részét. Az ide tartozó városok majdnem egy összefüggő területet alkotnak.
Etnikumok
Hollandia etnikai összetétele meglehetősen vegyes. A népesség nagy része holland, melyeken kívül török, marokkói, illetve egyéb országokból érkezett bevándorlók élnek.. 2050-ben előreláthatóan az akkori 17 milliós Hollandiában a bevándorlók és utódaik száma eléri az 5 milliót. A népesség növekedéséhez és az etnikai összetétel változásához is nagyban hozzájárulnak a bevándorlók Hollandiában született gyerekei. Minden hatodik (16,4%) Hollandiában született gyermek szülei nem európai eredetűek. Például az újszülöttek 3,8%-a volt marokkói származású, míg a 25-34 éves korcsoportban az arányuk 2,26%, a teljes népességben pedig csak 1,9%.
Az ország átlagos termékenységi rátája (TFR) 1,73. A bevándorlóknál ez a szám jóval magasabb, mint a helyben születetteknél, de a különbség rohamosan csökken. 1990-ben a marokkóiak rátája 3,35 százalékponttal, 2005-ben már csak 1,19 százalékponttal volt magasabb, mint a helyieké, míg a törökök esetében a különbség gyakorlatilag eltűnt.
Vallási megoszlás
Vallásfelekezeti megoszlás: római katolikus: 31%, protestáns: 21%, muszlim: 4,4%, egyéb: 3,6%, nem vallásos: 40%.
Szociális rendszer
Hollandia szociális rendszere igen jól szervezett. Az alacsony jövedelmű családok különböző szociális ellátásokra jogosultak. Ez jelentheti a kedvező díjú bérlakás kiutalását, melyet az önkormányzatok által ellenőrzött lakásszövetkezetek adnak. Az adóhivatalon keresztül mód van továbbá 4 féle támogatást is igényelni: lakbértámogatást, társadalombiztosítási járulékhoz való hozzájárulást, gyermekfelügyeleti díj-támogatást, illetve a gyermeknevelési támogatást. Minden 18 évesnél fiatalabb gyermek után jár a társadalombiztosító által negyedévente fizetett családi pótlék, melynek összege a gyermekek életkorával arányosan emelkedik. A jövedelmi és családi viszonyok függvényében a rászorultak adó-visszaigénylést is kaphatnak. Az állami intézményekben az általános és középiskola ingyenes 18 éves korig, a tankönyveket is térítésmentesen kapják a diákok, de év végén vissza kell azokat szolgáltatni. 4 éves korig csak fizetős gyermekfelügyeleti intézmények vannak. Az állami könyvtárak is ingyenesek 18 éves korig. Ezeken felül a rászorultak különféle segélyeket is igényelhetnek az önkormányzatoktól különleges esetekre, mint temetési segély, bicikli vásárlási támogatás, s egyéb váratlan kiadásokra fordítható összegek. A létminimum alatt élők a helyi adók (víz- és szennyvíz-gazdálkodási, valamint kommunális hulladék-kezelési adók) alól is kaphatnak mentességet. Minden Hollandiában élő embernek betegségbiztosítást kell magára kötnie, melynek havi díja 90 eurótól indul és a biztosítótól, a választott önrésztől és a hozzáadott kiegészítő biztosításoktól függően emelkedik. A gyermekek a szülő biztosításával ingyenesen részesülnek orvosi ellátásban.
Gazdaság
Mezőgazdaság
A mezőgazdaság a gazdaságok viszonylag kis mérete miatt (átlagosan kb. 20 hektár) Európa legbelterjesebb, egyik legmagasabb színvonalú, tőkeintenzív gazdálkodásával párosul, amelyben a 19. század vége óta az állattenyésztésé a főszerep (szarvasmarha, sertés, baromfi). Az óceáni éghajlatnak köszönhetően jelentős a takarmánytermesztése. Jelentős a virág- és zöldségtermesztése. A vágott virágok (tulipán, jácint, nárcisz stb.) és a primőráruk (paradicsom, paprika, uborka, saláta stb.) nagy része földgázfűtésű üvegházakból kerül a külföldi piacra. A 21. század elején az állattenyésztés 55%-kal, a kertgazdálkodás 35%-kal, a szántóföldi művelés 10%-kal részesült a mezőgazdasági termelésből.
Bányászat, ipar
A jelentős földgázvagyon (2003-ban 7. a földgázkitermelésben a világon) feldolgozására vegyipar, valamint timföldgyártás épült. Az országban található kevés ásványkincs miatt gyárai főleg külföldi nyersanyagokat dolgoznak fel. Emiatt a jelentősebb kikötők mentén (Rotterdam, Amszterdam) települtek az ipari üzemek. Legfontosabb iparágai a hajógyártás, a vaskohászat, a gépgyártás, a gyógyszergyártás, a kőolaj-finomítás, a vegyipar, valamint az elektrotechnikai ipar. A gépgyártáson belül a vízépítési munkálatokhoz szükséges gépek, szivattyúk és a kikötőforgalommal kapcsolatos berendezések (daruk, rakodógépek, hajók) gyártása mellett kiemelkedő a járműipar (repülőgép: Amszterdam, gépjármű és alkatrészek: Eindhoven, Born, Amersfoort), vasúti járművek: (Tilburg, Utrecht), valamint az élelmiszeripari és mezőgazdasági gépek előállítása.
A leggyorsabb fejlődést az elektronikai ipar mutatja (Eindhoven, Nijmegen, Hertogenbosch). A valaha kiemelkedő textilipar hanyatlóban van. Az amszterdami gyémántcsiszolás a II. világháború óta elvesztette korábbi monopolhelyzetét.
Külkereskedelem
Exportcikkek: gépek és berendezések, közszükségleti cikkek, üzemanyag, iparcikkek, élelmiszerek.
Importtermékek: gépek és berendezések, járművek, vegyszerek, kőolaj, élelmiszerek, textíliák
Közlekedés
A kerékpár az egyik legfontosabb közlekedési eszköz az országban
Közlekedési hálózata fejlett, jelentős a vízi és közúti közlekedés.
Közúthálózat hossza: 116 500 km.
Főbb kikötők: Rotterdam (Europort), Amszterdam. Ezenkívül tíz kisebb kikötő van még.
Főbb repülőterek: Amszterdam, Rotterdam, Eindhoven, Maastricht. Ezenkívül még 17 kisebb repülőtér van.
Kulturális intézmények
könyvtárak, múzeumok, színházak, zene és tánc intézményei
Az UNESCO világörökség listáján szerepel:
Schokland és környéke
Amszterdam védművonala (Amszterdam)
Kinderdijk-elshouti malomrendszer
Willemstad történelmi körzete, a belváros és a kikötő, a Holland Antillák-on
D. F. Wouda gőzszivattyúrendszer
Droogmakerij de Beemster (Beemster-polder)
Rietveld Schröderhuis (Rietveld Schröder-ház)
Gasztronómia
A holland tejipar termékei: a sajt, a vaj, a sűrített tej és a csokoládé kiváló minőségűek.
Hagelslag: csokoládédarabkák, amiket vajas kenyérre tesznek, általában reggeliként fogyasztva. Frikandellen: alacsony tápanyagtartalmú, nyomokban húst, tejport tartalmazó készítmény, mely rúd alakú, fagyasztott állapotban kapható, és általában hasábburgonyával eszik. Appelmoes: ez afféle édes almaszósz, amit húsokhoz esznek. Koeken roomboters: általában édes tésztájú sütemények, almával, marcipánnal, lekvárral stb. töltve. Gyakran fogyasztják kávézásnál. Stoop wafel: keksztészta, aminek két lapja közé mézet kennek. Népszerű holland édesség. A hollandok hagyományos égetett szesze a jenever, az angol gin elődje.
Kábítószerek és prostitúció
Hollandiában a cannabis származékok kis mennyiségű, magáncélú felhasználása engedélyezett. Egy 18. életévét betöltött személy maximum 5 gr szárított kannabiszt tarthat magánál. Az ún. Coffee-shopokban vásárolható kis mennyiségű szárított cannabis, varázs süti (space cake, vagyis hasis tartalmú sütemény). A coffee-shopban vásárolt termékeket illik ott felhasználni, alkoholt nem fogyasztanak pszihedelikus szerekhez, inkább az üdítőt preferálják.
Forrás: Wikipedia; Képek: Google;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu;
Cím: Nem köthető városhoz Hollandia
Tel: 0036705322177
E-mail: szerkesztoseg@hirmagazin.eu
Web: www.hirmagazin.eu
