A pasik sokkal elfogadóbbak a nőknél és meglehetősen magas toleranciaküszöbbel bírnak, a női hiszti mégis kiveri náluk a biztosítékot. A hiszti a leggyakoribb ok, amiért kiábrándulnak a nőből. Persze nem az egészséges, duzzogó hisztitől lohad le a szerelem, hanem a rendszeresen drámaivá fokozódó, lelki terror típusútól.
Ám egy könnyű kis hiszti is az agyukra tud menni!
Nem értik a hiszti természetét. Nem értik, hogy semmi másról nem szól, mint hogy valami nem úgy történik, ahogyan a nő akarja. Csupán figyelemfelhívás.
A nő ismeretlen vizekre vezeti a férfit, amikor frusztrált érzéseinek közlésére nem a szókincsét veszi elő, hanem feldúlt lelkivilágának háborgó hullámai hiszti formájában nyilvánulnak meg. A férfiak nem beszélik az érzelmeknek ezt a nyelvét.
Pedig a gyerekek hisztijét ők is ismerik. Mindenki ismeri. És elfogadja. A női hiszti nagyjából ugyanarról szól, mint amikor egy kisgyerek üvölt, és a földhöz veregeti magát, csak a legtöbb nő megkíméli a hangszálait. És a padlót is.
De a nőnek nem megengedett gyerek módjára viselkedni!
Ez csakis a férfiak kiváltsága! Ők felnőttként is lehetnek olyan gyerekesek, mint egy nagyra nőtt óvodás. Szándékosan jó hangosan szellentenek, majd együtt nevetnek rajta, ugratják egymást idétlen viccekkel és legjobb barátjuknak a saját nemi szervüket tartják, persze külön néven szólítva.
Senki nem botránkozik meg, sőt megmosolyogja, hiszen minden férfi egy nagy gyerek!
Nos, ha ez tud mosolygás és elfogadás tárgya lenni, akkor tessék mosolyogni azon is, ha egy nő hisztizik! Mert ennyi „gyerekes” viselkedés neki is jár! És a pasik ne másszanak tőle a falra!
A hiszti női jellemző. Sajátosság. Pont olyan, mint a pasik durrogtatása.
forrás: Debmédia
