Nem volt kérdés, hogy Szerencsi Éva a színművészeti főiskolára jelentkezik. Aztán jött a lángolás a főiskolán. Nagy és viharos szerelmet éltek meg Szakácsi Sándorral. Majd jött az az alakítás, amelyről azt gondoltuk, csak a kezdet lesz. Az Abigél. Kedves volt benne, törékeny és hiteles.
Huszonöt éves volt, amikor eljátszotta Vitay Georgina szerepét. Ez után mindenki róla akart tudni. Bár egy idő után már kicsit bántotta, hogy szépen lassan rátelepedett a bájos kislány karaktere. Híres lett, mégis csak OTP-részletre tudott lakást venni Mátyásföldön, a Centenáriumi lakótelepen, berendezésre pedig már nem futotta a pénzéből. Közben a házassága tönkrement Szakácsi Sándorral. A tévészerepek elmaradoztak, de az újabb kapcsolatából megszületett a legfontosabb ember az életében, a kis Imre, akit sokáig egyedül nevelt.
Nem értette, miért nem kap szerepeket. Harminchárom éves volt ekkor, s azt látta, hogy nyolc évvel az Abigél után sem jutott egyről a kettőre. Depressziós lett, 1991-ben a Népszavában segélykiáltásnak is felfogható nyilatkozatot tett: már tankolni sincs pénze… De ekkor sem történt semmi, később pedig súlyos beteg lett. Senkinek nem szólt róla, csak a közvetlen környezete és a második férje, András tudott róla.
Csak 52 éves volt, amikor a szervezete 2004 őszén feladta a küzdelmet. Temetésére az Abigél írója, Szabó Magda is elment a Fiumei úti sírkertbe, ezt mondta később: „Ott voltam a temetésen, akit viszont hiányoltam: egy pap, hogy szóljon néhány jó szót ezért a szegény, zaklatott lélekért, aki Ginával ért a csúcsra, de sikerét nem tudta megismételni. Soha többé nem kapott ilyen lehetőséget.”
(folytatjuk: Ezért dadogott gyerekként Őze Lajos)
Forrás: Blikk / Hirmagazin.eu
Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán
