Hetven éve, 1950 nyarán az ÁVH egy összehangolt akcióval a magyar szerzetesek mintegy harmadát, háromezer embert, néhány éjszaka alatt teherautókra hajtotta és elszállította a kolostorokból, rendházakból.
A férfiak jó részét börtönbe, a nőket például a sztálinvárosi építkezésekre szállították. Szegedről mintegy háromszáz szerzetest vittek el, zömük ápolónőként, tanárként dolgozott.
A kommunista rezsim szóhasználatában reakciósnak nevzett magyar történelmi egyházak elleni harcot módszeresen vitték végig az 1948-as hatalomátvétel után. Éppen 70 éve, 1950 nyarán, június – július hónapokban, a magyar szerzetesek mintegy harmadát, háromezer embert, néhány éjszaka alatt (az ÁVH összehangolt akciójával – a szerk.) teherautókra hajtották és elszállították a kolostorokból, rendházakból. A férfiak jó részét börtönbe, a nőket például a sztálinvárosi építkezésekre szállították.
Szegedről mintegy háromszáz szerzetest vittek el, zömük ápolónőként, tanárként dolgozott. Hiányuk súlyosan érintette a klinikákat, az iskolákat és a szociálisan rászorulók ellátását. A párt viszont kipipálta a végrehajtott feladatot.
Közel háromezer egyházi személy életét tették tönkre
Tordai Attila, az újszegedi Szent Erzsébet templom plébánosa a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában elmondta: a huszadik században 23 szerzetesközösség működött Szegeden a legkülönfélébb társadalmi rétegekkel foglalkozó jezsuiták, a piaristák, az iskolanővérek és több betegápolórend is.
Elmondta, 1949-ben húsz szerzetesközösségben mintegy 140 férfi és 400 női szerzetes élt Szegeden. Azonban az 1948-tól kezdődő egyházüldözési rendeletek csak Szegeden belül rengeteg Istennek szentelt és az emberek szolgálatát végző személy életét tették tönkre, vagy legalábbis változtatták meg oly módon, hogy nem tudták korábbi hivatásukat folytatni.
Kiemelte,
1948-ban az egyházi iskolák államosítása a piaristák, az iskola nővérek, az orsolyita nővérek, az angolkisasszonyok rendjének működését tették lehetetlenné.
Elmondta, 1949 augusztus 15-én a Mária Iskolatestvéreket (a maristákat – a szerk.) a ferencesekhez telepítették át,
október 20-án pedig a szatmári irgalmas nővéreket, mint betegápolókat eltávolították a sebészetről, majd 1950 május 13-án a nunciáta nővéreket űzték el a Rókus kórházból.
Hozzátette, összesen közel 66 nővért távolítottak el a kórházakból. Mivel a kórházak számára az ápolók számának csökkenése komoly gondot jelentett, a vezetők amennyire tudtak ellenkeztek és védték a náluk dolgozó nővéreket, de a pártkatonákkal szemben nem volt esélyük.
Földönfutóvá tették a szerzeteseket
Azt is elmondta, a nővéreket és szerzeteseket nemcsak hivatásuktól fosztották meg, hanem házaikat is államosították, hiszen különböző egyházi épületekbe telepítették át őket, mármint a nővéreket. Kiemelte,
a férfi szerzetesek közül sokat különféle koholt vádak alapján hosszabb-rövidebb ideig börtönbe zártak.
Elmondta, a társadalomban felháborodást keltett a nővérek és szerzetesek meghurcolása, ám a megfélemlítés mechanizmusa annyira erős volt, hogy senki nem mert ellenszegülni, az egyházi személyek védelmére kelni.
Hozzátette, a kommunizmus megszűnése után, 1990-ben megtörtént bizonyos értelemben a rehabilitáció és visszakapták házaikat a meghurcolt személyek.
Azonban az eltelt negyven év alatt a nővérek megöregedtek, már nem tudtak visszatérni a betegápoláshoz.
hirado / Hirmagazin.eu
