A fertőző betegségek esetében a betegeknek nemcsak a fizikai tünetekkel, hanem számos társadalmi megpróbáltatással is szembe kell nézniük. Ilyen például az előítéletesség, mely gyakran a fertőző betegség rendszeres velejárója. A Hepatitis C fertőzés hallatán a közmegítélés főként a szélsőséges esetekre gondol, azonban a magyarországi fertőzöttek nagy része valamilyen egészségügyi beavatkozás során fertőződött meg 1992 előtt.
Hepatitis C: előítéletek és a valóság
A Hepatitis C napjaink egyik leginkább félreértett betegsége. Sokan még mindig tabuként kezelik, és gyakran súlyos előítéletek kísérik azokat, akik ezzel a vírussal fertőzöttek. Pedig az orvostudomány hatalmas fejlődése nyomán ma már a Hepatitis C nem egyenlő a halálos ítélettel – sőt, teljes mértékben gyógyítható betegségnek számít.
Mi is az a Hepatitis C?
A Hepatitis C egy májgyulladást okozó vírusfertőzés, amely a véráramon keresztül terjed. A leggyakoribb fertőzési forrás a nem megfelelően sterilizált tűk, eszközök, régebben pedig a szűrés nélküli vérátömlesztés volt. A vírus hosszú ideig lappanghat, tünetmentesen élhet valakiben akár 10–20 évig is, miközben a májat folyamatosan károsítja.
A betegség egyik veszélye éppen ez: a betegek sokszor csak akkor szembesülnek vele, amikor már súlyos májkárosodás, májzsugor vagy daganat alakult ki.
A leggyakoribb tévhitek
A Hepatitis C-hez számos tévhit kapcsolódik, amelyek egyrészt megbélyegzik a fertőzötteket, másrészt megakadályozzák, hogy időben kezelést kapjanak.
-
„Csak a drogosokat érinti” – Tény, hogy a közös tűhasználat kockázatot jelent, de a fertőzöttek jelentős része teljesen más úton, például régi orvosi beavatkozások során fertőződött meg.
-
„Veszélyes együtt élni a fertőzöttel” – A vírus nem terjed hétköznapi érintkezéssel, öleléssel, közös evőeszközökkel. A családi életben tehát nincs reális kockázat.
-
„Gyógyíthatatlan” – Ez a legnagyobb tévedés. A mai modern antivirális gyógyszerek 95–98%-os arányban teljes gyógyulást hoznak, mellékhatások nélkül.
-
„Csak időseket érint” – Bár a fertőzést sokszor régen, fiatal korban kapták el, a Hepatitis C bármely életkorban előfordulhat.
A valóság: gyógyítható és megelőzhető
Az elmúlt évtizedben forradalmi változás történt a kezelésben. A korábbi, hosszadalmas és megterhelő terápiák helyét új, szájon át szedhető gyógyszerek vették át. Ezek néhány hónapos kezelés után szinte minden esetben kiirtják a vírust a szervezetből.
A megelőzés szintén kulcskérdés. A fertőzés leggyakrabban vér útján terjed, így különösen fontos a biztonságos orvosi eszközhasználat, a tetoválás és piercing esetében a steril körülmények biztosítása, valamint a közös borotva vagy fogkefe használatának kerülése.
Társadalmi előítéletek és azok ára
A Hepatitis C-vel élő emberek gyakran kettős terhet cipelnek: nemcsak a betegség egészségügyi következményeivel kell szembenézniük, hanem a társadalmi megbélyegzéssel is. Sokan rejtegetik állapotukat, félve attól, hogy elveszítik munkahelyüket, barátaikat, vagy kirekesztik őket a közösségből.
Pedig a valóság az, hogy a fertőzöttek nem veszélyesek a környezetükre, és a megfelelő kezelés után teljes életet élhetnek. A stigma és a félelem legyőzése társadalmi feladat: az elfogadás és a tájékozottság éppoly fontos, mint az orvosi ellátás.
Miért fontos a szűrés?
A Hepatitis C egyik legnagyobb kihívása, hogy sokan nem tudnak fertőzöttségükről. Egy egyszerű vérvizsgálattal azonban kimutatható a vírus jelenléte. A szűrés különösen fontos lehet azoknál, akik a 90-es évek előtt estek át műtéten, vérátömlesztésen, vagy akiknél bármilyen kockázati tényező fennáll.
Minél korábban derül fény a fertőzésre, annál nagyobb az esély a teljes gyógyulásra és a szövődmények elkerülésére.
Összegzés
A Hepatitis C ma már nem az, aminek sokan gondolják. Nem gyógyíthatatlan, nem szégyen, és nem kell, hogy az élet végét jelentse. Egy egyszerű teszttel felismerhető, korszerű terápiával pedig teljesen megszüntethető a szervezetből.
A legfontosabb üzenet: a tudás és a nyitottság legyőzi a félelmet. A Hepatitis C elleni harcban az információ éppoly fontos fegyver, mint az orvostudomány legújabb vívmányai.
Szakértői elemzések azonban azt mutatják, hogy a magyarországi fertőzöttek 95%-át a vétlen elszenvedők képezik, kiknek meghatározó része az 1992 előtt vérátömlesztésen átesettek csoportját alkotja. 1992 előtt ugyanis nem ismerték a betegséget, nem vizsgálták a vérkészítmények fertőzöttségét, így − a műtéti beavatkozások során végzett vérátömlesztésnél, esetleg vérkészítmények alkalmazásánál vagy művesekezelésnél − a mai betegek többsége önhibájukon kívül fertőződött meg.
„Az előírás szerinti higiénés rendszabályok betartása megfelelő védekezési mód, de fontos, hogy ezeket pontosan, minden beteg esetében betartsuk a kezelések során. Ha egy páciens nem tud róla, hogy Hepatitis C fertőzött, attól még lehet, hogy az, hiszen a betegség akár évekig is lappanghat tünetmentesen. Mindemellett, egyik beteg sem hoz magával friss leletet arról, hogy nincs fertőző betegsége” – mondta Dr. Horváth Gábor, a Budai Hepatológiai Centrum centrumvezető főorvosa.
Nemcsak a fertőződés körülményei, hanem a betegség terjedéséről kialakult tévhitek is fokozott társadalmi előítéletet és félelmet szülnek. A WHO szerint a közvélemény nagy része még mindig úgy tudja, hogy a Hepatitis C közönséges érintkezéssel terjed, ezért gyakori a betegek megbélyegzése, kiközösítése és megkülönböztetése. Ez azonban alaptalan, hiszen a Hepatitis C kizárólag vérrel és testnedvekkel terjed, így például tűhasználattal, testékszer-behelyezéssel, nyállal, szexuális úton vagy anyáról gyermekre is, a betegek jelentős részénél viszont nem határozható meg a fertőzés forrása.
Arról, hogy Ön fokozott kockázatú csoportba tartozik-e, érdeklődjön háziorvosánál vagy a lenti információs források bármelyikén.
A Hepatitis C-ről a következő forrásokból tájékozódhat:
Egészségügyi Világszervezet
Vírusus Májbetegek Országos Egyesülete
Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központ
