Zalantha néven először 1275-ben fordul elő a község neve. Ernye bár, majd fia, István birtoka, tehát Ákos-nemzetségi vagyon, de mikor István fiai I. Károlyhoz hütlenek lettek, birtokukat s köztük Szalontát is 1319-ben Debreczeni Dózsának adományozta. Debreczeni Dózsa magtalan halálával ismét királyi birtok, a király el is adományozta, de hogy kinek, azt nem tudjuk. Paulus de Zalantha nevű királyi embert ismerünk 1343-ból, azután több Szalontai nevű ismeretes, akik borsodiak, de ebből a tényből a tényből csak azt állapíthatjuk meg, hogy a község nevet adott birtokos családjának.
A XV. Században eddigi birtokosa mellett még a Pósacsécsi Pósa- és Pósafalvi Szőke-családokat uralja a falu, majd a sajóládi pálosok is földesurak lesznek, akik a Csiterek szalontai birtokához is jogot formálnak. Ebben az időben az eddigi Zalantha írásmód mellett Zaloncha alakot is találunk, Szalontai Miklósnak pedig a sajóládi pálosokkal folytatott perében a község nevét Zaluntá-nak írják. A pálosok ugyanis nem nézték jó szemmel, hogy Szalontai Miklós malmot létesített a Hejőn, azt leromboltatták, mire Szalontai Miklós új malmot létesített s ehhez elvonta a vizet a barátok malmától. Ebből az oklevélből megtudjuk, hogy Szalonta mellett van Felszalonta is, amelyet aligha tekinthetünk önálló községnek, hanem csak a község felső részének. A barátok természetesen most sem nyugodtak és a perben ismét ők lettek nyertesek, az ítéletből azonban kitűnik, hogy az (Eger) Farmosi-, Csáti- és Bartonyi-családnak is volt valamikor birtokrésze Szalontán ha nem is nagy. Alig fejeződött be a per, Miklós fiai, István deák, János és Boldizsár a malmot újra felépítették s ezáltal a barátoknak jó darab földje a víz alá került s így az ügyet ismét a király törvényszéke elé vitték.
Borsod vármegyének alispánja is volt a Szalontai-családból és ennek hivatalban léte idején, 1506-ban az eddig ismert nemesek mellett vattai Szennyes Ambrus és Holczmann István is birtokos, 1520-ban pedig az Ágoston-rendi szerzeteseket iktatják be Szalonta birtokába.
A XVI. Században már általában Zalontha, Szalontha alakban írják a község nevét, birtokosai között pedig zálogjogon Bornemissza György neve ismeretes eddigi birtokosai mellett, akik közül most már a Szalontaiak a jelentősek, de bizony birtokaik már a rokonság és házasság folytán megcsökkentek és új gazdához kerültek.
Tudjuk, hogy a XVII. Században Pelbárt Vincéné Pilisi Borbála és Putnoki Imréné Pilisi Anna is birtokos, a szalontai vagyon egy része pedig házasság folytán Bogáchy kézre került, innen pedig Gerendási Mátyás vette zálogba. Pálfalussy András birtokrésze nádori adománnyal Maklári Nagy Gergelyé lesz. Így a község compossessorok birtokává válik, akik közé belép Borsy Mihály alispán is, majd Döri András. Ekkor a községben már megkülönbeztetnek Alsó-, Közép-, és Felsőszalontát, illetőleg szalontai részeket, a XIX. században azonban már csak Alsó- és Felsőszalonta megkülönböztetést ismerünk. A birtokviszonyok a XIX. században földesúri (nagybirtok) és birtokos megkülönböztetést mutatnak. Nagybirtokosok ekkor: Szentimrei József, Vadnai László és Putnoki Károly, birtokos család több van.
Budavár bevétele után a török kirabolta, 1546-ban pedig elpusztította a községet, amely sokáig pusztán állott, majd a lakosok megunván a bujdosást, meghódoltak s így a község hódoltsági területté lett. Mint elpusztult hely csak 12 forintot fizetett, 12 szekér széna s 12 itce vaj volt a szolgáltatás de ezt a török 30 forintra, 30 szekér szénára és 30 itce vajra verte fel.
A reformációnak nem sok híve volt, de az egyház lassan megerősödött s 1784-ben Alsószalontán református templom és iskola épült.
Hejőszalonta község egyébként skitha településhely volt, vagyis egykor is lakott vidék. Az itt talált szkitha bronztükör nyele bordázott s a nyél végén kosfej van.
Cím: Hejőszalonta3595 Rákóczi u. 12.
Tel: 46/391-177
E-mail: [email protected]
Web: http://hejoszalonta.atw.hu/
