Hejőbába történelme
Első okleveles említése 1234-ből való (az oklevelekben főleg Baba vagy Babil alakban fordul elő, egyes írások a baba, ószláv vénasszony szóból származtatják), és a települést a várföldeket megszálló, és ott letelepülő várjobbágyok birtokaként említi. Ekkor még Alsó- és Felsobábáról írnak. A két község, vagy községrész később épült össze, egyesült.
Mint a környékén máshol, így itt is korán megtelepedett az ember. A tiszta vizu folyók, dús legelők megkönnyítették az élelemszerzést, többé-kevésbé biztonságossá tették az életet. A régészeti ásatások a korai letelepedés bizonyítékaként bronzkori leleteket hoztak a felszínre, háztartási eszközöket, berendezési tárgyakat, szerszámokat.
A későbbi korokból származó leletek azt mutatják, hogy a táj azóta is szinte folyamatosan lakott volt. A népvándorlás korának majd minden népe megfordult erre. A táj nagyon kedvező lehetett letelepedésre, mert a fennmaradt adatok szerint a település már az Árpád-korban is fennállt. A honfoglaló magyarok is megtelepedtek a vidéken. Az első letelepülők kabar eredetűek voltak, Örösúr népéhez tartoztak.
A honfoglalás után a terület nagyrészt királyi birtok lett, ami – a már itt élő szlávok mellé – újabb, idegen etnikumú népek betelepítésével járt. Ez a XIII. század elejére átrendezte a birtokviszonyokat, a honfoglaló nemzetségek helyébe új birtokosok léptek. A borsodi területek jelentős részét a Bors nemzetség szerezte meg, ok adták az első ispánt is. Az 1241-es muhi csatavesztés után, a királyi nagybirtok eladományozása felgyorsult, így lettek birtokosok a térségben az Ákos nembeli ernyék, és az olasz származású Rátót nemzetség, de az egyház is hatalmas területek birtokosa lett.
A vidéket nem kerülték el sem a tatár, sem a török hadak. Mindkét sereg igen nagy pusztítást végzett. Hejőbába is a hódoltsági területhez tartozott, adót kellett fizetnie. A török uralom lelassította, időlegesen megakasztotta a gazdasági fejlődési folyamatot, de bizonyos esetekben segítette is. Ezt támasztják alá a mezővárosoknak adott oltalomlevelek is.
A község viszonylag távol esett a fő kereskedelmi útvonalaktól, ezért nehezen tudott bekapcsolódni abba a gazdasági fejlődésbe, amely a XV.-XVI. században indult meg. Ebben az időben válik el egymástól véglegesen az ipar és a mezőgazdaság, a város és a falu. Az ipari fejlődéssel járó anyagi gyarapodás eredménye volt az is, hogy Borsodban 13 település szerzett mezővárosi kiváltságot a XVI. századra. A Hejőbábához legközelebb eső mezőváros Emőd volt.
A XVI. század második felétől kezdve a nagybirtokokon tért hódít a majorsági gazdálkodás, ami a robot terhek megnövekedését eredményezte. A jobbágyság (ahol tudta) vagy megváltotta a földesúri szolgáltatásokat, vagy azok elől beállt a bujdosók közé. Mivel a jobbágyok helyzete egyre nehezebb lett, a térség adta a fő bázisát a XVII. századi nagy parasztfelkeléseknek, és a Thököly-féle mozgalomnak is.
A Rákóczi-szabadságharc után a térség elnéptelenedett, a termelés szinte megállt. Az újratelepítéshez a földbirtokosok átmenetileg jelentős kedvezményeket adtak, amelyek a XVIII. század közepére már megszűntek, és nagyon erős zselléresedési folyamat indult meg. Az elszegényedés a nemességet is érintette. A megye nemeseinek többsége jobbágysorban élt, tőlük csak kiváltságai különböztették meg. Közülük néhányan eljutottak a társadalmi reformok igenléséig is. Az 1848-49-es szabadságharc után a dél borsodi térség, a Hejő mente távol esett attól a területtől, ahol a nagyarányú ipari fejlődés zajlott (a megye középső és északi részén). Itt délen továbbra is a nagybirtok maradt az uralkodó, a kilátástalanság és a nyomor elől a parasztság a kivándorlásban keresett menedéket. Aki nem akarta elhagyni hazáját, az az iparvidéken próbált meg boldogulni. A helyzet javulását az agrárszocialista mozgalomtól várták. Míg a megye más részein sokan földet akartak, a dél-borsodi parasztság elsősorban magasabb munkabéreket, jobb munkafeltételeket próbált kiharcolni. A háborúra való felkészülés jegyében, nagy arányú iparosítással, és ezzel együtt munkaerő kereslettel indult. A mezőgazdaság nyomorán azonban nem enyhített az iparfejlesztés. A nagybirtok túlsúlya megmaradt egészen 1944-ig.
Hejőbábát 1944. november 5-6-án orosz légitámadás érte, a németek a vasútállomást felégették. Az orosz katonák fosztogatták, bántalmazták a helyi lakosságot és munkaszolgálatra vittek el embereket. A harcok befejeztével 1945. januárjában megalakult a Nemzeti Bizottság. Az újjáépítés legnagyobb feladata a vasútállomás helyreállítása volt. A Rákosi nevével fémjelzett évek a hejőbábaiak életét is megkeserítették, enyhülést ezen a téren a Kádár korszak hozott. Igazi szabadság csak 1990-ben köszöntött a község lakosságára.
Látnivalók
Református templom
Cím: 3593 Hejőbába, Iskola út 11.
Hejőbába lakossága a XVI. század végén tért át a kálvinista hitre. A gyülekezet Nemesbikk filiája volt és a korábbi katolikus templomot használták.
A református templomot 1712-ben Dory Zsófia építtette. A templom fala vályogból készült, mely az idő múlásával megrongálódott, ezért 1790-ben teljesen lebontották. A gyülekezet az új templom építéséhez adományokat gyűjtött, melynek eredményeként a templom 1800. augusztus 3-án lett teljesen kész. 1811. nyarán kezdték el a templom melletti torony építését, ami csak 1834-ben készült el. A további felújítási munkálatok 1841-ig tartottak. Az 1852. április 22-én támadt nagy tűzvészben a templom, a torony és a régi faharangláb is leégett. A gyülekezet ismét templomépítésbe kezdett. A munkálatok pénzhiány miatt lassan haladtak, ezért csak 1911-ben került tető a templomra. Az utóbbi évtizedekben is többször szorult javításra a templom. A régi harang elhasadása után a templomnak 1758-ban, 1863-ban, 1888-ban lett új harangja. Az 1863-ban szerzett harangot 1917-ben a katonaság elrekvirálta. Ennek a harangnak a pótlására Horthy Miklós, Magyarország akkori kormányzója 1500 pengőt adott /személyesen többször megfordult Hejőbábán/. Az új harang felavatására 1940. április 28-án került sor. A ma használatos harangot 1965-ben öntötték. A 12 változatú Wagner gyártmányú harmónium 1926-ban, a hívek adakozásából készült.
A XVIII. századi parókia helyett 1846-ban, majd 1914-ben épült új paplak
Római katolikus templom
Cím: 3593 Hejőbába, Rákóczi út 2.
Tel.: 49/351-423
Hejőbábán a középkori legelső plébánia összeírás szerint 1332-1335 között már állt a falu Szent Péter tiszteletére felszentelt temploma. A reformáció alatt ez a templom a kálvinisták kezébe került, s ott volt 1696-ban is. 1746-os feljegyzés szerint a település csak imaházzal rendelkezett. 1773-ban Bükk Zsigmond építtetett templomot, mely Szűz Mária tiszteletére volt felszentelve. 1869-ben özv. Bükk Zsigmondné szül. Sebe Terézia kezdeményezésére önálló plébániává alakult.
A különböző alapítványok, a lakosság adományai és az egri érsekség fedezte a templombovítés költségeit, majd az évek során többször felújították.
A hívek számának növekedése miatt szükségessé vált egy új templom építése, melyet adományokból építettek, és 1941. október 5-én szenteltek fel, titulusa maradt a régi: Győzelmes Szűz Mária. A régi templom harangjai helyett 1941-ben és 1977-ben lett új harangja a templomnak. Az 1871-ben vásárolt orgonát 1921-ben, majd 1937-ben újabb orgona vásárlásával korszerűbbre cserélték. A plébániaépületnek szánt lakóházat özv. Bükk Zsigmondné vásárolta meg a templommal szemben 1869-ben, melyet a hosszú évek során többször felújítottak.
Kastélyok, kúriák, régi épületek
Cím: HejőbábaFő út 39.
Tel: +36 (49) 458 816
E-mail: hbaba.hiv@hu/inter.net
Web: http://www.hejobaba.hu/
