Évszakok, Homok a szélben, Maradj velem csak néhány cím az egyik legismertebb magyar dalszerző repertoárjából, akinek még az orvosa is koncerteket írt fel, amikor hatásos gyógymódot keresett számára
– hangzott el az M5 Ez itt a kérdés című műsorában.
Balázs Ferenc Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas énekes, dalszerző, akinek 1967-ben a Neoton együttessel kezdődött zenei pályafutása, majd néhány évvel később 1972-ben Som Lajossal kivált a zenekarból, és megalapították az első magyar hard–rock zenekart, a Taurus-t.
Az új csapat 1972. május 1-jén már az Ifiparkban koncertezett, a Taurusban Balázs Fecó mellett Radics Béla gitáros, Som Lajos basszusgitáros és Brunner Győző dobos játszott. A szupergroupnak beillő formáció az ígéretek ellenére sem készíthetett nagylemezt, ezért 1973-ban felbomlott.
Ezután Balázs Fecó két évet külföldön dolgozott, majd hazatérte után, 1976-ban Koncz Zsuzsa kísérőzenekarához került, 1978-ban pedig megalapította a Korál együttest. Bemutatkozó koncertjük még ebben az évben a Budai Ifjúsági Parkban volt.
A hard–rock stílus dallamosabb változatával hamar közönségkedvencekké váltak, és az 1981-es táncdalfesztiválon előadott Homok a szélben című dalukkal végleg beírták magukat a magyar rockzene halhatatlanjai közé. A Korál együttes mellett számos filmzenét írt és jelentős szólókarriert is magáénak tudhat.
Egy Nagyvárad térhez közeli, gangos házban lakott, közel a Fradi-pályához, oda vitte ki apja először meccset nézni. Közben a Bakáts téri zenei általános iskolába járt, zongoraszakra, ezzel párhuzamosan évekig rúgta a bőrt a Fradi kölyökcsapatában. Az Ernő utcában az iskola után a foci töltötte ki az életét. Elmondta apjától kért egy tangóharmonikát, és fül után megtanult néhány dalt.
„Kimentem a tangóharmonikával, és azt a pár dalt eljátszottam, amit megtanultam, és azt vettem észre, hogy dobálják az emberek az aprópénzeket. Nekem ez volt az első gázsim” – mondta Balázs Fecó.
Hozzátette, 1973-ban kapott egy telefont egy ismerősétől, hogy Koncz Zsuzsa zenekart keres. „Szívesen elvállaltam, mert szerző szerettem volna lenni, nemcsak kísérőzenész. 1977-ben elhatároztam, hogy itt az alkalom, hogy egy új együttest alakítsak, és így alakult meg 1977-ben a Korál együttes”.
A Korál együttesben a legtermékenyebb periódusában volt. „Olyan dalokat irtunk, ami bármilyen korban megtörténhetne. Nekem ez nagy adomány, hogy a dalok fennmaradtak. A dalokban mindig azt éreztem, ami belülről jött. Mindenkit le lehet váltani, a közönséget nem. Én a közönség nélkül hiába mondom, hogy én vagyok a legjobb, de a közönség szeretete nélkül nincs ez a műfaj, mindig a közönség választ”.
