Az elhagyott Hatvanba a 17 – 18. században folyamatosan települtek az ország többi vidékéről leginkább jobbágyok. Feladatuk volt a török időkben elromlott földek feljavítása volt. Így elsősorban az állattenyésztés terjedt el a környéken, de a szőlőtermesztés is újraindult. A város szervezete is újjáéledt: 1687-ben újjászerveződött a prépostság, 1689-ben postaállomás, 1693-ban vámhivatal létesült, 1700-ben pedig a plébánia is újrakezdte a működését.
Hatvan a Rákóczi-szabadságharc idején komoly szerephez jutott, mivel II. Rákóczi Ferenc 1703-ban elrendeltette a vár megerősítését, hogy ellent tudjon állni a Buda környéki császári seregeknek. A megerősített vár azonban komolyabb jelentőséggel nem bírt a harcok során, 1710-ben pedig harc nélkül adták fel a védők.
1730-ban Hatvan új birtokosa Grassalkovich Antal lett. Minthogy a település fő jövedelemforrása a mezőgazdaság volt, ő korszerű majorságot hozott létre a város körül, munkaerőnek pedig német telepeseket hívott, akiknek több kedvezményt adott. Ez nézeteltérésekhez vezetett a magyar gazdákkal szemben, ám később, a németek sorsának romlásával ezek elsimultak. 1762-ben posztómanufaktúra is létesült a városban, amely rossz versenyképessége miatt azonban hamarosan meg is szűnt. Hatvan az 1848-49-es szabadságharcban fontos hadászati szerephez jutott. 1849. április 2-án itt zajlott le a magyarok egyik győztes csatája, majd július 12. után az oroszok főhadiszállása lett.
Hatvan komoly fellendülése 1867-ben kezdődött, mivel ekkor létesült a Pest–Hatvan–Losonc–Besztercebánya vasút, amely egyben a MÁV első vonala lett, illetve a kiegyezés hatására megindulhatott a tőkés fejlődés. Később a város vasúti jelentősége tovább nőtt, miután 1870-ben megnyílt a Hatvan–Miskolc, 1873-ban pedig a Hatvan–Szolnok vonal is. Így a város Magyarország egyik jelentős vasúti csomópontjává vált. A város nagyban urbanizálódott, 1873-ban jött létre a város első takarékintézete is. 1886-ban, a közigazgatás megreformálásával mezőváros helyett községi rangot kapott a település. 1889-ben létesült a Hatvani Cukorgyár, amely korában termelés mennyiségében Európa egyik vezető gyára volt. A dualizmus időszakának gazdasági fellendülése növekvően hatott a város lakosság számára is. 1914-ig szinte megháromszorozódott a lakosság száma 1867-hez képest. Ennek is köszönhető, hogy a soknemzetiségű (szlovák, német, zsidó, cigány) város nagyban elmagyarosodott.
Az I. világháború nagyszámú áldozatot szedett a város férfilakosságában. A tanácsköztársaság idejében aktív életet élt a település, ahol többek között államosították a cukorgyárat. 1919. augusztus 3-án a bevonuló román hadsereg kezére került a település, majd kivégeztetett ötven vörös katonát. Az ellenforradalmi rendszer konszolidációja időszakában Hatvan már nem fejlődött olyan mértékben, mint korábban, ám kisebb mértékű életszínvonal javulás észlelhető volt.
A II. világháború Hatvan életében nagy változásokat hozott. 1939-ben lengyel menekültek érkeztek a városba, köztük sok izraelita felekezetű is. 1941-től, miután Magyarország is csatlakozott a háborúhoz sok hatvani katona vesztette életét a harcszíntereken. Közben Hatvanban gettót alakítottak ki, majd egy gyűjtőtábort is létrehoztak a cukorgyár területén. Innen Heves megye szinte teljes zsidó lakosságát Auschwitzba, megsemmisítőtáborba szállították. 1944. szeptember 20-án angol-amerikai bombázók porig rombolták a pályaudvar és környékét több száz polgári lakost is megölve. 1945 novemberében a Vörös Hadsereg elérte a város határát, ahol a németekkel hadba szállva ismét komoly pusztítások következtek. Végül 1944. november 25-én sikerült elfoglalniuk a várost.
Ezt követően megindult az élet újraszerveződése a lényegében porig rombolt városban, amely lakosságának nagy része vagy meghalt, vagy hadifogságban volt. 1945-ben, elsőként a kijelölt közgyűlés városi jogot adományozott a településnek. Az ebben az időben igen szokatlan döntésnek okot adhatott, hogy Hatvan komoly szálláshelye volt a Vörös Hadseregnek, így a Magyar Kommunista Párt egyik biztos állomása lehetett a település, bár a lakosok a választások során inkább a Független Kisgazdapártra szavaztak. Ebben az időszakban kezdte meg a működését egy népi kollégium és egy ideiglenes kórház.
A kommunista hatalom megszilárdultával Hatvan kétirányú fejlődést mutatott. Egyrészt nagy mértékű iparosítás, építkezések jellemezték a várost, másrészt a hatóságok szép számban – köztük az Újhatvanban a vallásszabadságért tüntetőket – tűntettek el a rendszer számára nem kívánatos személyeket, küldtek gulágba, börtönöztek be, vagy Recskre és Hortobágyra munkaszolgálatra ítéltek. 1956-ban újjáépült a vasútállomás. Majd iskolák és egyéb közintézmények létesültek a városban.
Cím: Hatvan Kossuth tér 2.
Tel: +36 (37) 542-326
E-mail: [email protected]
Web: www.hatvan.hu
