Mik azok a tényezők, amik hátráltatnak minket abban, hogy elköteleződjünk egy randipartnerünk mellett, hogy aztán egy egészséges párkapcsolatban éljünk vele? Sokszor olyan tudattalan folyamatok irányítják döntéseink, amelyekről nem is tudunk. Az élmények és emlékek meghatározóak már az első perctől fogva, már az anyaméhben is.
Mindegyik pozitív vagy negatív tapasztalat hat észlelésünkre, érzéseinkre, döntéseinkre, gondolatainkra. Ezért is fontos a szülőkkel való viszony, és meghatározóak eddigi párkapcsolataink. Az elkötelezett párkapcsolatban a kötődést szüleinkről partnerünkre visszük át.
Ha még nem váltunk le szüleinkről, vagy konfliktusos helyzetben vagyunk velük, az nehezítheti az elköteleződést, az új kapcsolat stabilitását, és konfliktusok forrása lehet. John Bowlby szerint, korai kapcsolati mintánk, kötődésünk belső munkamodellé alakul, és mintául szolgál minden későbbi kapcsolatunkban is. Mary Ainsworth és munkatársai híres „idegen helyzetnek” elkeresztelt kísérletükkel azonosították a kötődési típusokat gyerekeknél. Csecsemők reakcióira fókuszált kísérleteik, amikor anyjuk mellettük van egy idegen jelenlétében, majd elhagyja a kísérleti szobát, és visszatér. A gyerekek által adott válaszminták jól elkülöníthető csoportokat alkottak. Azok a gyerekek, akik biztonságosan kötődnek, nyugodtan játszottak tovább, pozitív reakciókat adtak az idegenre anyjuk jelenlétében. Amikor anyjuk távozik, nyugtalanok lesznek, nem tudja megvigasztalni őket az idegen, de anyjuk visszatérésekor megnyugszanak. Ők azt tanulták meg, hogy anyjuk biztonságot jelent a számukra, helyesen értelmezi az általuk adott jelzéseket.
Az anyjukkal való összhang megfelelő számukra. Tőle várják a megnyugtatást. A szorongó/elkerülő gyerekek anyjuk jelenlétében nem figyelnek az idegenre, vagy sírnak, vagy nem, amikor anyjuk kimegy. Az idegen képes megnyugtatni őket, mint az anyjuk. Amikor anyjuk visszatér a kísérleti szobába, nem keresnek megnyugvást nála. A szorongó/ellenálló gyerekek folyamatosan szorongást mutatnak ebben a helyzetben, még a kiinduló helyzetben is. Nagyon heves reakciót mutatnak, amikor anyjuk elhagyja a szobát, visszatérte sem képes megnyugtatni őket, bár keresik anyjuk közelségét. A szorongó csoportba tartozó gyerekek nyugtalanok, mert azt tapasztalták meg, hogy sokszor nem azt a reakciót kapják gondozóiktól, amit elvárnának. Az erőfeszítéseik megjósolhatatlan következményeket hoznak, ugyanarra a jeladásra hol így, hol úgy reagálnak gondozóik. Egymásra hangolódásuk nem sikerült úgy, ahogyan a biztonságosan kötődéké. Ezek a mintázatok megalapozzák későbbi párunkra vonatkozó kötődéseinket is. Szorongást keltő helyzetben, hasonló reakcióra várunk, mint gyermekkorunkban, meglepő, ha párunk másként reagál. Feszültségek forrása lehet, ha nem azt kapjuk, amit elvárunk. Eközben párunk érezheti úgy, hogy ő mindent megtesz, és értetlenül áll a helyzet előtt. Nem olyan módszerekkel próbál megnyugtatni minket, mint amit elvárnánk, nem úgy fejezi ki szeretetét, ahogyan az nekünk jó lenne.
További akadályozó tényező lehet, ha nincs elrendezve valamely korábbi érzelmi kapcsolatunk. Ilyenkor gyakran előfordul, hogy mindenkiben a régi kedvest keressük. Mindenkit hozzá mérünk, vagy hiszünk még az újrakezdésben. Lehetségesnek tartjuk a közös jövőt, de az már lehetetlen.
forrás: Delina
