Két napig várta, hogy előkerüljön a szobában bujkáló denevér. Az állat nyomokat hagyott maga után a 10. emeleti panellakásban…
Ildikó békésen üldögélt otthon panellakása tizedik emeletén Újpesten. Egyszer csak a lánya kétségbeesve szaladt ki a szobájából.
– Anya, berepült a szobámba egy denevér! – mondta nekem a lányom. – Este még körülnéztünk, de sehol sem találtuk – mesélte a Ripost-nak Ildikó. – Másnap a lányom elutazott a Balatonra, és egyedül maradtam a lakásban. Sejtelmem sem volt, hol lehet a denevér, tudtam, hogy ő is retteg, mégsem volt kellemes élmény, ugyanis nem mondhatni, hogy túl szimpatikus állatról van szó.
Ildikó vett egy nagy levegőt, és körbejárta a lakást. A denevért azonban nem találta meg. Az asszony mégis biztos volt benne, hogy még a lakásban tartózkodik, ugyanis hagyott jeleket maga után, az asszony denevérürüléket talált a szőnyegen…
– Egy átlátszó függönyt raktam a lányom szobájának ajtajára, hogy biztos, ami biztos, ne tudjon kirepülni onnan, de én lássam, ha előbújik – magyarázta az asszony .
Este lefeküdtem aludni, majd fél ötkor egy sipító hangra ébredtem. A függönyön keresztül benéztem és láttam, hogy ott van a szoba falán.
Hívtam az Újpesti Állatvédelmi Járőrszolgálatot, hamar jöttek is. Egy hálóval befogták a denevért, ami elég nagy példány volt, ráadásul végig ugyanazt a sípoló hangot adta ki, mint amire felébredtem. Rettenetesen megkönnyebbültem”
– mondta Ildikó.
Bár az ablakokon van szúnyogháló, a denevér feltehetően a redőny és a háló közötti résen repült be. A Járőrszolgálat munkatársa elvitte a denevért, és egy sötét, fás részen szabadon engedte.
Forrás: Ripost
