Hasznos tudnivalók a közös vagyon megosztása kapcsán
Amikor oltár elé állunk egy másik emberrel, akkor ideális esetben úgy gondoljuk, hogy a házasságunk egy életre szól. Idővel azonban történhetnek olyan események, amiknek a hatására az egyik vagy mindkét fél mégis a szakítás és ezzel együtt a válás mellett dönt.
Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy pontosan hogyan történik a közös vagyon megosztása? Ebben a cikkünkben ezzel a témával kapcsolatban hozunk néhány fontos tudnivalót, amivel mindenkinek érdemes tisztában lennie, aki érintett benne.
Hogyan történhet a közös vagyon megosztása válás esetén?
Válás esetén alapvetően két opció lehetséges. Az egyik, hogy a felek kötnek egy szerződést egymással, a másik pedig, hogy az egyik fél kérvényezi a bíróságtól. Amennyiben szerződéskötésre kerül sor, akkor fontos tisztában lenni azzal, hogy a dokumentum csak bizonyos feltételek teljesülése esetén lesz érvényes. Gondolunk itt arra, hogy csak abban az esetben lesz hivatalos, ha az ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalták azt.
Minek kell szerepelnie a közös vagyont megszüntető szerződésben?
A közös vagyon megosztásakor írt szerződésnek tartalmilag is meg kell felelnie a törvényi előírásoknak. Erre nemcsak jogilag van szükség, hanem azért is, hogy hűen tükrözze a két fél által kötött egyezséget. Először is nagyon fontos, hogy a dokumentum tartalmazza a szerződő felek személyes adatait, valamint az életközösség megkezdésének, a házasságkötésnek, valamint az életközösség megszűnésének az időpontját. Emellett nem szabad elfeledkezni az állapotrögzítésről sem, vagyis a lényegesebb vagyonelemek felsorolásáról az értékekkel és az esetleges terhekkel együtt. Továbbá, természetesen szerepelnie kell benne egy „közös vagyon megosztása” című résznek is, ahol fel kell tűntetni az ez alapján létrejövő mérleget is.
Egyenlő arányban kell megosztani a vagyont?
A felek szabadon dönthetnek arról, hogyan osztják meg a vagyont egymás között. Ebből kifolyólag nem feltétlenül kell, hogy mindketten pontosan ugyanannyit kapjanak, a lényeg, hogy kellőképpen méltányosnak érezzék a jussukat.