Jesse James, a hírhedt banditavezér életét legendák övezték, amerikai Robin Hoodként vonult be a történelembe, és stílszerűen a halál sem mindennapi módon érte utol. Olyannyira különlegesre sikerült, hogy kétszer halt meg.
Jesse James története egy félárva kisfiú meséje, aki a bátyjával és édesanyjával nőtt fel, szinte korlátok és szabályok nélkül. 1847-ben született és 17 évesen már fosztogatott, és gyilkolt az amerikai polgárháborúban. Innen pedig egyenes út vezetett a banditaság felé, ugyanis a polgárháború után összeállt Frankkel, a testvérével és unokatestvéreikkel, hogy rablóbandaként folytassák a háborúban elkezdett portyázásokat.
Rablások és gyilkosságok sora
Alig volt 19 éves, mikor az első nagy zsákmányát már megszerezte: 60 000 dollárt sikerült rabolniuk az egyik bankból. Ez akkoriban elképesztő mennyiségű pénznek számított, bár szerintem ma is olyan összeg, amit bárki boldogan tudna a zsebében. Innentől nem volt megállás, Mississippi vidéke nem menekülhetett portyáik elől. Bankok, piacok, vonatok estek a banditák áldozatául.
Úgy viselkedtek, mintha cirkuszi mutatvány vagy valamiféle felhőtlen szórakozás lenne a fosztogatás. Az egyik bankrablás után például begaloppoztak a helyi istentiszteletre és showmanként bejelentették, hogy ebben a városban ők most bizony kiraboltak egy bankot. Máskor pedig egy piac kifosztása után lovagoltak el nagy csinnadrattával, a levegőbe lövöldözve, hogy véletlenül se kerülje el senkinek a figyelmét, hogy ők ott jártak, és bűnöztek. Nem érezték át tetteik súlyosságát, nekik a pénz kellett, méghozzá gyorsan és látványosan. Mindeközben nem kímélték a szemtanúkat sem, szemrebbenés nélkül lelőttek bárkit, akit magukra nézve veszélyesnek ítéltek, vagy csak nem volt szimpatikus nekik.
Később a vonatrablásban látták meg a lehetőséget, ám első kísérletük csúnya kudarcba fulladt: a várt 100 ezer dollárnyi zsákmány helyett alig szereztek valamit. Mivel azonban a mozgásban lévő vonatok kellemesen kiszolgáltatottak voltak, a vonatrablásokra specializálódtak, és a későbbiekben szép summákat zsebeltek be portyázásaik során.
Hajtóvadászat
Az állandóan új és új helyeken felbukkanó bandával, épp kiszámíthatatlanságuk miatt, a hatóságok nem tudtak mit kezdeni. A bankok és a vonattársaságok azonban olyan égetőnek érezték a problémát, hogy egy híres detektívirodát bíztak meg Jesse James kézre kerítésével. Ám a Pinkerton ügynökség nem bizonyult jó választásnak, mivel a polgárháború során a déliek ellen voltak, ezért nem is számíthattak a déli lakosság együttműködésére. A déliek szenvedtek ugyan Jesse James rablásaitól, de sokkal jobban megorroltak az ügynökségre, amikor az pokolgépet hajított Jesse édesanyjának a házára, de nem a rablóvezért ölték meg ezzel, hanem a kistestvérét.
Jesse alakja körül ekkor kezdtek legendák szövődni, nem kisstílű banditaként beszéltek róla, aki önös érdekből fosztogat, hanem a szegények védelmezőjeként, aki az embereket kizsigerelő vállalatokat rövidíti csak meg. Ez a mítosz csak erősödött halála után, amerikai Robin Hood lett belőle. Pedig ennél távolabb nem is állhattak volna az igazságtól, hiszen nemcsak rabló, hanem könyörtelen gyilkos is volt, aki merő szórakozásból lőtte agyon például a kifosztott bankok pénztárosát. Ma leginkább pszichopata sorozatgyilkosként tekintenének rá, nem hősként.
Bújkálás és titokzatos halál
A bandát az 1876-os minnesotai portyázásukon sikerült először alaposan földbe döngölni. A település férfilakossága összefogott ellenük, és sokukat megölték, másokat pedig menekülés közben fogtak el. Jesse és Frank megmenekült ugyan, de úgy tűnt, rablói pályafutásnak befellegzett, bujkálniuk kellett hosszú ideig. A pénzéhség azonban nem tűrt halasztást egy idő után, megszokták a jólétet, vissza akarták szerezni hírnevüket, és újra bandát alapítottak.
Ez lett a vesztük végül, mert a visszatérésük hírére 10 ezer dolláros vérdíjat tűztek ki a fejükre, ami akkora összeg volt, amennyiért még a saját nagyanyjukat is feladták volna az emberek. A bandában pedig volt egy Robert Ford nevű fickó, akit a védettség és a vérdíj ígérete megszédített annyira, hogy elvállalta Jesse James megölését. Sokáig várt a megfelelő pillanatra, hogy a vezér fegyvertelen legyen, de egy reggel szerencséje volt, és pisztolytáska nélkül találta Jesse-t egy széken állva. Ekkor előkapta pisztolyát és hátulról fejbe lőtte.
Ez az orgyilkosság lenne a történet vége, ha Jesse tényleg meghalt volna. Ám a nemrégiben előkerült dokumentumok szerint nem így történt. Állítólag a fejbelövés megrendezett jelenet volt, Ford avatta be a hatóságok tervébe Jesse-t, aki remek lehetőséget látott ebben arra, hogy megrendezze a saját halálát. Jesse Jamest akkor, 1882-ben eltemették annak rendje és módja szerint, de igazából egy Granbury nevű városban telepedett le, és élt boldogan, egészen 103 éves koráig. 1951-ben bekövetkezett halálakor a halottszemlén vették észre testén a golyónyomokat és a nyakán a heget, ami valószínűleg akasztásból származott.
A labda most a Kaliforniai Egyetemnél van, ahol DNS-vizsgálatokkal akarják kideríteni, melyik a valódi Jesse James holtteste. Ehhez Jesse leszármazottait kerítik elő, és mintát vesznek tőlük, amit összehasonlítanak a két holttest maradványaival. Tűkön ülve várjuk az eredményt, ha kiderül, hogy tényleg megrendezte a saját halálát, akkor Jesse James kiérdemelheti a legfurfangosabb rabló címet.
Forrás: nlcafe.hu
