Minden szülőt foglalkoztató téma, hogy vajon mi módon jutnak el gyermekeik addig a bizonyos pontig. Aggódnak, hogy kivel, mikor, valamint elég felelősen kezdenek-e bele a szexuális aktivitásba.

A szexualitás, mint témakör, nehéz ügy, amióta világ a világ. Volt olyan időszak, amikor egyáltalán nem is beszéltek róla, egyszerűen csak rájöttek a fiatal felnőttek, hogy mi a dolguk a házastársukkal. Ebben a korban szex csak házasságban fordulhatott elő, célja pedig a gyermekek nemzése volt, így a szülők számára nem jelentett problémát a felvilágosítás, nem folytattak erről kínos beszélgetéseket. – Ha ez neked is gondot okoz, olvasd el tippjeinket, hogyan beszélj a kamaszokkal a szexről!

Először a hetvenes években foglalkoztak a szexuális felvilágosítással. Az iskola és a tanárok dolga volt, hogy a szexuális érés jelenségeit elmagyarázzák a nebulóknak. Akkor főleg a biológiai érés és az ezzel járó életmód és higiénia alkotta a gerincét az ilyen tanóráknak, melyekhez egyébként sem tematika, sem ajánlás nem létezett és nem is ellenőrizték. Szüleink ebben a szellemben szerezték meg csekély tudásukat arról a témáról, mely minden más helyzetben tabunak számított.

Komolyabb oktatássá a kilencvenes évek elején fejlődött a felvilágosítás, eleinte külföldi, főkén amerikai programok alapján. A későbbiekben magyar szakemberek is kidolgoztak oktatási tematikákat, melyek célja főként az egészségnevelés területe volt. A felvilágosítás ekkor már túllépett az egyszerű biológián – ez a rész helyet kapott a biológia könyvekben –, és a védekezésre, betegségekre helyezett hangsúlyt. Emellett az alkohol és drogprevenció is terítékre került, mely korábban nem érintette a kamaszokat. A tanárok mellett pszichológusok és orvosok is megjelentek a programok tervezésében, a pedagógusokat továbbképzésekre küldték annak érdekében, hogy minél jobb és pontosabb oktatást kaphassanak a fiatalok.

Ma a gyerekek jóval előbb teremtenek kapcsolatot a szexualitással, mint szüleink idejében, és bár többet is tudnak, szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy még mindig nem kielégítő a tudásuk. A pedagógusok összességében úgy fogalmaznak, hogy a tanulók általában 14 éves korukra lesznek tisztában a nemi szervekkel és azok működésével, a hormonokkal és az idegrendszerrel – vajmi keveset tudnak azonban a szexuális úton terjedő betegségekről és a hatékony fogamzásgátlásról.

A szóban forgó, 2010-ben készített tanulmány csaknem 5000 középiskolás – nyolcadikos és tizedikes – diákot vizsgált. A kutatás nem csak arra terjedt ki, hogy hányan aktívak szexuálisan, hanem igyekezett feltárni a diákok tudását is a témában. Szexuális ismereteik és véleményük feltérképezése segített abban, hogy még jobb programok készülhessenek el a tinik felvilágosítása érdekében. Az eredmények néhol meglepőek lettek, íme, néhány adat, a teljesség igénye nélkül.

  • A szexhez való hozzáállásuk aránylag érettnek tekinthető, legalábbis a többségük (fiúk 60, lányok 80 % fölött) nem ítélte elhanyagolhatónak a szerelem fontosságát, illetve a betegségektől való védettséget.
  • Csak kevesen (fiúk 30%, lányok 20% alatt) gondolják, hogy a szex a párkapcsolat leglényegesebb része.
  • Arra a témát firtató kérdésekre, hogy hogyan, mennyit beszélnek, illetve beszélnének a szexről, meglepően sokan, néhol 80% fölött jelölték a ’soha’ választ –ami persze nem azt mutatja, mennyit jár a fejükben, amit nem mondanak ki.
  • A lányok csaknem 70%-a nyilatkozott úgy, hogy nem próbálkozott még önkielégítéssel, a fiúk esetében ez alig 10%-ra tehető.
  • A legtöbben 14 éves koruk körül jelölték meg az első szerelembe esés idejét, 16 éves korára pedig szinte minden válaszadó gyermek érezte már szerelmesnek magát.
  • A válaszoló kamaszok kb. 40%-a létesített már szexuális kapcsolatot.
  • A fiúk átlagosan 14 éves korukban veszítették el szüzességüket, a legkisebb 10, a legnagyobb bejelölt kor 16 év volt.
  • A lányok szintén 14 éves korukban kerültek először szexuális kapcsolatba, náluk azonban 11 éves volt a legkisebb bevallott kor.
  • A vizsgálatban nem akadt olyan 13 év alatti, aki aktív, rendszeres nemi életet él. A 14 évesek egytizede, míg a 16 évesek több, mint a fele tapasztalta már meg a rendszeres szexuális kapcsolatot, a 18 évesek körében pedig már általánossá vált a folyamatos szexuális aktivitás.
  • A szex körülményeit tekintve a legtöbben (fiúk 60, lányok 75 % fölött) szerelemből feküdtek le kedvesükkel, illetve érezték párkapcsolatuk természetes folytatásának a szeretkezést. Egyéb indok – például, hogy partnerük nyomására, vagy kíváncsiságtól, esetleg alkoholtól hajtva – keveseknél merült fel. A fiúknak viszont majdnem fele válaszolta azt, hogy már el akarta veszteni a szüzességét.
  • Akiknek még nem volt szexuális kapcsolatuk, azok igen nagy számban várnak még a megfelelő partnerre, illetve a szerelemre. A fiúk fele, a lányoknak pedig 80%-a vár a gyomrában repkedő pillangókra.
  • Szükséges ismereteik úgy is nagyon hiányosnak mutatkoztak, hogy a válaszadásnál a gyerekek maguk ítélték meg, miről tudnak keveset, miről elegendőt. A védekezésről, betegségekről, abortuszról, higiéniáról aggasztóan keveset tudnak a kamaszok, a diákok maximum fele válaszolta azt, hogy saját megítélése szerint eleget tud a témáról.
  • A különféle védekezési módszereket legalább hallomásból ismerik, a lányok pedig tapasztaltabbnak mutatkoztak ennél a kérdéskörnél. Mivel a felelőtlen szex őket veszélyezteti jobban, ez talán nem is furcsa.
  • A szexuális úton terjedő betegségekről egyértelműen elégtelenek az ismereteik.

A vizsgálatból kiderül, hogy bár a helyzet nem kritikus, de bőven van még hova fejleszteni a gyerekek szexuális edukációját. A pedagógusok, pszichológusok igyekeznek felvenni a tempót a mai fejlődő világgal, azonban nincs könnyű dolguk. A kamaszok nagy többsége átesik a tűzkeresztségen még érettségi előtt – ha mindezt tudatlanul, mindössze az ösztöneikre szorítkozva teszik, csak a szerencsében bízhatunk.

Az iskolák mindent megtesznek, azonban nem lehet az összes felelősséget rájuk hárítani, a szülők ugyanolyan felelősek azért, hogy gyermekeik miként élik szexuális életüket. Mivel a fiúk kétharmada és a lányok fele egyáltalán nem beszélget senkivel a témáról, elsősorban ezen kell változtatni. Ne hagyd az iskolára a témát, és ne hidd el, mikor a kamasz gyermeked odavágja: „Jaj, anya, ezt már rég tudom!”

Tévedés ne essék, megakadályozni aligha tudod, hogy belépjen ebbe a világba, de a tabuk ledöntésével és sok beszélgetéssel elérheted, hogy felelősséggel, kevesebb kockázattal tegye azt meg.

Fotó: sarahcstanley/flickr

ElőzőJó hír: péntek reggelre erősödött a forint
Következő160-nal átrepült és megpördült egy balatoni körforgalomnál egy autós – videó
Géza
Bognár Géza vagyok, a Hirmagazin.eu Online Média tulajdonosa és főszerkesztője. Hamarosan 10 éves lesz a Hirmagazin, és a magam részéről nagyon büszke vagyok rá, mert az eltelt időszakban sok olvasónak nyújtottunk minőségi olvasótájékoztatást, örömteli szórakozást és önfeledt pihenési lehetőséget tartalmainkkal! 30 éve foglalkozom írással, korábban írtam különböző témájú esszéket, novellákat és regényt is, most az újságírás lett a szenvedélyem! A Hirmagazin.eu Online Médiában írt cikkeimet a hétköznapi emberek gondolati világával, és nemességük egyszerűségével írom, ebben a mai világban nem terhelem olvasóinkat a nehéz irodalmi nyelvvel, hiszen az olvasók nagy többsége pihenni, kikapcsolódni, tájékozódni vágyik, nem pedig "bogarászni" a bonyolult sorok közt. Olvassátok a Hirnagazint, pihenjetek, kapcsolódjatok ki, tájékozódjatok, és akinek valami ötlete van, vagy képe, videója, vagy csak egyszerűen szeretne megjeleníteni egy történetet, élményt, elmélkedést, .. szeretettel várom megkeresését a Hirmagazin.eu Online Média központi e-mail címén, itt: [email protected]. Rendszeres olvasóinknak és olvasóinknak köszönöm a hűséget, a sok-sok kommentet, odafigyelést, és építő vagy akár dorgáló kritikákat is! Olvassatok tovább is minket és legyen szép napotok, életetek! Bognár Géza