A halottak napja november 2-án van, és a keresztény hagyományban az elhunyt, de üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő lelkekről való megemlékezés napja. Ez a nap szorosan kapcsolódik az előtte lévő, november 1-jei Mindenszentek ünnepéhez, amely a mennybe jutott szentekről szól. A két nap így együtt alkotja az emlékezés és a hit egyik legfontosabb időszakát: előbb a szentekről, majd az elhunyt szeretteinkről emlékezünk meg.
Magyar hagyományok és jelentés
A magyar családok számára ez a nap a meghittség, a tisztelet és a csendes emlékezés ideje. Az emberek felkeresik elhunyt szeretteik sírjait, virágot, koszorút visznek, és gyertyát vagy mécsest gyújtanak, hogy a fény a hit szerint segítse a lelkeket a túlvilági úton.
A katolikus egyház szentmiséket tart a halottak lelki üdvéért, a templomokban harangszó kíséri az imádságokat. A gyertyák fénye ilyenkor nem csupán a sötétséget oszlatja, hanem a remény és az örök élet szimbóluma is.
A magyar néphagyomány különös tisztelettel viszonyul ehhez az éjszakához: a régiek úgy tartották, hogy a halottak ilyenkor hazalátogatnak, ezért egy üres helyet hagytak az asztalnál, vagy ételt, italt tettek ki számukra. A naphoz számos tilalom is fűződik – például tilos volt mosni, varrni vagy takarítani, nehogy megzavarják a hazalátogató lelkeket.
Fontos tudni, hogy amennyiben munkanaprta esik, november 1-je, Mindenszentek napja hivatalos munkaszüneti nap Magyarországon, november 2-a, Halottak napja nem az – mégis sokan ezen a napon mennek temetőbe, hogy gyertyát gyújtsanak és emlékezzenek.
Hogyan emlékeznek a világ más tájain?
Bár a halottak napja keresztény eredetű, világszerte más-más formában, mégis hasonló lélekkel ünneplik az emberek.
Mexikóban például ez az egyik legszínesebb és legkülönlegesebb ünnep, a híres Día de los Muertos, vagyis a Halottak napja. Ilyenkor nem a gyász, hanem az élet ünnepe kerül előtérbe: az emberek virágokkal, mécsesekkel, étellel és a halott szeretteik fényképeivel díszítik otthonukat. A temetők megtelnek zenével, tánccal és vidám beszélgetéssel, hiszen a mexikóiak úgy tartják, hogy ezen a napon a halottak lelkei visszatérnek, hogy együtt ünnepeljenek az élőkkel.
Japánban a hasonló szellemiségű Obon fesztivált tartják augusztusban, amikor az ősök szellemeit köszöntik. Az emberek lámpásokat engednek a folyókba és a tengerbe, hogy azok vezessék vissza a lelkeket a túlvilágra.
Lengyelországban a Halottak napja különösen fontos ünnep: a temetők ilyenkor fényárban úsznak, hiszen szinte minden síron gyertyák százai égnek. A családok közösen emlékeznek, imádkoznak, és gyakran több napig tart a látogatás.
Olaszországban a Halottak napja szintén mélyen beépült a kultúrába. A családok édességet sütnek, például a híres „halottak csontja” (ossa dei morti) nevű süteményt, amely a szeretetteljes emlékezést jelképezi.
Franciaországban a temetőkbe ilyenkor krizantémot visznek – ez a virág a halottak iránti tisztelet és emlékezés szimbóluma.
Az Egyesült Államokban a Halottak napját inkább a Halloween váltotta fel, de egyre többen ismerik és ünneplik a mexikói hagyományok hatására.
A lényeg mindenütt ugyanaz
Akár Mexikóban színes parádékkal, akár Lengyelországban gyertyafénnyel, akár Japánban lámpásokkal ünneplik – a Halottak napja a szeretet és a hála napja. Ez az időszak nem a félelemről, hanem az emlékezésről, az összetartozásról és a hitről szól. Minden gyertyaláng, minden virág egy üzenet: hogy a halál nem vég, csupán az élet másik oldala.
