Hallgasd meg, 2025,
te vándor év,
ki zajjal, csenddel, tanítással és próbákkal léptél be az idő körébe.
Most a kör bezárul.
A Nap alacsonyan jár,
a Föld mély levegőt vesz,
és mi is megállunk egy pillanatra.
Megköszönjük mindazt, amit hoztál:
a felismeréseket, melyek néha fájtak,
a nevetést, mely váratlanul tört fel,
a találkozásokat, melyek tükröt tartottak,
és az elválásokat, melyek megtanítottak elengedni.
A tűzbe dobjuk mindazt,
ami már nem szolgál:
a kimondatlan haragot,
a túl szoros félelmeket,
a régi történeteket,
melyek már nem rólunk szólnak.
Hadd váljanak hamuvá,
hadd legyenek táplálékai az új kezdetnek.
A vízhez visszük a könnyeket,
a kimondatlan vágyakat,
azokat a kérdéseket,
amelyekre még nincs válasz.
A víz tudja, mit kell megtartani,
és mit kell tovább vinni.
A szélnek adjuk a szavakat:
amit nem mertünk kimondani,
amit túl sokszor ismételtünk,
és amit most végre elengedünk.
Hadd tisztítsa ki a teret a következő lépéshez.
Földanya,
fogadd vissza mindazt,
ami súlyos volt.
Adj cserébe gyökeret,
nyugalmat,
és türelmet az új ciklushoz.
2025, most elbocsátottunk.
Nem haraggal,
nem kapkodva,
hanem tisztelettel.
A tanításaid velünk maradnak,
de az időd lejárt.
Áldással lépünk tovább,
nyitott szívvel,
figyelő lélekkel,
készen arra,
amit az új év suttog majd.
A kör bezárult.
A kör újraindul.
Így van. Így legyen.
