Kínában sokáig élték virágkorukat a Fu-hajók, amelyek speciális technológiával képesek voltak biztonságosan akár porcelánt is szállítani. A Victoria pedig Európa talán legfontosabb hajója volt, amellyel új ízek jutottak el a nyugati világba, ezeket mutatjuk be a Crossing Cultures legújabb adásában.
Kína évezredek óta foglalkozik tengeri kereskedelemmel. Az ókorban a tengeri selyemút létfontosságú összeköttetés volt a külvilággal. De az áruk szállítása, különösen az olyan nehéz rakományoké, mint a kerámiák, veszélyes vállalkozás is lehetett.
A kockázat csökkentésére a kínai hajóépítők zseniális megoldást találtak ki: a Fu hajót. Ezek a hajók forradalmiak voltak, mivel először alkalmazták a vízzáró-tömörfejes technológiát. Az újítás lehetővé tette, hogy a kínai hajók a legvadabb viharoknak és a legzordabb tengereknek is ellenálljanak.
Régészeti bizonyítékok azt mutatják, hogy már a Szung-dinasztia idején, a 10. és a 13. század között is használtak válaszfalakat a kereskedőhajók. A hajótest ilyen jellegű felosztását még ma is használják. Ez megakadályozza, hogy baleset esetén a hajó teljesen elárassza a vizet. Megkönnyíti a tárolást is, és megakadályozza a rakomány elmozdulását.
„Az ősi időkben a Fucsien partvidékén őseink a tengeren és a tenger mellett éltek. A hajók alapvetően a megélhetésük forrását jelentették, ezért folyamatosan fejlesztették ezeket, a legkorábbi tutajoktól és kenuktól a hosszú utakra tervezett Fu hajókig,” magyarázta Zhang Guohui.
Egykor Fu-hajók lepték el a kikötőket szerte Kínában. A modern acélhéjazatú hajók megjelenése azonban véget vetett ennek a korszaknak. De 2020-ban Lin Peizong összeállított egy csapatot, hogy megépítse a Ming-dinasztia idejéből, a 14-17. századból származó mitikus hajó teljes életnagyságú másolatát.
“Kilenc éve vagyok tengerész. Örököltem a vízmentes rekeszek kialakításának technikáját. Nekünk, akik a tengeren élünk, a Fu hajók jelentik az otthonunkat. Az az álmom, hogy egy Fu hajóval hajózzak végig a Tengeri Selyemúton,” mondta Lin Peizong.
Ma a Fu-hajók leginkább a róluk készült makettek miatt ismertek. A hajó elnevezése részben onnan származik, hogy Fucsienben készültek, másrészt az ottani nyelvjárásban a kínai Fu karakter azt is jelenti: sok szerencsét!
Magellán küldetésének legfontosabb hajója
Miközben a Fu hajók elvitték Kínát a világba, a Nao Victoria szó szerint megkerülte azt.
1519-ben Ferdinand Magellán portugál felfedező elindult a világ talán legnagyobb tengeri útjára. A spanyol királyság megbízásából egy öthajós flottával indult el Sevillából, és az volt a feladata, hogy a mai Indonéziában található Molukkákhoz, vagyis a Fűszer-szigetekhez vezető nyugati útvonalat megtalálja. Az előtte álló 3 éves kimerítő út zendüléssel, gyilkossággal és végül a halálával járt.
Ezúttal szerencsére sokkal rövidebb a Crossing Cultures stábjának küldetése. Jerseyből észak felé veszik az irányt a normandiai partok mentén Fécamp kikötőjébe. Javier, az elsőtiszt a hajón, elmagyarázta, miért lehetett különösen nehéz egy ilyen hajó irányítása.
“Manőverezni még manapság, motorral is nehéz, és akkoriban kizárólag a szélre támaszkodtak, ami csak akkor tette ezt lehetővé, ha a tat felől vagy annak közelében fújt. A kormányrudat is elég nehéz mozgatni, különösen nagy tengeren, mert közvetlenül a hullámokkal és az áramlással szemben kell tolni, és mindig a passzátszeleket kellett keresniük,” mondta.
Mire a portugál parancsnok átkelt az Atlanti-óceánon és áthajózott a Csendes-óceánra, már kegyetlenül elfojtott egy lázadást. De ez csak ízelítő volt a borzalomból, ami még várta.
A hatalmas Csendes-óceánon átkelve eluralkodott rajtuk az éhség és a skorbut. Az expedíció csaknem 100 napig nem ért partot. Nehéz elképzelni, milyen lehetett az élet ezen a hajón öt évszázaddal ezelőtt, de azt tudjuk, hogy tele volt veszélyekkel. A legénység többsége nem élte túl.
„A fő probléma a friss víz, a friss gyümölcsök és zöldségek hiánya volt. Alábecsülték a Csendes-óceán méretét, nem voltak kellőképpen felszerelkezve az átkeléshez. Emellett néhányukat csapdába ejtették, elfogták vagy megölték a bennszülöttek vagy a portugálok,” mesélte Javier.
Végül az expedíció elérte a Fülöp-szigeteket. Miután azonban Magellán Spanyolország számára elfoglalta az új földet, meghalt a helyi törzsekkel vívott csatában. A túlélők a baszk Juan Sebastián Elcano vezetésével folytatták útjukat.
A Victoriával hajóztak át az Indiai-óceánon és az afrikai Jóreménység-fokot megkerülve vissza Spanyolországba, útközben pedig feltankoltak fűszerekből. Úgy tűnik, a történelem elsiklott Elcano felett, pedig valójában ő volt az, aki megkerülte a Földet.
“Ez azért vicces, mert az expedíció kezdetén még kapitány sem volt, és részt vett a Magellán elleni lázadásban. Később mégis előléptették, mivel egyre kevesebben lettek,” magyarázta az elsőtiszt, aki szerint ez a küldetés megváltoztatta világot.
“Ők fedezték fel a Csendes-óceánt a nyugati világ számára. Új fűszereket, árukat, ételeket hoztak, fontos kereskedelmi útvonalakat hoztak létre, és először tudatosult az emberekben a Föld tényleges mérete. Azt hiszem, ez egy igen figyelemre méltó küldetés volt,” tette hozzá.
Az eredetileg útnak indult mintegy 250 emberből mindössze 18-an tértek vissza a Nao Victoria, az egyetlen megmaradt hajó fedélzetén. De ők bebizonyították, mekkora a világunk, és ezzel megteremtették a globalizmus alapjait.
Nyitókép: Bognár Géza