“Jól figyelj! Mert ahol eltörtél, ott leszel erős, és ahol vesztettél, ott leszel legyőzhetetlen!
Állj föl, ha a padlón vagy! Ne mondd, hogy nem tudsz! Valaha tudtad, amikor kisbaba voltál. Tudtad, pedig százszor estél el, százszor ütötted meg magad, és sem az izmaid, sem a csontjaid nem voltak még alkalmasak a fölállásra.
Remegtél, inogtál, olyan gyenge voltál. É. És mégis fölálltál! Soha nem álltál még, a fejed is túlsúlyos volt hozzá, és mégis! Életedben először fölálltál! Mert sejtetted, hitted, sőt, bizonyos voltál benne, hogy te tudsz állni, bár sohasem próbáltad még.
Ezt az előrevételezett tudást nevezzük hitnek. És ma azért állsz, mész, futsz, rohansz, mert valaha sokszor elestél, rengetegszer megütötted magad, és ott lettél erős és legyőzhetetlen, ahol sokszor vesztettél.”
Müller Péter
