Ahogy megszokhattuk, júniussal nemcsak a nyár érkezett meg, hanem az adócsomag is
– az idei évben sem maradtak el a „nyári” adótörvény-módosító tervezetek. 2019-ben helyesen fogalmazunk, ha adócsomagot mondunk, mivel nem egy, hanem három, az adókat érintő törvényjavaslat került az Országgyűlés elé: a T/6351. számú törvényjavaslat az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról, a T/6349. számú törvényjavaslat az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények uniós jogharmonizációs kötelezettségek miatt szükséges módosításáról és a T/6361. számú Magyarország 2020. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló törvénytervezet. Írásunkban az általános forgalmi adózást érintő változásokat tekintjük át, a fenti törvényjavaslatokból „csemegézve”.
Az áfa területén számunkra a legérdekesebb a T/6349. számú tervezet, melynek néhány, közösségi ügyletre vonatkozó rendelkezése a Héa irányelvet kiegészítő, a Tanács (EU) 2018/1910. számú irányelvének magyar jogszabályi környezetbe történő átültetését célozza meg. (Némi magyarázat az irányelv kapcsán: az irányelv olyan jogalkotási aktus, amely valamennyi uniós ország számára kötelezően elérendő célkitűzést állapít meg, a célkitűzés elérésének módszere az egyes országokra van bízva.) Nézzük meg először ezt a tervezetet részletesen!
Vevői készletre vonatkozó egységesítés
A vevői készletes egyszerűsítés egyáltalán nem volt eddig kötelező uniós szabály, melynek köszönhetően számos problémát vetett fel azokban az esetekben, amikor egyszerűsítést alkalmazó és nem alkalmazó tagállambeli szereplő van eladói és vevői pozícióban.
A vevői készlet kifejezés arra a helyzetre utal, amikor a termékek másik tagállamba történő elfuvarozásának időpontjában az értékesítő már tudja, hogy ki a vevő, akinek a termékeket később, a rendeltetési tagállamba való megérkezésüket követően értékesíteni fogja.
A hatályos uniós jogi szabályok alapján kiszállításkor (konkrétan a saját termék mozgatására vonatkozó szabályokból következően) az eladó jelenleg egy (a termékek feladási tagállamában történő) vélelmezett értékesítést és egy (a termékek érkezési tagállamában történő) vélelmezett Közösségen belüli beszerzést, majd ezeket követően egy, az érkezési tagállamban történő „belföldi” értékesítést valósít meg, ehhez egyúttal a tagállamok megkövetelik, hogy az értékesítőnek ez utóbbi tagállamban adószámmal kell rendelkeznie. (Kitároláskor pedig egy belföldi értékesítés valósul meg.)
Az új szabályok bevezetésével a jövőben ez egyszerűsödni fog, ugyanis ezen ügyleteket – amennyiben azokra két adóalany között kerül sor – bizonyos feltételek mellett úgy kell tekinteni, hogy egy, a feladási tagállamban történő adómentes értékesítést és egy, az érkezési tagállamban történő Közösségen belüli beszerzést valósítanak meg a kitároláskor.
Ezek az egyszerűsítési szabályok a magyar szabályozásban egyáltalán nem újkeletűek. Áfatörvényünk eddig is alkalmazta az egyszerűsítési szabályokat, tehát a Magyarországon vevői készletet fenntartó tagállami vállalkozások eddig is élhettek az egyszerűsítéssel. Belföldi adóalany által más tagállamban fenntartott vevői készlet vonatkozásában a célország szabályait kellett megnézni, mivel a vevői készletes egyszerűsítés vizsgálata során mindig a készlet tagállamának szabályait kell figyelembe venni. Az egységesítés az ő javukat mindenképp szolgálja.
nav, adozona, Bunna Erika adótanácsadó
